Vékonyné Árva Katalin beszámolója... 

Élménybeszámoló a IV. Tájfutó Maratonról

   Eredetileg három utánpótlás baracskai gyerekkel utaztunk volna a versenyre, de sajnos Gina megbetegedett szombat reggelre. Így hát csak Vanda és Nórika indult N10D-ben. Nórikának ez volt az első igazi versenye. Még sosem volt így távol szüleitől, nem volt hálózsákja, polifomja sem. Ezeket útközben Fehérváron vettük meg.Csendesen szitáló eső fogadott bennünket Tapolcán. Korán érkeztünk, a jelentkezést hamar elintéztük. Azután csak vártunk a rajtunkra. Vanda indult elsőnek.

 Jól is ment egészen az 5. pontjáig. Ahol lehetett ott levágott a szalagozott útról. Sajnos az 5. pontról a visszafelé vezető szalagozáson jött ki, mert 180°-kal elforgatva tartotta a térképet. Így aztán lefutott a térképről. Viszont – ha jó sokára is – de saját maga visszatalált a célba a 6-os pont érintésével. Nórika a szalagozást követte végig, csak sajnos négy pontnál nem jól használta a dugókát, mert az nem csippant. Pedig az ideje alapján második lett volna. Verseny után Andorral visszamentek a pályára gyakorolni, merre is kellett volna menni. Itt jegyzem meg, hogy az a kislány aki első lett, az apjával ment végig a pályán úgy, hogy a térkép is az apánál volt és ő dirigált merre fussanak. Ezt csinálták tavaly is néhány versenyen. Tudom, mert láttam őket verseny közben, szombaton pedig Nórika látta őket. Azon kívül, hogy a gyerek érmet kap, semmi értelme. Ráadásul a többi gyerekkel szemben igazságtalan is. Szóltam Viktornak erről. Nem tudom, hogy az ő közbenjárására-e vagy sem, de vasárnap a kislány már egyedül futott. S csodák-csodája – vagy sem – de korántsem jött olyan jó időt, mint szombaton vagy mint szokott volt más versenyeken. Vanda a F10-es fiúknál is jobbat futva megverte őt 2 perccel.

 Ahol lehetett most is rövidített, figyelt a térkép tájolására is. Az erdei futás Nórikának nagyon tetszett. Ő – edzői utasításra – végig a szalagozást követte. Megküzdött a szederrel, jól használta a dugókát és remek idővel az első erdei versenyén célba ért.Kihagyhatatlan program még a gyerekverseny, ahol mind a hárman futottak. Janka a 4-6 évesek között 2. és 1. lett. Nórika 4.  Vanda 1. lett mindkét nap. Kézzel készített érem volt a jutalom.

   Szombatra visszatérve a terep ismerős volt egy kicsit. Legalábbis a Malom-tavat futtában is megismertem, mert ott volt korábban valamelyik Hungária Kupa eredményhirdetése. N35A-ban 2,5km volt a táv. Mire én futottam, már az eső is elállt. A sprint nem igazán az én számom, de azért futottam ahogy csak bírtam. Csak egy átjárót tévesztettem el, ez nem lehetett több 30mp-es hibánál. Két percet kaptam az első Lendvai Katitól. Andor nyílt technikásban nyomult szép komótosan. Azért így is 4. lett. A gyerekverseny eredményhirdetése után indultunk Keszthelyre a szállásra. Szerencsére Viktor szervezett nekünk vezetőt. Keszthelyi tájfutókat követve hamar elértük az egyetem sportcsarnokát. Hely az volt bőven, nem kellett szorongani. A forró vizes zuhany kimondottan üdítően hatott. A felnőttek csak pihentek, de a gyerekek rohangáltak, kosaraztak, labdáztak. Sajnáltam, hogy Bence, Keksz, Béci nem jöttek el, pedig itt az eredeti nagyságú kosárpályán biztosan élvezték volna a játékot.Mivel a város központjától kicsit messze voltunk, Sólyom javaslatára pizzát rendeltünk. Az igények összegyűjtése után 27 doboz pizzát rendeltünk meg, plusz egyet grátisz kaptunk. Azt a pizza-hegyet megrohamozó sáskahadat látnotok kellett volna. Hamarosan békésen pizzát falatozó tájfutókat lehetett látni a teremben.

Viszonylag hamar elcsendesedtek az emberek, 10 óra felé már aludtunk. Kellett is az alvás, hisz reggel a szenior maratoni táv várt rám, 9 km 520 m szinttel. A gyerekekre pedig 3 km. A terep méltán híres. Viktor színvonalas, technikás pályát tűzött ki. A győztes időket azonban a szeder befolyásolta leginkább. Néha egyszerűen futni sem lehetett a fehérrel ábrázolt erdőben, olyan sűrű volt a szeder és a susnyák. További érdekesség volt a völgyekben összegyűlő vastag avarréteg. Még a pálya elején nagy lendülettel rohantam le a hegyről, amikor combig eltűnt a fél lábam egy rókalyukban amit az avar fedett el. Néhány rész a terepen le volt zárva a ritka védett növényzet miatt. Nem sikerült megfejteni mi lehetett az a növény, én a terület szélén járva nem láttam semmi különöset. Viszont emiatt másztam meg az egyik hegy meredek részét. A sok mászástól eltekintve élveztem a versenyt. Végig pontosan tájékozódva, pipecül kikaptam minden pontot. Két hibát viszont elkövettem. Az egyik, hogy túlöltöztem. Reggel még hűvös volt ugyan, de a rajtomra kisütött a nap és meleg lett. Rajtam meg plusz egy réteg volt a bozótruha alatt. A pulóvertől a 4. ponton szabadultam meg, de a sztrecs gatyát már nem tudtam levenni. A stoplis cipőfűzője bombabiztosra le volt kötözve. A másik hiba, hogy vadi új foci-stoplisban futottam, ami mindkét lábam feltörte. A jobb lábamon egy ötforintos nagyságú vízhólyag lett, ami fel is szakadt. A bal lábamon egy hasonló nagyságú vízhólyag szerencsére nem szakadt fel. A 9. pontnál volt a pálya 2/3-a és a frissítő állomás. Ott ettem-ittam, de ragtapaszuk nem volt, a lábamon segíteni nem tudtak. Onnan kezdve felfelé már csak bottal sántikálva tudtam haladni. Persze nem adtam fel. Soha nem adom fel. Egy rövid átmenetben még így is én voltam a leggyorsabb.A kupáról lecsúsztam, de a második helyet azért megcsíptem.  

 Igaz, hogy kevesen vállalkoztak erre a távra. Hát még az ennél is hosszabbakra. Fanni N21A-ban első lett 111:35-tel (11 km / 620 m szint). Férfiaknál F21A-ban 19 km-t és 1050 szintet küzdöttek le az igazi férfiak. Andor lesérült egy kicsit, az Achillesére panaszkodott. Összetettben 3. lett NyT-ban.  Verseny után jól esett az tea, a gulyáslevesért még ölni is tudtam volna. Folyt a sör, bográcsban rotyogott a babgulyás. Süti, zsírosdeszka, szendvics szolgálta az energiapótlást.Nóri annyira belejött az erdőjárásba, hogy eljött velem a négyes pontomra az otthagyott pulóveremért. Útközben térképolvasást gyakoroltuk. 

  Az biztos, hogy ezt a versenyt jövőre sem hagyjuk ki!