Őszi Boróka Kupa, 2008. 11. 23. Bócsa

Az év első és utolsó versenyének nem is olyan régóta a Boróka Kupa lépett elő, megelőzve a Szparit. Erdélyi Tibor a kalocsaiakkal természetesen hol máshol, mint Kalocsa környékén dobálják ki a rafináltabbnál rafináltabb labirintuspontokat.

Idén az őszi versenynapok a Bócsa melletti erdőt célozták meg, ami hasonlít nagyon a Kaskantyú és Táborfalva bonyolultságára, ugyanakkor olyan szinten kissé egyszerűbb, hogy vannak benne szépen beazonosítható nagyobb erdőfoltok. Tehát a feladat: tolni ahogy csak bírod a pont környéki "fehér" erdőfoltig, ott helyretenni magad, és szépen befutni a pontra.

Akik szombaton is bevállalták a futást (elitben tömegrajtos válogatott viadal) azoknak vasárnap egyszerűbb volt a dolga, mert a boróka olyan mint a skandi terepek: meg kell szokni, rá kell újra és újra jönni, hogyan is kell benne tájékozódni. Ha az ember ráérez, akkor nagyon élvezetes tud lenni! Amit anno Dízeltől (Dénes Zoli) tanultunk az edzőtáborokba: keresd a "sárga" folyosókat, ahol gyorsan lehet haladni, és jól vezetnek, valamint tájékozódj a domborzat alapján!

A térkép újfent a szokásos színvonalt nyújtotta, így nem kellett nagyon azon agyalni, hogy én jó helyen vagyok, csak a pont nem... Én nem futottam valami hatalmas időt, egyébként is csak lendületesen haladtam, de így is hihetetlenül tudtam élvezni, ez úgy érzem, kellett ez az év pozitív lezárásához. Így utólag is hatalmas köszönet a rendezőknek, akik a kissé fagyos időben is remekül megállták a helyüket, és mindenféle baki nélkül sikerült lezárniuk a versenyt.

Ja, és köszönet Briginek a spagettiért :-)