Sőregpuszta, Szentkirályi-erdő
2008. Szeptember 7.
.
Szakosztályunk egy része úgy gondolta, hogy ha már meleg, legyen kövér, és lent maradtak Szolnokon, hogy vasárnap megmutassák, mennyire jók is vagyunk csapatban! Ha már a rövidtáv kifogott rajtunk.
Én is bepaszíroztam magam Gyuszhoz, és vígan, dalolva közelítettük meg a Tápiószentmárton melletti erdőt. Azért volt benne egy kis keverés, amikoris én azt mondtam: erre! mire Gyusz közölte velem, hogy ott nincs erdő... Neki lett igaza, de szerintem csak mázlija volt, nem kell erdő a tájfutáshoz :-)
.
Jól meg is kaptuk ezt az úgynevezett nagybetűs ERDŐt, amit más csak egy zöld dzsuvapacninak hívna Magyarország térképén. A hangosbemondóban lelkesítették a népet, hogy egyeszöld a térkép nagy része, és részletes domborzat lesz. Ha még azt is hozzáteszik, hogy nincs homok...
A melegítés jól sikerült, leszámítva azt, hogy a csapatunk mind a négy tagja korai rajtidőt kapott. Ezzel egyedül Gyusz nem értett egyet, aki 15 perccel később akart mindenáron elindulni. Így utólag jobb lett volna átadni neki inkább az én helyemet, rosszabbul úgysem futottam volna...
Szóval a felnőtt csapat (alias Dream Team) a váltó ob 8. helye után ismét a bravúrra készült, és Maráz Gáborral kiegészülve (Maki lebetegedett) döbbenetesen simán hoztuk a kötelezőt. A csapat legjobb és "legrutinosabb" tagja Gyusz volt, aki végülis jól futott, csak kicsit későn jutott eszébe, hogy hova tette a dugókáját (a rajt környékén önkéntesen wc-nek kinevezett erdősáv ideiglenes látogatóinak legnagyobb örömére és döbbenetére)...
.
Bocsi hogy így a felnőtt csapatról tudok csak valamit írni, de eléggé rohanós volt nekem ez a hétvége: verseny + utazás, közötte semmi :-(
Azért a szombati selejtező-döntő közötti szünetben sikerült kiderítenem, hogy lakótársaimat Vera lakótársaival lehetne célszerűen összeereszteni, hogy kiderüljön kinek a vadállata a legtáposabb :-) De ezt majd csak később...
.
Az arakosok itt bepótolták a tegnapi "lemaradást", és a szeniorok a váltó ob után ismételten éremmel jelentkeztek: a Halla-Pápai-Prill csapat az F145-ös kategória dobogójának 3. fokára állhatott fel, GRATULÁLUNK!!!
Az "ifi" fiúk is kitettek magukért, és hozták a kötelezőt, 5.-ek lettek. Érdekesség, hogy itt a győztes csapat legjobb és legrosszabb futója között több mint 1 óra különség volt :o
Másik érdekesség, hogy N14-ben a Faggyas lányok lettek a bajnokok, igazi családi siker :-)
Ami nekünk kicsit szomorú, hogy a felnőtt női csapatban mindhárom lány derekasan kűzdött, azonban Vera nem fogott egy pontot, vagy csak nem csippant az SI doboz, és így nem lett eredményük. Sebaj, lesz még csapat ob idén!
.
Pár szót azért a rendezésről: azt lehetett már a pályaadatokból látni, hogy nem élményversenyre jövünk, hiszen a rövid pálya - nagy győztes idő lassú sebességet vetített előre, ami az alföldön csak durva növényzettel érhető el. Nekem már a legelején elegem lett az egészből, főleg hogy ezért még fizettünk is... Valahogy a tiszta erdők közelebb állnak a szívemhez, de végülis a pályák technikásra sikerültek, és a kisméretű térkép ellenére sikerült jól hurkolni. Nekem több helyen is pontatlannak és elnagyoltnak tűnt, ami egy ob-n, 36 fokban kicsit elkedvteleníti az embert. És még feladni sem lehet, mert a csapat!!!
.
A legnagyobb rendezéstechnikai probléma azonban a vízosztásnál jelentkezett: az első frissítésnél szerencsém volt, mert az utolsó kortyokat fogyaszthattam el, és bele sem akartam gondolni mit fog tenni a mögöttem érkező embersereg, ha kiderül, hogy kiszáradt testükkel még pár kilómétert ki kell bírniuk...
Sajnos a víz mennyisége miatt a frissítőpontos emberkék is idegesebbek voltak a kelleténél, szerintem mindenki szívesen mosakodott volna, és ivott volna legalább 1 liter vizet, dehát itt most ezt nem adták meg a lehetőségek.
A második frissítőpontunkra így is szinte sétálva értem, aholis vagy 10 ember ült, és várt. Vízre. Én csak kifakadtam, hogy egy ob-n ilyet nem lehet megcsinálni! Na mindegy, én nem állhattam meg, és menni kellett tovább. Reméltem, hogy a célba kiihatom a csapot, azonban életem egyik legantiszociálisabb asszonya kínálta a 2dl vizet/szörpöt. De azt is hogy... Tulajdonképpen a Vadászkürtben is elegánsabban lökik oda a kevertet...
Mindegy, tanulság a jövőre nézve: ha egy rendezőszemély feltehetőleg dühödt és félhalott versenyzőkkel fog találkozik, akkor arra készüljön is fel, vagy ne vállalja el. Mi fizetünk bizonyos szolgáltatásokért, simán 7-8 liter (1 üveg) szörp is juthatott volna fejenként, a csapvíz meg ugye majdnem ingyen van, csupán logisztikai feladat.
.
Ami még nem volt szimpatikus: bár felnőtt férfiaknál sikerült eltalálni a győztes időt, azért ilyen körülmények között hihetetlen nagy különbség alakult ki az emberek között. És mivel 4 fősek nálunk a csapatok, és nem sok egyesület büszkélkedhet felnőtt sereggel, így szinte minden csapatba kerültek amatőrök, akiknek a 2-2,5 órás sportolás ekkora melegben, ilyen dzsuvában és víz nélkül kicsit extrémnek tűnik. Ez már majdnem felér egy utcai maratonnal! Tény, hogy nem az amatőr versenyzőkre kell számolni a bajnokság pályákat, de valószínűleg ilyen tájfutó bázis mellett eljuthatunk arra a gondolatra, hogy nincs nagyon értelme ennek a csapat ob-nak. Remélem a pontbegyűjtő eredményesen fogja felváltani a jövőben, és talán még el is törlik, ha már nagyon nem lesz rá kereslet. Azért legmélyebb gratulációm minden amatőrnek, aki akárhogyan, de végigszenvedte, és kibírta!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bota 2008.09.08. 23:10:02
Andor 2008.09.09. 11:51:29