... na nem akartam még ilyenekkel is ijesztegetni a lányokat, éppen elég volt nekik a vadakban bővelkedő erdő éjszaka, dehát ezt is túl kellett élni :-)

24 órás váltó - Alsópere, 2008. május 10-11.

Hát eljött a nagy nap, midőn Hites Viktor és lelkes csapata bemutatta a 24 órás váltóverseny-formát a magyar tájfutóknak is. Röviden a lényeg: max. 3 felnőtt férfi lehet, és legalább 2 csajnak is futnia kell. 1 ember bármikor kiállhat, de utána minden egyes emberkiállásnál fél órás büntetőt kap a csapat. Ha valaki nem megy ki a felvett pályára, akkor a rajtja után fél órával indulhat csak ki a következő ember.

Jóval részletesebb és bonyolultabb a szabálykönyv, én őszintén bevallom feladtam már az értelmezését a verseny előtt, de verseny közben szépen lassan rájöttünk, hogy mi is lett volna a taktika, hogyan kellett volna csinálni a dolgokat, mik voltak a buktatók. Nem véletlen, hogy a dobogón 1 tapasztalt és 2 felkészült csapat végzett.

Az ARAK váltója futósorrendben: Haresz, jómagam, Drás, Kati, Edit és Vera.

Szivák Ildi a Szorgos Hangyák csapatát erősítette, Imre egyéni 6 órásat nyomott, Róth Tibor - új szenior szakosztálytagunk - Sólyomékkal nyomta, Golyó pedig a verseny ellenőrzőbírója volt: lelkiismeretesen utasította el azon igényünket, hogy az ellenfél csapatokat sorra zárja ki alig feltűnő módon :-) Így tehát hajtanunk kellett rendesen.

Felkészületlenségünk egyébként többrétű volt: az még hagyján, hogy én úgy kalkuláltam, hogy nem kajálok és nem alszom majd, de arra nem számítottunk, hogy tűzrakóhely nem lesz a sátor mellett, így a kolbászsütés elmaradt verseny közben, csak a végén vállalták be a fiatalok: mivel ők is eljöttek, korsorrendben: Vékony Janka "Hugica", Vékony Vanda, Péteri Kitti, Péteri Fanni: ők pedig Vékony Andor felügyelete alatt járták körbe térképpel a cél környékét.

Szóval visszatérve amatőrségünk csúcspontjaihoz: a versenykiírást még csak-csak értelmeztük, de mint kiderült, Vera nem tud angolul. Itt követtük el a legnagyobb fejlődést, mert a verseny végére már ő is fújta (remélem) a "long", "sort", "nájt", "tvilájt", "ízi" és "diffikult" szavakat. Azt hiszem ez volt az a szókincs, ami elegendő és elengedhetetlen volt a 24 óra alatt :-)

Angol nyelvlecke tehát megvolt. Katiék kétszer is bebizonyították, hogyan lehet egy kisebb családi házat becsomagolni egy Suzuki Ignisbe! :o Valamint csapatszellem-erősítésként Kati egy csodaszép és mutatós ARAK zászlóval támogatta meg klubunkat és csapatunkat, és mindenki első futására a klasszikus arakos bozótfelsőben vonult ki: igen, Hareszen is ott volt :-)

Így utólag egy csapathimnusz sem ártott volna, meg némi sör a szurkoláshoz, de hát ez volt a verseny alatt a legnagyobb csalódásom: senki sem ivott sört? Vagy csak én nem láttam? És a sörsátor hol volt?

A terepről röviden: a versenyközpont körül elterülő erdőt és térképet 4 részre osztották, 4 kivágatot adtak ki: Ballai-magyal, Csengő-hegy, Alsópere Parkszálló és Tunyok-hegy. Mindegyik 1:10 000 méretarányú. 

Elsőre azt mondtam, hogy egy dombos terep, lankás szintekkel, de tévedtem: igenis voltak hegyek, meredek pályák, valamint a futást nagyban nehezítette az aljnövényzet: csalán, helyenként szederinda, és mérhetetlen sok medvehagyma... Igazi bokatörős terepnek látszott, ahol nagyon oda kellett figyelni a lábunk elé, és sokszor inkább megérte az úton kerülés, mint az iránymenet. Az erdőben egyébként nem voltak nagy sziklák, csak helyenként és elszórva, de a céltól délre és keletre volt egy-egy pofás kis sziklaszurdok.

A verseny tömegrajttal kezdődött, csapatunk első emberének, Haresznak a feladata az volt, hogy minél nagyobb előnnyel hozza be Isti előtt... Ez sajnos nem jött össze :-) de azért a 3. hely megvolt. Itt csináltuk az első nagy bakit, hiszen jöttem én, és a hosszú-technikás pályára mentem ki (rövid technikás helyett). Bár jóval a győztes időn belül hoztam, így is sok perc maradt benne: csapatunk visszacsúszott a 4. helyre (kielőzött egy rövid pályát választó csapat). Viktorék meg elkezdtek aggódni, hogy a tervezett 38 pálya mégsem lesz elég a győztes idők elszámolása miatt!!! Azonban az lehetett sejteni, hogy az éjszaka meghozza majd a futósebesség radikális visszaesését.

Szépen letudtuk az első kört, taktikánk szerint a fiúk vállalják a hosszú pályákat, a lányok meg a rövideket. Ekkor még nem tudtuk, hogy több esemény is lassítani fogja csapatunkat. A második kör megkezdésekor azonban a szürkületi és éjszakai pályákkal már számolni kellett: lehetőleg a lányok minél kevesebb pályát fussanak éjszaka, mert ebben a fiúk rutinosabbak, főleg Editnék és Katinál, akik még nem versenyeztek lampionnal.

Szóval osztottunk-szoroztunk, és tényleg a leges-legutolsó pillanatban Haresz a hosszú-technikás helyett rövid-könnyű pályát vett fel. Ez bár taktikailag jó húzás volt, mégsem bizonyult nyerőnek: az egyébként is bokagondokkal kűzdő Haresz ugyanis nem tudta bemelegíteni a bokáját, és nem is tudott megfelelően melegíteni futással sem. Az még semmi, de én úgy kalkuláltam, hogy fut egy 45-50 percet a hosszún, ezzel szemben 20 perc alatt lepörgette a rövid pályát: kapkodva tudtam csak az egyik térdemet bekenni, a másikra már időm sem jutott, a bemelegítés meg elmaradt. Mivel nekem is rövid-könnyű pálya volt, ezért tudtam, hogy itt azért lehet hozni a hátrányunkon: én sem akartam 20 percnél többet kint tölteni. Így esett meg, hogy a korántsem bemelegedett szalagjaim megadták magukat, és a 2-es pont előtt aláfordult a jobb lábfejem... Szalagok megrándultak, én meg azt hittem, most mindennek vége. De aztán valahogy lesétáltam a pontig, majd sántikáltam párszáz métert, tényleg kétséges volt hogy tudom-e folytatni. Végül valahogy csak befutottam, 22 perc lett a pálya, de itt véget is ért a szereplésem. Tehát új taktikát kellett alkalmazni.

A szürkületi pályák után jött a hideg és félelmetes éjszaka... Golyó mozgósította az egyesületi lampion- és aksikészletet, ami pont elegendőnek is bizonyult estére. Azonban nem elég hogy csonttá lehetett fagyni, de még a vadak is valahogy jobban előbújtak rejtekhelyeikről: Editet vaddisznók sokkolták, de a többieknek is kijutott a jóból. Edit feltette a költői kérdést: mit teszel, ha belefutsz a vaddisznókba? Lámpát égeted vagy lekapcsolod? Ordítasz vagy csöndben maradsz? Mindez természetesen legalább annyira felkészületlenül érte, mint a többieket... Mindegy, túlélte valahogy, azonban rosszullét miatt ő is kiállni kényszerült: innentől csak felvette a nemkívánt pályákat.

Valahogy így tudtuk le az éjszakát, a sztorihoz még annyi hozzátartozik, hogy Vera nem talált meg egy bozótos pontot, és így ugrott egy egyébként távban teljesített pályánk. Maradt jócskán nappalra is az éjszakai pályákból, és a verseny végét jelentő déli 12 óráig mindössze 2 megmaradt nappali pályára tudtunk kimenni: Vera volt a befutó emberünk, de sajnos ~7 perccel elkésett, így ismét egy pályát buktunk. Ha kicsit szerencsésebbek vagyunk, akkor tehát +2 pályát teljesíthettünk volna, nem is beszélve Edit és jómagam kényszer-kiállásáról. Itt kell megdícsérnem a többieket, akik négy főre redukálódva is - kevesebb pihenővel - becsületesen végigkűzdötték a 24 órát.

Összesen 13 váltó indult el és fejezte is be a versenyt, valamint Skuló egyéniben tolta végig: ő 18 pályát teljesített. Ez 4,5km-es átlag légvonaltávval számolva is több mint 80 km, de ugye nem légvonalban futott... Volt még a 6 órás egyéni, amiben Imre indult csak, és 4 pályát teljesített: 5 pályát tervezett, de véletlenül rossz - hosszú - pályát vett fel a végén, és későn ért be. Őneki egyébként nagyon rövidnek tűnhetett a verseny, mert biciklivel oldotta meg az oda-vissza utazását :-)

A győztes a papírforma szerint legerősebb optikus csapat lett 33 pályával, mögöttük a Tipo 31 pályával, és 3. helyen az "Északkeleti váltógyőztesek" (és mindez finnül) elnevezésű diósgyőri alakulat szintén 31 pályával végzett. Az ARAK csapata végülis 23 pálya teljesítésével a 9. helyet szerezte meg! Ildi csapatával a 6. helyet szerezte meg, Tibor a göcsejiekkel a 10. lett szoros csatában velünk :-) 

A verseny nemzetközinek volt meghirdetve, sajnos csak egy pozsonyi kígyós csapat jelent meg, de remélhetőleg lesz még folytatás - ha nem is jövőre -, és akkor talán már sokkal több csapat fog nevezni. Ez a verseny így első megrendezésre is nagyon jól sikerült, Viktorék biztosan sok tapasztalatot szereztek, és a pályatervező is jól kalkulált, ugyanis nem fogyott el mind a 38 pálya...

Köszönjük a lelkes VBTSE-nek a rendezést, és gratulálunk minden csapatnak, hogy teljesítétték a feladatot!

Térképek:

Ballai-magyal   -   Tunyok-hegy   -   Alsópere Parkszálló   -   Csengő-hegy