Original Mountain Marathon - Galloway Forest Park - Skócia

2006. október 28/29.

"A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság mit a hegy felidéz?" Weöres Sándor

Október 24.: Felhívott Skuló, hogy nincs-e kedvem menni a Karrimorra. Ez a verseny egy nemzetközi 2 napos hegyimaraton: 1:40000 méretarányú térképpel megy, gyakorlatilag szászszor jobb, mint a hazai túristatérképek. Az alapszintköz 15m-es volt, ugye ez is csalóka. A versenyt 1968 óta minden évben megrendezik. A legkeményebb futóversenyek egyike a világon. Több kategória is van, pontbegyűjtők, A, B, de természetesen az elit a legkeményebb.
Idén a legkeményebb terep adott otthont a rendezvénynek: Dél-Skócia, New Galloway. Szóval mi arra vállalkoztunk, hogy a legkeményebb versenyen a legkeményebb kategóriában halunk meg, csak mert jó:-)

Egyébként már a nevezési díj is horribilis összeg, amiért tulajdonképpen semmit sem adnak a rendezők :o

Eredetileg Skuló Momoval akart menni, aki teljesen profi ilyen téren is :-) De ő lemondta valami dzsungelvírus miatt, Werner Peti meg szintén vírus miatt, így én csak mint beugró mentem ki: sajna az egyetlen használható cipőm (VJ Sarva szögesedző) is már eléggé megviselt állapotban volt, de azért bizakodók voltunk.

Sármellékről ment a fapados gép, London Stansted reptérre érkezett meg. Aztán busszal kimentünk Londonba, városnézésre. Sokmindent megnéztünk, lejártuk a lábunkat, eléggé fáztunk, sokkal hűvösebb volt mint itthon. Aztán Oxfordba eléggé kalandosan, de eljutottunk, és teljes menetfelszerelésben,. ami nem volt könnyű, végigtrappoltuk a sötétben a folyópartot, hogy alvóhelyet találjunk... Meg is találtuk legrosszabb helyet, főleg, hogy ki volt írva: Snake's island...
Teljesen kikészülve a csomagok súlyától, és a vízhólyagossá lejárt lábaimtól, megálltunk végül egy csatorna mellett, és egy híd mellett aludtunk, hálózsákba, mert már eléggé sötét volt, és nem tudtuk fel tudjuk-e állítani a kölcsönkapott sátrat ilyen körülmények között.

Darabokra fagytunk, én semmit sem aludtam, és teljesen kikészültem másnapra! (hajnalban megjelent pár futó, rövidnadrág+pólóban :o )

Aztán másnap Oxfordot jártuk körbe. Hihetetlen fáradt voltam, de a város gyönyörű! A legelső egyetem itt alapult a világon, meg 1300-as évekbeli kollégiumokban, "kastélyokban" laknak az elit diákok, nagyon baba!!

Aztán felvett délután 2 angol srác, akivel összedobtuk az útiköltséget, és irány New Galloway. 8 óra út, dugók mindenfele, tragikus volt, és egyre hidegebb... A beszédükről nem kell gondolom szót ejtenem, nehezen érthető, de a a jól bevált bólógatás, és a "Yes, OK" mindent megoldott :-)
Az angoloknak egyébként 1000 Ft (pár font) az semmi, simán a tavakba dobálják, mint szerencsepénzt, én meg majdnem utánaugrottam :-))) Simán meggazdagodtam volna, komolyan! Jellemző, hogy ha egy parkba le akarsz ülni egy székre, azért is fizetni kell, London tulajdonképpen a túristákból él :o

Szóval este felvertük a sátrat a versenyközpontban. Egész nap alig kajáltunk, és este is csak minimális mennyiségű tésztát vettünk, jó drágán, és komolyan ilyet még nem éltem: semmi íze nem volt! Víz! Ezek a skótok nem nagyon ismerik a fűszereket...

Dagonya, sár mindenfele, zuhogott az eső, szóval nem volt kellemes az idő, amolyan skótos. Az este valamennyit tudtam aludni, szóval másnap korán keltünk. Tájfutó mentalitással nem kapodtuk el a kimenetelt, jól felöltöztünk: termo és vízálló cucc. Az angolok rövidgatya-pólóban tolták (megspórolták a vízálló cuccokat is így...)
Szóval holt'amatőrök voltunk, meg a felszerelésünk is az volt, sajna, de nem tudtunk mit tenni. Nem elitben kellett volna indulni, de így utólag nem ez volt a legnagyobb hiba...

Köd a versenyen

Szóval nekivágtunk a futóversenynek, ami már a legelején elkezdődött, mert míg mindenki szépen lassan sétált kifele a rajtba, addig mi FUTOTTUNK, és így is 10 perccel lekéstük a rajtot...

Aztán nekiestünk a hatalmas térképnek és a pályának, és a legelején egy pataknak futottunk, dagonyáztunk felfele. Azt hittem sose lesz vége, majd elértünk egy orbitálisan magas hely alá. Itt nincsenek nagyon erdők, végig tisztás, hangafű, kövek, patakok, zuhogó eső, köd és erős szél, szóval rájöttünk, hogy nem tudunk futni, főleg, hogy hegymászóverseny lett az egészből. Volt hely, hogy egyáltalán nem lehetett még sétálva sem menni, minden lépésnél csavarodott ki a bokánk, a térdeim szétmentek, és rendszeresen szakadt be alattunk a a talaj, még egy patakba is beleestem, mert az erős sodrás elvitte a lábam...

Ahol nagyobb a víz (pl. nyiladékok)

A térkép totál kék, mindenhol folyók, patakok, mocsarak, meg iszonyat magas és meredek hegyek, szóval ilyen itthon nincs :-(

A hatalmas térkép, háttérben a jellegzetes kőfalak

A cipőm rekordidő alatt adta meg magát, teljesen szétszakadt: ott állsz a semmi közepén, sétálni nem tudsz, és az egyik lábadon a cipő megsemmisül :-( Egy kcisit para volt, mert a cél is, és az overnight camp is messze volt.
Megfogtuk a pontellenőrös pontot, és megkérdeztük a srácot, mit tudunk tenni. Ő a célt javasolta, de egy halom szenvedés után az overnight camp mellett döntöttünk. Valahogy eljutottunk odáig, máig nem tudom hogyan, de kikészülétek a térdeim: ráadásul egy 450 (!) m magas hegyen is át kellett menni, ami annyira volt meredek, hogy teljesen belegebedtem, mire felértem :o
Azt még nem is mondtam, hogy végig nehéz hátizsák a háton, ami főleg nehezítette a haladást. Nálunk Skuló vitte a nagyobb terhet, a sátrat, de nekem így is kikészült a hátam, amit sejteni lehetett a zselici túlélőtúra tapasztalatai alapján :o

Overnight camp: a verseny második napja innen indult, minden versenyző itt töltötte az éjszakát. Sötétedésre értünk oda, ha egy kicsit késünk, sose érünk oda, mert sötétben és ködben lehetetlenség haladni és tájékozódni ilyen terepen (kis led-es lámpáink voltak ...)

Felvertük a sátrat, itt is eléggé komoly idő volt. Nyugtáztuk, hogy minden cuccunk csurom vizes, kicsavartuk őket. Skuló főzött kaját, a sátor cölöpök híjján totál beázott, így az este: szélben esőben, vizes ruhákban aludtunk. Aki még nem élt át ilyet: teljesen halálos! Nem gondoltam volna, hogy lesz másnap, ráadásul az óraátállítás miatt 1 órával többet szenvedhettünk... Végig reszkettünk, az izmaink reggelre teljesen elhaltak...

Reggel megint lekéstük vagy 10 perccel a rajtot, felváltva viseltük a cipőm maradványait, átmentünk egy 375m magas hegyen, majd dózerúton besétáltunk. Hatalmas dagonya volt az egész cél, valahogy átöltöztünk, de nagyon fáztunk, az angolok meg alsógatyában fürödtek a jéghideg patakban... Rossz volt nézni!

A győztes testvérpár brutális időt szaggatott, vagy 20 páros fejezte be eredményesen a kűzdelmet elitben, a többiek mind feladták valahol...

Szóval be a kocsiba, jó sötét volt, mire feljutottam Oxfordba, Skuló Manchasterben kiszállt. Dugók végig, mondanom sem kell...
Aztán a vasútról éjfél előtt kidobtak angol barátaink, kimentem a műemlék temetőbe, és elkezdtem felverni a sátram. Halloween volt, és eléggé furcsa zajok mindenütt, kezdtem hinni a szellemekben, úgyhogy inkább összecuccoltam, és menekültem :-) Oxford utcáin csöveztem éjszaka, azt hittem sose lesz reggel, a diákokat stíröltem. Nagyon fáztam, azok meg miniszoknyában nyomták. Nem a legszebbek az angol lányok, egyik sem volt atomszép, de tudnak bulizni, az egyszer biztos! Szóval tetszett a hely :-) 2 csövessel is találkoztam, ez eléggé ritka ugye arrafele.

Hajnali 4 körül nyitott a vasútállomás, tehát csak 4 órát kellett átvészelnem, aztán valahogy átmelegedtem.

Reggel buszra fel, majd irány London. Megnéztem a főbb nevezetességeket, szétröhögtem a bohócokon az agyam: őrségváltás, királynő, bohócgyülekezet, szóval ez az egész cirkusz a túristák miatt...

Teljesen totálkárosra jártam a lábam. Mivel nem volt sok pénzem, így éheztem is, valahogy találtam egy olcsóbb boltot, és végre kajáltam! El sem akartam hinni... A lábam, hátam viszont vagy 2 hétig fájt utána :-(

Délután fel a buszra, ki Stanstedre, a repülőtéren aludtam, páran még voltak sorstársaim :-) Egész jó éjjelem volt, mert veszett mód fáradt voltam! Szóval repcsire fel, ami késett egy csomót, majd Sármellékről eléggé kalandosan hazajutottam: 3 km-t kellett menetfelszerelésben gyalogolnom a buszmegállóig...

Este haverokkal elmentem inni, de már szinte nem is fájt semmim, annyira elhaltak az idegek mindenhonnan.

A háttérben látható erdőfoltok alapján lehetett tájékozódni

Ösvény a hangafűben

Ösvény a gerincen

A futhatatlan...

A hangafű alatt patakok, vízfolyások és kövek végig

Skuló:

"Sikerült belecsöppennünk a Karrimorok történetének egyik legkeményebb versenyébe. Egyrészt az idő hozta a skót formáját: köd, szél és
vízszintesen érkező eső. Másrészt a terepet - New Galloway környéke Délnyugat-Skociában, ahol korábban már volt 3 Karrimor - is úgy értékelték már a versenyértesítőben is, hogy "the toughest of all". Márpedig a versenyt 38 éve rendezik, tehát volt miből összehasonlítást tenni...Voltam már Skóciában 12 éve, meg a 99-es VB-t is követtem nagyjából, tehát tudtam, hogy mire vállalkozunk, mégis értek meglepetések.

Egyrészt, hogy milyen meredekek a hegyek: Prédikálószék meg Siratófal-szintű emelkedők és lejtők, persze nem olyan könnyed formában mint itthon, hanem hangafűvel, és az alatt kövekkel meg vízfolyásokkal.

Másrészt, hogy tényleg mennyire nem voltak utak a terepen. Az első napi pálya légvonalban 35,4 km volt úgy 2900 m szinttel, ebben az utolsó 2 km-t leszámítva csak akkor volt út vagy ösvény, ha kerültél, de az is csak 2 átmenetben a 8-ból. Ráadásul ezen az egy-két ösvényen végig is ment a teljes mezőny (3000 fölötti létszám volt a hurka kategóriákkal), minek következtében kb. úgy néztek ki, mint itthon egy belvízzel elöntött szántóföld.

A fő probléma, ami miatt nem sikerült teljesíteni az első napi pályát, az volt, hogy a terep szétszakította Tomi VJ Sarva cipőjét. Így levágtuk a pálya kb. 2/5 részét, légvonalban kb. 21 km-t mentünk, mindez 9 óra 20 percbe telt. De ebből összesen csak max. 1 órát töltöttünk a cipő reparálásával, és kajálás-stb. miatti álldogálással, ezért kétségeim vannak afelől, hogy ha a cipő-baleset nincs, és könnyebb cuccaink vannak, amiket ugye cipelni kellett, akkor meg tudjuk-e csinálni a pályát. Hiszen sötétedésig nemcsak az előírás miatt kell beérni, hanem mert ezen a terepen lehetetlenség haladni ledes fejlámpákkal, tehát kb. 10 óra van a pálya teljesítésére.
Naszóval bárki elindulhatott volna ezen a versenyen akár betegen is, erőnlétileg semmiféle kihívást nem jelentett. Ez gyakorlatilag túra volt, a teljesítéshez nem teljesítményre van szükség, hanem képességre, hogy ezen a terepen tudjál haladni a légvonalra vetítve kb. 13-14 perces km-átlaggal, ami persze a kerülések miatt valójában csak 9-10 perceset jelent. Erre persze lehet edzeni, csak nem itthon.

Egyébként azt gondolnám, hogy el volt túlozva a terephez képest a pálya, hiszen a 20 teljesítő elitben a 60-valahány nevezetthez képest magáért beszél. Az a páros, akikkel a versenyre utaztunk, az elmúlt években már többször teljesítették az elitet, de most nekik is beletört a bicskájuk, pedig semmi problémájuk nem volt, csak "simply too slow" voltak ők is.
Ugyanakkor viszont a jók idén is ugyanúgy 7-8 óra között mentek, mint a tavalyi "útfutós" pályán a Lake District-ben.
 

Az éjszaka hasonlóan király volt, mint Lévai Fecóéknak anno (Ő egy Toi-Toi wc-ben vészelte át az éjszakát...). Akkor már ugyan csak
elvétve esett, de a sátrat eleve vizesen tettük el a verseny előtti éjszakáról. Nameg a cuccaink totál eláztak napközben, úgyhogy
nekem speciel egy darab száraz ruhám nem volt éjszakára, azt vettem fel, amit Tomi vizesként levetett :-) Az egyetlen reményem a space blanket volt, de valahogy azon is áthatolt a víz az elázott hálózsákból és/vagy a sátor aljából. Úgyhogy az éjszaka közepén erőteljesen gondolkoztam, hogy vagy a hagyományokat követve kimegyek a Toi-Toiba, vagy akár a fejlámpával futni, tudva, hogy mozgás közben nincs probléma. Aztán valahogy csak eltelt az éjszaka, pedig az óraátállítás miatt még plusz egy óra szenvedést is kaptunk. Mikor legyen az is, ha nem ezen a hétvégén.

Napközben egyébként viszonylag meleg volt (12-13 fok), másnapra meg kifejezetten szép, napos idő lett. Véletlenül sem fordítva.

A cél egyébként általában az utolsó járművel megközelíthető helyen van, tehát még sérülés esetén is magadnak kell elvánszorogni oda, akkor meg már eredményed is lesz :-)"

Térképek:

1. nap           2. nap

Linkek: 

Race Report
http://www.sleepmonsters.co.uk/racereport.php?race_id=3430

OMM honlap
http://www.theomm.com