...avagy mitől tájfutó a tájfutó...

Az alábbi cikk egy Fekete Bárányok tag tollából folyott ki, szerintem találó, és nagyon ott van, aki esetleg nem ismerné, annak bőszen ajánlom!

LELEPLEZÉS: HATÁSKÖRI TÚLKAPÁS! DISZKRIMINATÍV INTÉZKEDÉS EGY SÖRIVÓ ELLEN

Lehet, hogy semmi értelme, de azért megpróbálok írni néhány sort a tájfutásról. Az a helyzet, hogy ez az egész oldal csak arról szól, hogy mennyi buli van és mennyire szép az élet – megjegyzem ez így is van. Azért az iváson kívül mást is csinálunk, persze a legtöbbünk csak mértékkel, de erre nem térek ki csak majd valahol máshol. Ez a tanulmány a tájfutók életébol egy különleges és rendkívül izgalmas részt ragad ki, a versenyzést.

A sör -mint tudjuk, egy alapvető fogyasztási cikk. Nemcsak a tájfutóknál, hanem a világon majdnem mindenhol ez el is van fogadva. Azért most nem mondtam teljesen igazat, mert vannak tájfutók, akik nem igazán fogadják el. Nem szeretném felsorolni a neveket, de aki jártas a tájfutásban, és ismeri az egész bandát az tudja kikre gondolok. Mert például a válogatottnak nem nagyon szabad nyilvánosan a saját hátára hányni, mert esetleg kaphat egy kis felfüggesztést, ahogy ez néhányszor már be is következett. Mert persze a tiltott gyümölcs az sokkal édesebb. Szóval voltak már gondok a sör, ezen édes nedű (tiltott) fogyasztásából. Komolyan mondom ezek a tiltások nem igazán humánus dolgok. Kb. olyan, mintha a ***ástól fosztanának meg. Ez pedig ugye egy kicsit durva. Lényegében a tájfutás egy motorsport, ahol a gépek a tájfutók, a hajtóanyag pedig a sör. A legtöbb versenyen csak kétnapos, ezért az első versenynapon általában üzemanyag nélkül kénytelen a tájfutó rajthoz állni. Csak annyi van az emberben, amit hétköznap felhalmozott. Szóval nagyon durva. Úgy kell elképzelni, mintha homok „folyna” az ereinkben. Szerencsére a tájfutók szervezete nagyon erős és így le tudja győzni ezt az egy napot, amíg nem kap üzemanyagot. Egyébként a tájfutók közti erősorrendet is meg lehet ebből állapítani, mert míg egy nagyon hétköznapi tájfutó csak egy napot, vagy még annyit sem bír üzemanyag nélkül, addig a válogatott sportolók akár egy hétig is ki szokták bírni. A hét eltelte után persze eszeveszett feltöltődésbe kezdenek, hiszen a teljesen kiszipolyozott testük már a sokadik vészjelzést adja. Ilyenkor már remeg kezük, lábuk és már köpni sem tudnak. Szóval pokoli állapot. Szerencsétleneknek vigyázniuk kell arra is, hogy ne túl gyorsan vegyék magukhoz az egy hetes adagot, mert a szervezet nem tudja rögtön feldolgozni, és ez egy válaszreakciót idéz elő, amit leginkább a keszonbetegséghez tudnék hasonlítani: Ilyenkor a test már annyira ki van száradva, hogy a természetes utak kissé összeszűkültek és a hirtelen bejuttatott üzemanyag esetleg ugyanazon az úton, ahol bejött távozhat is. Ilyenkor más, előbb bevitt anyagokkal együtt, keveredve válik ki az üzemanyag a szájon keresztül. Ennek elhárítására több módszer is ismeretes előttünk:

1. Amint már említettem volt, lassú üzemanyag-feltöltés. Így az üzemanyag szépen lassan kerül az áramlásba, és nem okoz válaszreakciót, amit röviden büffnek, rókának és taccsnak is szokás nevezni.

2. Megoldás lehet még az üzemanyag mellé egyéb adalékanyagokat is hozzáadni. Itt elsősorban valamilyen szilárd halmazállapotú ételre gondolok. VIGYÁZZ, adalékanyagként ne használj kolbászt és vajat!!!

3. Végül, de nem utolsósorban az összeszorított fog is megoldás lehet, szigorúan ép fogsor esetén!

Tehát nagyon fontos, minden esetben figyeljünk oda a feltöltés sebességére!!!

Ha sikerült átvészelnünk a feltöltődés veszélyeit, akkor meg van alapozva a jókedv és a felhőtlen barátság. Ilyenkor születnek az életre szóló barátságok, esetleg házasság és néha ilyenkor alapozza meg magának az ember a hosszan tartó ápolást a Nemibeteg-gondozóban. A jó hangulat következtében mindenki sziporkázik, ilyenkor egyszerűen korlátlanná válik a leleményessége a tájfutónak. Sajnos vannak sokan, akiket nem különösebben fog meg ez az állapot és ilyenkor esetleg kialakulhat a FIGHT, ami nem feltétlenül jó mulatság… Szóval, ha mindenki, vagy legalábbis majdnem mindenki túl van az estén (néha nappalon), akkor jön az úgynevezett pihenőszakasza a hétvégi versenysorozatnak. Ilyenkor megpróbál a tájfutó aludni. Vannak érzékeny gyomorral rendelkező tájfutók is, akik néha-néha megszakítják ezt az éjszakai idillt és ilyenkor tudatosan, vagy nem tudatosan beindul náluk a válaszreakció, ami rendkívül kínos tud lenni, főleg egy zárt hálózsákban.

Másnap reggel ki csak úgy, ki erős fejfájással ébred és halkan suttogja a társainak kik akkor bújtak ki testüket borító vészreakciójukból, hogy „Gyerekek ez nagy buli volt!”. A reggel további része a tisztálkodással, étkezéssel és egyéb halaszthatatlan dolgokkal telik. Itt ugorjunk egy kicsit és folytassuk a rajtnál. A rajtban mindenki beszélget, próbál felkészülni mentálisan a pályára (Ez az, ami be van rajzolva a térképre, mert ugyebár az is kell.). Majd miután teljes teste felkészült az eszeveszett rohanásra, beáll a rajtvonalra, ahol megpillantja a pályát. A „rajt” felszólításra elkezd futni, majd rájön, hogy a tájfutó mégsem üzemanyaggal működik...

(Tibi Fletli)

Alkohol nélkül, tisztán...

(I. Apáca O-Fest, 2007, Vatikán)