HTML

Tagdíj

A közlemény rovatba írják be,hogy tagdíj  és a nevet, akinek a tagdíját külditek.

Az OTP Bankban vezetett számlánk száma: 11736116-20131533

Bemutatkozás

Alba Regia Atlétikai Klub Tájfutó szakosztály honlapja

 

Fejér Megyei Tájékozódási Futó Szövetség

 

Adó 1%: ARAK

Adószám: 18481769-2-07

Szepesi Imre honlap

2008.07.24. 21:41 bota71

Hungária Kupa 5 napos tájékozódási fesztivál

Árva Kati beszámolója
- Jössz a Hungira?- Hát persze!

  Szinte természetes, hogy minden évben a családi nyaralás egy része a tájfutással kapcsolódik össze. Talán csak akkor nem megyünk, ha alföldi a terep. Franc se akar 5 napig az égető homokban aszalódni, csalánban bóklászni.
Idén jó terep ígérkezett. Tata környéki erdőről nekem az agostyáni terep jutott eszembe, az pedig technikás jól futható erdőt sejtetett.
  Verseny előtti napon érkeztünk a kempingbe. Rendezői infó szerint a vizesblokk környéke megtelt, ezért a kemping másik végében lévő kis erdőben szemeltem ki a táborhelyet. Nem volt túlzottan jó döntés, mert az egriek szállásához közel nem lehetett aludni hajnali kettőig a randalírozásuk miatt.
  A jelentkezésre szépen összegyűltünk, sokan küldtek vagy hozták a pénzt. A mai napig nem sikerült kiszámolni miért kerültem mégis jelentős mínuszba. Pedig Ildivel éjszakába nyúlóan többször is átszámoltuk. Na mindegy. Lényeg hogy másnap Pes-kőnél elkezdődött a verseny. Igazi nagyverseny hangulat fogadott. Hatalmas SÖRsátor, mindenféle sportfelszerelés árusok kínálták portékájukat, a kicsiket óvoda fogadta be, míg a szülők futottak. Meg egy roham hordággyal és életmentő eszközökkel felszerelt mentőállomás is „várta” a tájfutókat. Megnyugodtam, ha össze is töröm magam, lesz aki ellátja a bajom. Nem véletlen volt ily előrelátó a rendezőség. A Pes-kő teteje sziklamezőkkel bőven megszórva emelkedett fölénk, s az oda felvezető út kimondottan meredek. Ezt a nyalánkságot csak a hosszabb pályák kapták meg. Andort például a sziklaszirt széléig is kivitték, hogy megcsodálhassa a szép kilátást. Nem is értem miért nem örült e lehetőségnek?! Én csak az alsóbb rétegekben rághattam a bozótot, mivel maccsétámat otthon felejtettem. Ennek ellenére jól tájékozódtam. Valami azt súgta, ne próbálkozzak hosszasan szintezni a dús aljnövényzetben, inkább vállaljak be plusz szinteket útfutás reményében. Másnap nem hallgattam eme megérzésre, bele is vesztem a vaddisznóbújtató vadonba. Az első napi eredményemet nézve rögtön rájöttem, jobb lett volna N35B-be nevezni, ha sikerélményre vágyok. Kovács Ildi le sem merem írni hány perccel verte a mezőnyt. Magamé helyett Vanda eredményének örültem inkább. Szerencsére jó pályát tűztek ki F/N10D-ben. Az nyerhetett, aki jól tudott térképet olvasni. A levágáshoz nem csak az utakat kellett használni, hanem jelleghatárt, szárazárkot is.
 

  A napi érdekességről Kornél gondoskodott. Nem sokkal rajtba indulása előtt ötlött fel benne a gyanú, hogy a stoplis cipője a kempingben maradt. Persze mehetett volna sportcipőben is a terepre, ha nem éppen strandpapucsban slattyogott volna a tarjáni terephez. A tagok segítőkészsége határtalan. Kapott is kölcsön egy edzőcipőt 44-es méretben. A 48-as lábára. Valahogy felvette, de látszott rajta a kín, így hát felajánlottam neki Andor 46-os cipőjét. Ami még mindig szűk volt, de már tudott benne járni. Lefelé kevésbé, mint felfelé. Mindenesetre hősiesen végigküzdötte a pályát. Cipővel nekem is gondom volt. Rá kellett jönnöm, hogy az én lábamra a foci stoplis nem való. Túl kemény a sarka, folyton feltöri a lábam. A pályám végére levettem az egyik cipőm és félig zokniban, félig cipőben gyorsabban futottam, mint előtte. Vettem is gyorsan egy szlovák hagyományos stoplist. Azóta a lábam is jól érzi magát.

 

  A harmadik napi Cseke-tó parkverseny legszebb angolparkos részein sajnos hamar túlfutottunk. Utána a borostyános aljnövényzetben gyűjtöttem cipőmbe az előző esti csapadékot. Csak egy pontnál mentem be kb. 10 méterrel arrébb a bozótba, valamint orrfújásra pazaroltam el értékes másodperceket.
10D-ben sajnos nem elég hosszú kerülőt jelöltek ki a szalagozáson. Így fordulhatott elő, hogy olyan gyerek nyert a lányoknál, aki nem tud térképet olvasni, csak futni. Aki a térképet nézte az időt vesztett. Jobb lett volna, ha nem raknak egyáltalán szalagot, az elveszés esélye úgy is csekély volt.

  Ezen a napon rendezték a Trail-O-t is. Mivel szeretnék majd a jövőben ilyen versenyt rendezni, kipróbáltam „A” (könnyű) kategóriában. Első volt az időmérő pont. Néhány pillanatra az orrom alá dugtak egy térképrészletet. Nem sikerült összehozni a látott bóják helyét a térképpel. A valóságban a villanyoszlop a kerítés szélénél állt körötte pontok. A kerítés túloldalán parkolóhely van. Valahogy az se stimmelt. Még a kerítés melletti sövény se segített. Csak találomra böktem rá a kiválasztott pontra. Utólag tudtam meg, hogy a Trail-O térképen nem szokás jelölni a villanyoszlopot. Minek is ilyen kicsinységgel foglalkozni… Itt kaptuk meg a további térképet. Azt nem közölték, hogy hol a következő nézőpont. Vandával tájfutó módra odamentünk az egyes pontra. A sátraink közelében a kerítésnél voltak. Eltelt néhány perc, mire rájöttünk hogy a nézőpont majd 100 méterre a ház sarkánál van. Na onnan már jobban be lehetett azonosítani a pontokat. A második pont az ifjúsági táborban volt. Ház előtt a jellegfák között kb. 40 méter távolságban. Harmadik, kúp keleti szélén, negyedik két jellegfa között. Mindig akadt legalább két esélyes jelentkező a jó pont szerepére. Legnehezebb talán az 5. pont volt. Itt elég messze is voltak a pontok és azt kellett megállapítani, hogy melyik van a jelleghatáron. Csakhogy egy másik jelleghatár is volt ott néhány méterre, ami így messziről eléggé bekavart. (Réten két fehér folt egymástól fél milliméterre.) Talán csak az utolsó pontban vagyok biztos. Szerintem Z (zéró) megoldás, ugyan volt olyan pont, ami a térképen jelöltnek megfelelt, de a szimból szerint nem volt egy se jó helyen. Ház és jellegfa között nem volt egy se. Legnagyobb bánatomra Trail-O eredményt és megfejtést még nem tettek közzé, így talán sose tudom meg jól gondolkodtunk-e.

  Aznapra versenyzésből ennyi elég is volt. Inkább a büféket és a strandot részesítettük előnyben. Városnézésre nagyon nem volt alkalom, mert az esti eredményhirdetésen Vanda mindig hivatalos volt. Bevezetésként minden nap ugrálóköteles leánykák mutatták be a köteles ugrálás lehetséges nyakatekert módjait. A hangulatot a cseh csapat szurkolása fokozta leginkább hangos dudálással, éljenzéssel mikor cseh lépett a hosszú dobogóra. Kb. öt kategóriát hívtak ki egymás után egy dobogóra felváltva a fiatalabb és idősebb női-férfi kategóriákból.

 

  Kár, hogy az ARAkból nem mindenki tudta az egész napját a hungira áldozni és a győzelmi dobogóra felállni. Marianne például majd minden nap szerzett sárga győzelmi pólót. Fölényesen verte mezőnyét. Szerintem legközelebb 21A-ban indítsuk, mert az N55 túl könnyű neki. De legalább N35A-ban. Pápai Tomi is szorgalmasan gyűjtötte a sárga pólókat. Kornél, Vanda, Golyó, Prill Laci pedig az okleveleket. Az eredményhirdetés képei a képtárban megtekinthetők.

  Esténként sörrel végzett szénhidrát feltöltés volt a legnépszerűbb tevékenység. Hát hiába, fontos a tudatos sportétkezés betartása ily hosszú versenyeken! A helyi büfé árai meglehetősen magasak voltak, még a balatoni árakat is túlszárnyalták. Jobbnak láttuk a városi éttermeket felkeresni. A fiatalabbak igazi kempingezős hangulathoz híven a konzervfogyasztást részesítették előnyben. A fiúk folyton ettek. Nekem úgy rémlett, hogy étkezéseiket csak megszakították egy kis tájfutással, szunyókálással, sakkozással, néha eredményhirdetés felkeresésével. Röplabdázni is csak azért álltak be, hogy lemozogják a kaja helyét s ehessenek újra. A férfiak huszonakárhány éves korukig növésben vannak, no de Kornél pl. hová akar még nőni?! J

  Hogy éjszaka merre jártak, csak ők tudnák megmondani. Mindenesetre hót részegek nem lehettek, mert csendesen tértek nyugovóra, nem verték fel az egész kempinget. Igazán rendes gyerekek. Péntek éjjeli „szórakozás” a sátrunktól nem messzi pizzériában tartott karaoke műsor volt. A tatai énekes kör hajnali kettőig tartott ébren érdekes repertoárjukkal. Ciber gyerek, Tankcsapda félesség, István a király rockopera és még ki tudja mi.Igazából meg lettem volna nélküle. Dávid még az éjszaka elején megígérte, hogy ő is fog majd nekem énekelni valamit a karaokéban. Szerintem ez a produkció elmaradt, pedig megígérte. L
 

  Tehát nem csak a napi futások, hanem az éjszakázások is jelentősen csökkentették versenyre fordított energiámat. Még jó hogy a gyerekek a legnagyobb csatazajban is el tudtak aludni. Amikor megláttam a 4. napi befutót a domb aljából, a maradék harci kedv is elpárolgott belőlem. Elég izmos emelkedőnek tűnt alulról – felülről egyaránt. A dunaszentmiklósi Hosszú-Vontató terepe érdekesnek látszott a nagyon mély és meredek falú földletörésben haladó útjaival. Rajtba menet gondoltam érdekes lesz ezeken átvergődni. De a pályámon nem ez jelentett akadályt, sokkal inkább a csalán. Mivel elől indultam a csapások készítése nekem jutott osztályrészül. Csak a 6. pont környékén kerültem csalántól szorongatott helyzetbe. Az egyikkel sikerült csípős kapcsolatba kerülni belső comb tájékán. Az első komoly hibát a 8. pont környékén követtem el. Talán érdemes lett volna utólag visszamenni és több helyről is bemérni. Nekem az az érzésem, hogy a gödör pont a lapos hegyoldalban messzebb volt a völgytől mint azt a térkép jelölte. Többen is panaszkodtak térképhibára ezen a napon. Sokaknak a cél környéke okozott gondot. Szerencsére nekem ott nem akadt problémám, és még az emelkedő befutót is megfutottam. Lássák csak, hogy nem vagyok olyan piskóta. Vanda ismét jól szerepelt, annak ellenére, hogy a rajtból kifutva hibázott.Tájolási hiba miatt kb. 100 métert rossz úton futott, de a kerítésnél észrevette a hibát és helyretette magát. Innen kezdve viszont mindenhol levágott. Még felhagyott osvényt is használt rövidítésre. Megint csak néhány másodperccel maradt le a hőn áhított sárga pólóról. Összetettben vezetet egyenletesen jó teljesítményének köszönhetően.

  Ötödik nap vadászrajt borzolta a vezető helyen állók idegeit. Már akinek ugye, mert például Marianne nem izgulhatott túlzottan. Golyó annál inkább, mert Harkányi Csaba nagyon a helyére pályázott. Talán ha őt is bevonták volna a szénhidrát feltöltésbe… áhh, nem volt elég taktikus. Végül is a nagyon szép 2. helyen ért be Golyó. Tomi megőrizte első helyét, Kornél pedig a 4. helyen ért célba. Prill Laci szintén második lett.  Bocs, hogy mindenkit nem említek, de az eredmények menüben Imi már mindenkit felsorolt.

Andort és engem már nem is érdekelt a saját kategóriánkban elfoglalt hely. Andor ki se ment 5. nap, hogy Vandának szurkolhasson a befutón. Vandát én kisértem ki az utolsó napi rajtba. Az F10-es fiúk mezőnye után indult az első helyről, bő két perc előnnyel a másodikhoz képest. Nem is magyaráztam el igazán a vadászrajt lényegét, nehogy fölöslegesen izgulni kezdjen. Rajt után térképet északnak tájolni, útvonalat választani és utána futni – volt az edzői instrukció. Még láttam elfutni a rajtból, utána csak az izgalom maradt, vajon sikerül-e elsőnek beérnie. A saját rajtomig még volt vagy húsz perc. Addig ismerkedtem a mezőny többi tagjával. Hanna papája szintén ideges volt, s nem értette milyen óra szerint kell beállni a rajtba. A rajtszemélyzet hosszasan győzködte mire végre megnyugodott. Förhétz Szabolcsot (Szepesi Imi unokája) is láttam elrajtolni. Gratulálok neki ez úton is, hogy hét évesen eredményesen versenyzett a 10 évesek mezőnyében mind az 5 nap!

  Halálra izgultam magam a pályámon is, pedig mire én elindultam Vanda már győztesként ért a célba. De hát ezt nem tudhattam. Annyira képtelen voltam figyelni, hogy az első pontra ugyan jó irányba mentem, de előtte kb. 300 méterrel megálltam az erdő közepén és gőzöm se volt róla hogy hol vagyok. Hiába néztem a tájat meg a térképet nem tudtam kitalálni helyemet. körülöttem elszántan szaladtak az emberek. Szégyenszemre egy közeli pontnál megkérdeztem hol vagyok. Utána már nem volt gond a tájékozódással, csak épp az esélytelenek teljes nyugalmával futottam. Egy helyen nem mentem el a kerítés átjáróig, hanem egy róka járta kerítéslyukon átbújtam. Így a pontot embermagas fű és szeder átrágása helyett gyorsan az erdő széléről fogtam meg. Perceket nyertem vele. Aznap a térképnek a sötétzöld, zöld csíkos vagy sárga alapon zöld csíkos területeit jártuk be. Legkevésbé a lapos völgy a sűrű szedresben elnevezésű pont tetszett. A technikailag értékes szintfutás pedig egyszerű útfutássá egyszerüsödött a széles csapás miatt. Amúgy egész élveztem a kettes zöldben csörtetést. Egy vaddisznó se csinálta volna szebben. Ismételten megfutottam a tegnapinál is meredekebb befutót. Pont akkor mondták be az N10D végeredményét. Jobban örültem neki, mint a magam erdményének bármikor. Janka a gyerekversenyen szintén nyert összetettben N5-6-ban. Már megérte eljönni a Hungira.
Annyira örültem, hogy sok helyezettje van az ARAKnak, hogy gyorsan nekiláttam győzelmi koszorút készíteni dobogósainknak. Borostyán nem lévén mezei virágokat szedtem. Szivák Ildi segítségével az eredményhirdetésre egy el is készült. Igazán szépen mutattak az arakosok fején a győzelmi koszorúk. Sajnos számításaim ellenére Marianne és Golyó egy dobogóra álltak, így ez az egy koszorú kevésnek bizonyult. Remélem Golyó megbocsátja, hogy csak dobogó nélkül kapta meg a fejdíszt egy fénykép elkészültéig.
Összeségében jó verseny volt az idei Hungária Kupa. Jövőre, mivel együtt rendezik a VB-vel, még sokkal nagyobb esemény lesz. Remélem majd az egész ARAK ott táborozik és közös sörözgetéssel, bográcsozásssal, bulizva gyűjtjük be az érmeket.

Eredmények, képek az adott linkek alatt!

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://araktajf.blog.hu/api/trackback/id/tr785224604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kati 2008.07.26. 00:13:05

L=:-( J=:-)
süti beállítások módosítása