Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos Bajnoksága; Mecsek Kupa

Petőcpuszta (Szuadó), 2008.05.17-18.

Két évvel ezelőtt a pécsiek úgy gondolták, hogy a vívó MEFOB-al összekötik a tájfutást. Egy eléggé jó versenyt rendeztek a "kéjhölgyek erdejében", és mivel pont a versennyel egyidőben volt a Szalon Pécsi Sörfesztivál, így a hangulat is adott volt: félelmetes buli, és félelmetes mennyiségű elfogyasztott sör és bozótruha-diszkó volt a miskolciak mérlege. Ugyanakkor megcsináltuk azt, amit előttünk még soha senki: a megszerezhető bajnoki címek felét és jópár érmet hoztunk el. A csapat tagjai közül Szundi Attis, Kovács Ádám, Zsigmond Száva és jómagam a válogatottba is bekerültünk - bár Vinicz erősen sérelmezte Ádám válogatotthoz nem illő magatartását :-), azért a VB 5. helyével remélem kárpótolta!

Idén sokkal kisebb és szerényebb csapattal utaztak le a Dühös Bocsok - a 2006-os Szarvasűzők elnevezésű híres főiskolás váltófutóversenyre létrehozott miskolci egyetemi különítmény fantázianeve.

Csapattagok voltak idén: Bertóti Réka Diána, Zsigmond Száva, Szundi Attis, Balabás Péter Gergő (Celin), Vas Gábor (Rozsdi), Szajkó Csaba és jómagam. Száva sajnos betegség miatt nem futott.

Az ARAKból még Szivák Ildikó az ELTE színeiben, Szivák Béla pedig a Pécs színeiben állt rajthoz.

Szombat, váltó:

Eddig ilyen még nem volt, de két favorit váltó is kiállt: mind a BME, mind a Corvinus válogatott emberekkel állt fel, és izgalmas párharcot remélhettünk tőlük. Mi tudtuk, hogy csakis hibátlan futással tudunk odaérni, hogy beleszóljunk a kűzdelmükbe. Mivel a váltó együtt volt a Mecsek Kupával, így még egy eléggé jó váltó tűnt fel, a Meafc.

Az első futók közül papírformaszerűen a BME-s Kerényi Máté és a Corvinus-os Scultéty Márton hajrázhatott a befutón, őket Borbás Nándi (Boci, Meafc) követte másfél perccel. Az éllovas trió mögött már sűrűbb volt a mezőny, 12 msp-el lemaradva a helyi erő Turcsán Gábor jött be. Még 6 msp, és már én is a pályán voltam, nyomomban 3msp-el Dénes Zoli (Dízel) szaladhatott ki (ezt most tudtam meg!).

A második futóknál a Corvinus-os Szabó András és a BME-s Pelyhe Dániel együtt haladtak. Én mint az őrült loholtam, hogy ledolgozzam a hátrányomat (18msp) Lévai Fecóval (Meafc) szemben. A lefelében azonban még kaptam is tőle, mert bedagadt bokával nem mertem annyira megereszteni.

Az első pont azonban mászókás volt, és be is fogtam Fecót. Együtt futottunk a 4. pontig, mert nem mertem otthagyni, gondoltam jó lesz az ő ideje nekem is. Aztán az 5. pontra kicsit magabiztosabb lettem, mivel az elején semmit sem hibáztam, és tempóztam egyet. A 6. pont fele menet jobbra akartam ívelni, de azért hátranéztem mit csinál Fecó. Mivel ő balra tartott, inkább én is visszakanyarodtam. Aztán amikor megfogtam a pontot, már nem láttam őt. Viszont a 7. pontra befogtam az éllvoas párost, és szerencsére nem is tűnt veszélyesnek a sebességük. Kicsit megzavart a farsta, mert Bandika teljesen másfelé ment a 8.ra, de hamar túltettem magam rajta. A 9. és 10. pontom különbözött Dani és Bandika kombinációjától, és el is léptek kicsit: nekik pont útvonalon volt, nekem meg ki kellett ugranom egy gerincre. A 11. pont volt az átfutó, azt már egyszerre fogtuk. Jöhetett a nagy hajrá!

12-eset egyszerre fogtuk, majd a 13-asra Dani mögém került, Bandika viszont felfelé ment, így statisztikailag én álltam a legjobb helyen! Sajnos a pontot nem találtam meg egyből, egy mély gödörben volt benne, így Dani elhúzott, Bandika viszont továbbra is kotorta az oldalt. Eszemet vesztve loholtam Dani után, hátha lesz ebből még valami, de a befutó pontra mellé is mentem emiatt: ott kotortam a pont mellett jóideig. Mosolygó kisgyerekektől kérdeztem, hogy: "Nincs erre egy bója véletlenül?" de persze ők csak mosolyogtak, és ingatták a fejüket. Végül Bandika szedett össze, és egyszerre fogtuk a befutó pontot, majd bekísértük a célba egymást, Dízel mögött.

A BME tehát vezetett, és Lenkei Zsolti volt a befutóemberük, ami eléggé győzelemszagúnak festett. A Corvinusnál Józsa Gábor, míg nálunk Szundi Attila kezdte meg az utolsó pályát. Mivel egyszerre mentek ki, és még emlékeinkben élhet a mecseki VOB, ahol Attis lehajrázta Dízelt, reménykedhettünk egy jó hajrában. Sajnos azonban Attis nagyot, JózsaG kisebbet hibázott, és odalett a szoros verseny: A BME nyert, a Corvinus elhozta a 2. helyet, a Meafc pedig Zsebe Istivel a 3. helyre futott fel. A Dühös Bocsok így leszorultak a dobogóról, de a MEFOB bronzérme azért a nyakunkba hullott.

Az estét a szokásos csocsós-ivós mulatozás, rengeteg legyalogolt kilóméter, és növekvő májak jellemezték. A diszkó és a három beígért kiéhezett csajos sajna elmaradtak anyagi okokból, de majd legközelebb :-)

Vasárnap, klasszikus táv, kiemelt ranglista verseny:

Ha már Szuadó, legyen töbrös! - gondolta Lipp József pályakitűző. Én komolyan mondom, ennyire töbröket még nem untam/utáltam, mint most! Legszívesebben egy ásóval mentem volna ki, hogy betemessen az összeset!

Kezdődött mindez a múltbeli tapasztalatokkal, hiszen a top10-es "Melyik volt életed legpocsékabb futása?" ranglistán 5 MEFOB futásomból 5 volt eddig fent. Most a 6. is feliratkozott, méghozzá eléggé előkelő helyre.

A sorsolás már eleve nevetséges volt: együtt futottunk a Mecsek Kupa mezőnyével, 2 perces (!!!) rajtidőkkel, azaz csak egy sorsolás kellett, és máris adva volt a siker. Több nagyobb vonat is kialakult, melyeket a technikásabb versenyzők - Isti, Dízel - vezettek. Engem teljes összeomlottságomban (könny és veríték csorgott arcomon) Dízel karolt fel, de gyakorlatilag végig fel akartam adni: Dízel ugyanis valami elképesztő öngyilkos tempóban tolta többször is a nagy durr-lefele medvehagymásban, és az ilyen "azt-se-tudom-hova-lépek" futást még normális bokával sem szeretem...

A másik probléma  a frissítőpont volt, amit eléggé későre ütemeztek be: a nagy melegtől és másnaposságtól teljesen hullaként mozogtam, de gondolom sokan voltak ezzel így. Mázlim volt, hogy nem adtam fel, és kibírtam Dízel mögött, mert mint kiderült, csapatverseny is volt (ezt ha jól tudom elfelejtették meghirdetni), és ismét a 3. helyet szereztük meg. A dobogó legfelső fokáért újfent a BME és a Corvinus állt harcban, azonban nem bírtak egymással, és másodpercre pontosan ugyanazt az időt produkálta a két trió :-) Hát nem tudom hogy erre ki mennyi pénzt rakott volna fel!

Lányoknál is örülhettünk, ugyanis az ELTE női csapatát erősítő Ildi is felállhatott a csapat dobogóra, és ezüstös medállal ünnepelhette a pálya lekűzdését. A Dühös Bocsok egyetlen megmaradt lánytagja, Dia pedig a bronzérmet szerzett B-ben.

A verseny egyébként válogató volt a Fősulis VB-re (Észtország), ahova sokan szerettek volna kijutni. Számomra teljesen érthetetlen, miért egy töbrös, klasszikus pálya válogatott a VB sprint, közép- és hosszú, töbörmentes, ámde annál inkább mocsaras pályáira egyaránt...

A verseny rövid tanulsága volt számomra: aki nem tud / nem tanult meg töbrösben futni, annak ez nem is feltétlenül fog menni. A pécsiek könnyen gyakorolhatják ezt, hiszen közel laknak, illetve a mezőny nagy része többször járt már itt (a mázlista fejüket!). Nekem ez volt a 3. alkalmam azt hiszem, és csakúgy mint eddig most sem ment technikailag: a töbrök minduntalan elvittek az iránytól, bármilyen gyakran is néztem a tájolómra, illetve bármilyen lassan is haladtam. Ámbár gyakorlatilag csak az első 10 pontot kellett túlélni, és utána már nem volt annyira nehéz, dehát ott nagyon sokan elvéreztek...

Szóval ha jó akarsz lenni a töbrösben, akkor gyakoroljál, öcsém!