Hamarosan megjelenik a cikk az év első tájfutó versenyéről, de addigis... a nagy elődök!

  Ex-lakótársam - Szkájni - amikor meglátta a Tájoló címlapján a képet - asszem 2005ben - majdnem halálra röhögte magát. Ekkor jöttem rá, hogy a kívülálló számára eléggé furcsa a versengés eme formája, de aki már kipróbálta, annak már a visszaemlékezésbe is felpörög a szívritmusa... Emlékeztek???

  Szóval ez a teremtájfutás egy eléggé újkeletű dolog, sőt, szerintem ez volt az első diákolimpia is ebben a válfajban. Azonban ha egy kicsit visszatekintünk, Tibi bácsi anno minden héten ilyen versenyt tartott nekünk :-)

  Végülis van különbség a kettő között, mert ugye ott betűk voltak kis papírlapokon, 1db fix nagytérkép, objektum a terem közepén nem volt, csak a szokásos elemek és a ragasztások. A pontokat memóriából kellett fogni, minél többet jegyzett meg valaki, annál gyorsabban teljesítette a pályát, éshát nem gyenge "rekordok" születtek, szinte mindig másnak sikerült jól az edzés előtti kis versengés...

  A tornaterem egyébként szoros kapcsolatban van a téllel: ilyenkor az egyesületek bevonulnak a melegbe, és technikai és erősítő fizikai edzésekkel készülnek a versenyidőszakra, alapoznak. Tibi bácsi technikai edzései is mindig tartalmaztak futást, erősítést, és persze sok térképes, memória és tájfutó-logikai feladványt, mint például: "Egy tájfutó pályán a versenyzőknek kerítésen kellett átmászniuk, és eközben kiszakadt a bozótnadrágjukból egy-egy folt. Keresd meg a kiszakadt folt tulajdonosát :-)" Az volt benne a legszebb, hogy Tibi bácsi játékos és egyben komoly repertoárja kimeríthetetlen volt, és hihetetlen változatos! 

  Ezek a feladatok is versenyszerűen zajlottak, és a végén jutalmat kapott a leggyorsabb. Én hihetetlenül élveztem ezeket a foglalkozásokat, és a rengeteg térképes feladat segített abban, hogy tavasszal ne azon töprengjünk, hol futottunk le a térképről :-) (bár kétségkívül volt ilyen is...) 

  Voltak még a híres-nevezetes Momo féle edzések, ahol játékos feladatok mellett izzadtuk szét a termet, és ő is ugyanúgy résztvevője volt a feladatoknak, mint mi. Igazi csapatépítő tréningek voltak ezek, amik szerintem jelentősen elősegítették az utánpótlás együttmaradását! 

  Nekem Miskolcon sem szakadt meg szerencsére a teremmel a kapcsolatom, hiszen bár voltam meafcos edzésen is vagy kétszer, de általában a diósgyőriek foglalkozásán vettem részt. Ők szinte mindig nagy létszámmal jelentek meg, és ügyességi-erősítő feladatokat tartottak az edzők: érdekes módon sokszor változott, Száva, Sanyi, Árcsi, stb... Ezek az edzések a Bláthy tornatermében zajlottak, és 2005-ben, majd 2006-ban is megrendezték a Bláthy Kupát: ez egy speciális sulitájfutó bajnokság volt, ugyanis a középiskola mindhárom emeletét felvették a térképre, és az átmeneteket rendesen meghúzták :-) Én csak a pályával berajzolt térképeket láttam, (sajna sohase jutottam el odáig, hogy induljak, mert mindig közbejött valami) de a dtc-sek elmondása szerint nagyon király hangulat volt!

  A mostanihoz leghasonlatosabb verseny a 2004-es egri válogatott edzőtáborban volt először szerintem. Délelőtt egy tömegrajtos farsta edzés volt Berván (asszem), ahol eléggé presztízsmeccsként rendesen széthajtottuk magunkat. Utána Skulóval elmentem levezetni egy könnyű erdei 20-ast, majd kajáltunk a Tescoban, és már mentünk is melegíteni a délutáni teremtájfutó edzésre. Erős nap volt :-) Hasonló módon telepakolva objektummal a terem, csak az volt a különbség, hogy a bent csak egy versenyző és a rendezők (edzők) tartózkodtak. Semmi szurkolás, csak magadra voltál hagyatva. A "hvcs" Kaló Attila nyert kisKerényi előtt az alig 1p-es pályán (győztes idő: 1:08), de több válogatott is fejvesztve rohangált fel-alá, kár hogy nem láttuk :-)) Szóval azt hiszem, ez a fiatalok sportja, az idősebbeknek ez már valahogy nem megy (talán nem vagyunk annyira rugalmasak, mozgékonyak...)

  Ha valakinek eszébe jutott valami jó kis történet, írja meg nyugodtan, kíváncsi vagyok kiben mi maradt meg!