2008.02.09., 2. forduló, Kőhányás-Várgesztes

...avagy: "Nem megmondtam édes fiam, hogy nem kővel kell jóllakni?"

  Még javában tart (tombol?) a tél, a rendezők és a csodálatos idő azonban ismét a Vértesbe csábították a tájfutókat. Az erdő csodálatos volt, bozótot alig láttunk, és pályakombináció is volt rendesen:

  Itt most az volt az érdekesség (nekem, bár lehet hogy lemaradtam csöppet), hogy csak a hosszú pálya volt előre nyomtatva, a többi pálya nem. Ehelyett voltak összpontos térképek, és mindenki olyan sorrendben kötötte őket össze, ahogyan a kedve tartotta, illetve a rendezők felkínáltak meghatározott pontsorrendű pályákat, amelyekhez távolság- és szintadatokat is megadtak. Úgyhogy adva volt a választás szabadsága, valamint nem kellett feleslegesen pályákat nyomtatni, hiszen úgyse lehet előre tudni, hányan fognak eljönni, és ők milyen edzést terveztek maguknak.

  Egyébként a rendezőket csak dícsérni lehet ezekért a rugalmasságokért, a versenyzőknek tényleg semmi időbe nem kerül pár vonalat behúzni.

  A leghosszabb pálya 7070m volt 340m emelkedővel, a szintek hihetetlenül jól voltak elosztva, végig futható volt minden átmenet. Volt útvonalválasztás és finom tájékozódás, és a legvégén egy rövidebb dzsuvairánymenet is.

  Anti mondta nekem egyszer, hogy neki ez az egyik terepe. Hát én is így vagyok vele, egyszerre egyszerű és technikás, futós és tájékozódós, meredek de futható. És nem utolsósorban eléggé sok vad él itt, szerintem. Legalábbis én mindig összefutok párral. Most is voltak szarvasok, de a slusszpoén megint a végére maradt: egy ág leverte a fejem, és meg kellett hogy álljak, pedig toltam lefele: és akkor 10m-re tőlem, futásirányban felpattant 2 hatalmas vaddisznó és menekülni kezdtek (van egyfajta vérmérsékletük, az biztos!). Egy pillanatra leizzadtam, de aztán mivel megálltam, valószínű nem láttak rendesen, és 10m menekülés után megálltak. És ott álltak 20m-re tőlem, pár fa választott el minket, és azon gondolkoztam, hogy meddig állhatna ez a helyzet. De végülis sokat nem akartam pihenni, és így irányt módosítva kicsit kerültem, ők meg elkocogtak szépen. Én komolyan mondom, ez volt a 3. ilyen találkozásom, ami a szerencsén múlott, de tutti én leszek Zrínyi kolléga után a 2. ember a történelemben, akivel vaddisznó végez :-((

  Egyesületünket most inkább a szeniorok erősítették. Pedig kíváncsi lettem volna az ifikre: eszembe jutott edzés előtt Momo visszaemlékezése, hogy anno amikor nagyon keményen alapoztak, akkor a legelső versenyen mindig duzzadtak az erőtől, és annyira lelkesek voltak, hogy rendre lefutottak a térképről. Jelentem, én (sajna) most nem voltam ennyire erős :-)

  Egy szó mint száz: köszönjük a rendezőknek a lehetőséget, az időjárásnak pedig a meleget és azt a kevés napsütést!

Képek (Zentai László): http://indafoto.hu/tajfuto/

Térkép: ITT

Valaki csinálhatna egy TTEV logót!!! Na?