Tájfutás a Nefelejcs óvodában

A Kihívás Napja keretében rendeztünk meg egy versenyt az oviban. Kicsit borongós volt reggel az idő, de a vezető óvónővel megbeszélve úgy döntöttünk, hogy legyen futás.

A tíz pontos pályát a férjemmel röpke egy óra alatt kiépítettük, kiszalagoztuk, majd jöhettek a ovisok, akik közel ötvenen voltak. A gyerekek négy és hét éves kor közöttiek voltak.  

Miután meglátták a tömérdek rózsaszín, szélben lobogó szalagot mindjárt nagy is lett a hangzavar. Majd miután kicsit csendre intettük őket, elmondtuk, hogy mi is készül itt.

Bemutattuk a bójákat, kartonokat, a bójákon lógó zsírkrétákat, annak jelentősségét.Az óvónők is nagyon figyeltek, mert még ők sem tudták igazán, hogy mi is fog történni. Miután a magyarázatokkal végeztünk, az egész csapat együtt végigsétálta a pályát, hogy azért mégis tudják, hogy merre kell futni, hol kell nagyon figyelni, na és persze, hogy hol bújt el a boszorkánypont. Még olyan tiltott helyekre is eljutottunk, mint az úszómedence, vagy az ovi épülete mögötti kerítéssel lezárt részek.

Miután végeztünk a pálya lesétálásával, kezdődhetett az igazi verseny. Az öt és hét év közöttiek egyedül szaladtak végig a pályán, általában három és négy perc közötti eredménnyel. A négy évesek jó hangulatban kis csoportokban egy-egy óvónővel futottak végig. 

A gyerekek a célba érkezve ilyesmiket kérdezgettek: „a kartont visszakapjuk?”, „mikor lesz megint a Kihívás Napja?”, „Vehetek még csokit?”, „futhatok még egyszer?”, „az első háromnál nem jelöltem, mert nem tudtam, hogy hogyan kell” (utána már tudta).A célban mindenki kapott egy csokit és egy nyakba akasztós emléket. Miután végeztünk a szalagos pályával, mivel volt még egy kis időnk, az óvónők megengedték, hogy egy pontbegyűjtős futást is rendezzünk. Ennek keretében hét gyerkőcöt indítottunk egyszerre, akiknek 12 pontot szórtunk szét az udvaron és három perc alatt minél több pontot kellett a kartonon zsírkrétával igazoltan érinteni. Nagy örömünkre a lelkes gyerekek szívesen indultak el itt is.

Akik éppen nem futottak azok gimnasztikázhattak vagy az udvaron játszhattak. A verseny után eredményhirdetést is tartottunk, ahol apró ajándékokat kaptak az elsők, a népesebb mezőnyökben a második és harmadik helyezettek is. A legfontosabb mégis az volt, hogy az összes gyerek nevét felolvastuk, és a kartonjaikat visszaadtuk nekik. 

Végül nagyon örültünk neki, hogy a verseny jól sikerült, tetszett az óvónőknek is, és csupa pozitív visszajelzéseket kaptunk. Reméljük hagyományt teremtünk, és sok örömet szerezünk még sok gyereknek.

KÉPEK  

Borsiné Petrik Zsuzsi