Kaskantyú, 2009. febr. 28 - március 1.

Idén is a Boróka Kupa nyitotta meg az évet a tájfutók számára: a sítájfutó szezon még le sem zárult, köszönhetően a sok késői hónak, viszont az alföld hómentessége kiváló lehetőséget biztosított, hogy tavaszias időben mérkőzzenek meg az alapozást remélhetőleg szorgalmasan teljesítő sporttársak.

A válogatott szövetségi kapitány, Düdü válogató versennyé, azaz edzéssé minősítette mindkét napot, így elit mezőny gyűlt össze. A férfi mezőnyt nézve: bár páran külföldön voltak, páran pedig a Bükkben edzőtáboroztak, ennek ellenére jó sokan ott voltak, igazi OB mezőny futhatott a színvonalas pályákon. Ami engem meglepett, hogy pont a lányok voltak kevesen, 6 aspiráns versengett csak, ami nagyon kevés!!! Szerencsére Fanni ott volt, sérülésmentesen, és jól teljesített.

Szombaton délelőtt csak az elit mezőnynek egy selejtező futamot hirdettek meg, a fiúkat két részre szedték, a lányoknak egy futam volt csak. Mindegyikből - mint később kiderült - 5 fő jutott a délutáni döntőbe. Ennek sok jelentőssége nem volt, hiszen nem volt az 'A' döntő semmilyen tekintetben elválasztva a 'B' döntőtől, ez csak az eredményhirdetésnél volt fontos.

Látszólag a 2-es futam futam volt nálunk a gyengébb, mégis náluk alakult ki a nagyobb verseny, és jobb időt is futottak. Bár elvileg a pálya is gyorsabb volt, őszintén szólva nem láttam a térképüket. Sok bonyolultság nem volt a pályában, a fele volt kb. a borókásban, az 5-ös pontra keveregtek sokan, az volt az egyetlen technikás átmenet. Én pont a legegyszerűbb pontra szálltam el, megzavart egy kicsit az oldalról érkező Doma, és alaposan eltájoltam magam, így nemcsak hogy nem tudtam nyerni (előtte még vezettem), de éppenhogy sikerült bejutnom: 4 msp-el szorítottam ki JózsaG-t, egy hatalmas hajrát követően :-)

A döntő már izgalmasabb volt: szerintem a pihenő pont elég volt, az idő is kicsit melegedett, ami kicsit zavart, hogy nem volt külön szimból, márpedig a borókásban nem árt figyelni a kódokat.

2 percenként rajtoltunk, Zsebe Isti a kiváló selejtezőfutása után a döntőben is hozta a formáját, és jó sok embert kielőzve magasan verte a második helyezett Létrát. Érdekes, hogy a legtöbb átmenetet Isti és jómagam nyertük, mindketten 4-et! Kis öröm is öröm :-))

A pályáról röviden: nagyon nagy részt a borókásban futottunk, a 4-es pont tűnt a legtechnikásabbnak, én arra pl. teljesen elszálltam Lenkei Zsoltival karöltve. Elképzelésem sincs hogyan kellett volna menni, talán irányban, ÉSSZEL, mindenen át...

"Szombat esti láz" a Zöld Ász kocsmában, sajnos a válogatottak hamar kidőltek, de így is nagy buli volt, azaz csak a szokásos kalocsai-szerb :-)

Jöhetett a vasárnapi verseny, amit Erdélyi Tibor tervezett, tehát azért lehetett rá számítani, hogy rendesen meg lesz bonyolítva. Fűszerezésnek pedig jöhetett a legdurvább dolog, amit csak ki lehet találni egy borókásban: TÖMEGRAJT!

Namármost ha ez még nem lenne elég, akkor meg kell hogy említsem, hogy a hatalmas sebességgel minden irányból érkező, térképet szinte abszolút figyelmen kívül hagyó emberkéket 4 vagy 5 ellenörzőpont fogadta, egy 50m-es sugarú körön belül. Pont, kódellenőrzés, nem jó, figyelni ki merre mozog, utána, pont, kódellenőrzés, megint nem jó, idegeskedés, figyelni ki merre mozog........ Szerintem ha sétálva megy be valaki, de ésszel, akkor kielőzi az egész mezőnyt :-)

Aztán rögtön a kettes ponttól kezdődött a csillagtechnika, ami elvileg szét kellett volna hogy szórja a mezőnyt, de szerintem mindenki ugyanarra kezdett. A hármas pontig már tetemes hátrányt szedtem össze pár emberkével: Isti, JózsaG, Kerényi Máté. Tulajdonképpen, meglepő, de ez a nap a nyugodt szenioroknak valahogy jobban feküdt, mint a futógépeknek, és amikor Istivel nagysokára megfogtuk a 4-es pontot, akkor eszembe jutott a 300 című film híres mondása: "...and even a god-king can bleed...."

Innentől az élére álltam egy "ifi+Vöcsök" vonatnak, nem is tudom hányan lehettek benne, és szerencsére a következő csillagrendszer annyira szétszórt bennünket, hogy egyedül tudhattam le. Nyugodtan, ésszel, aránylag hiba nélkül. Persze ekkor már késő volt, az élmezőny elhúzott de nagyon.

A harmadik csillagkombinációt viszont Vellner Gábor sporttárssal teljesítettem, aminek külön tudtam örülni: ugyanis, amint az a térképen is látszik, rendesen megkaptuk ma a borókást, és már kezdett kikészíteni a monoton odafigyelés, koncentrálás. Nem mondom, hogy technikailag jót tett, hogy nem egyedül mentem, de agyilag kellett, hogy ne egyedül hibázgassak: valahogy könnyebben el lehet viselni szerintem.

Végül a pálya végére sikerült kikeveredni a zöldből, és fehér erdőben jöhetett egy nagy rohanás, ami különösen kellett szerintem mindenkinek. Meglepő módon a 7. helyen sikerült bekeverednem, mert több válogatott is feladta, illetve elszállt, valamint Dénes Zoli disq-ózott az 1-es pontra!!! (az igazi borókás god-king...) Érdekes még, hogy a szombaton kiválóan teljesítő Istinek nem ment vasárnap, viszont Lenkei Zsoltinak, aki nyerte  a tömegrajtot, a vasárnap nem ment... No és a "szenioroknak", azaz Létrának és Fecónak mindkét nap aránylag jól sikerült...

Érdekességképpen: a pálya 13,5km volt, én gépéessel 19,65km-t mértem futott távként :o Huhh...

Nos rövidenígy nézett ki az év első versenye, ahol szerencsére több klubtársunk is képviseltette magát. Papírforma szerint Prill Lacinak feküdt a legjobban ez a technikás terep, és bár csak vasárnap jött ki, ott rendesen lemosta a mezőnyt!

A női elit mezőnyben Fanni a selejtezőt nyerte, a döntőben 4. lett, vasárnap a tömegrajtosban pedig a 3. helyen jött be.

Férfi elit pálya, vasárnapi tömegrajtos (térkép)