Kicsit ijesztően hatott rám a térkép első ránézésre mert sok volt a siratófal. Az egyes pontra én a rövidebb de küzdősebb átmenetet választottam. Itt már kaptam kb 1 percet. Aztán a 2-es pontra jött az első hosszú átmenete a pályának. Nem volt különösebben kérdéses hogy merre kell menni. Nem is volt gond. A következő hosszú átmenetet elterveztem magamban hogy merre fogom csinálni, de nem úgy tettem mert elötte utolértem az elöttem indulót és ő nem arra ment, így gondoltam akkor én sem. Ebben az átmenetben 20 percet szaladtak a jók. Nekem majdnem 26 percembe tellett mert nem a legtutibb útvonalat választottam(mondhatni a legrosszabbat). Utána már csak rövid kis átmenenetek voltak amik nem okoztak nagy fejtörést. Igaz az egyiknél nem tudtam hirtelen hogy hol is vagyok de rájöttem :)."

Vasárnap már csak én futottam, váltóban, a Kisfennsíkon (Csókás). Sajnos több válogatott tájfutó nem indult el sérülés miatt, leamortizálták őket a versenyek :-) Ez a nap volt talán a legtechnikásabb, bár Motala rendszerben került megrendezésre. A pályák eleje kűzdősebb erdőben haladt, majd átvezették a tisztább szálerdőbe. Ezen a  napon is volt útvonalválasztás felnőttben, érdekes módon sokan (én is) túlbonyolították, a vétel az irány volt, a másik alternatív lehetőség az úton körbefutás. Fizikailag most sem kímélték a mezőnyt, jó kis mászásokat élhettek át a versenyzők, közben kűzdeniük kellett a vízes faágakkal és a kövekkel. Én gyakorlatilag estem-keltem :-)

Sajnos a rendezőknek nem volt szerencséjük, elmosta az eredményhirdetést az eső, de azt hiszem a tőlük megszokott módon színvonalas versenyt rendeztek. A versenyt követően megtörtént az utazó válogatott csapattagok kihirdetése, akiknek sikeres felkészülést, sok sikert és nagyszerű eredményeket kívánunk!

Bota