A 14. Rádiós Tájfutó Világbajnokságot (14th
WORLD ARDF Championships) a Korean Amateur Radio League rendezte, 2008,
szeptember 2-7. között, Dél-Koreában, Szöultól délkeletre, Hwaseong város
közelében.
A Világbajnokságra 31 ország, 324 versenyzőt nevezett a női 19, 21, 35 és 50, valamint a férfi 19, 21, 40, 50 es 60 éves kategóriákban. A verseny hivatalos honlapja a www.2008ardf.org.
A magyar csapat 13 versenyzővel vett részt mind a 144 MHz-es, mind a 3,5 MHz-es versenyeken. A csapattal 3 fő látogató is együtt utazott. A csapat négy különböző légitársasággal repült, de mindenki időben megérkezett és szerencsésen haza is ért. A nagyon korán jegyet vásárlók most egy kicsit szívták a fogukat, mert június elején a Finnair váratlanul jelentős engedménnyel adta a szöuli jegyet. Igaz volt kis szépséghibája az olcsóbbságnak, mert egy nappal korábban kellett menni és két nappal később indult vissza az a csapat, melynek én is szerencsés tagja lehettem.
A rendezők a reptéren vártak mindenkit, aki pontosan jelezte érkezését, és külön busszal egyenesen a szállásra vitték.
A szálloda honlapja http://www.laviedor.com/English/aboutlaviedor/view.asp és pontosan olyan jó hely, mint amilyennek látható. Kivételt képeznek az „on-dor” szobák, melyek autentikus koreai berendezésűek, tehát se szék, se ágy, csak a kényelmetlenség. Az első éjszakára a fiúk közül négyen is ide kényszerültek, de szerencsére sikerült lecserélni, ami nem volt egyszerű, mert jóval több versenyző nevezett, mint amennyire a rendezők számítottak. Voltak még üres luxus szobák a szállóban, de azok felárát nem vállaltuk, és ha jól tudom mások sem.
A kényszerűen hosszabb kint tartózkodást kihasználva az első napunkon beneveztünk egy buszos városnézésre Szöulban. Hatalmas, nyüzsgő világváros az agglomerációval együtt 20 millió lakóssal. A hipermodern felhőkarcolók között féltve őriznek mindent, ami a múlt emléke. Öt hagyományos stílusban épült palotája közül a legnagyobbat néztük meg a titkok kertje közepén. Különleges, egzotikus, távoli világ. A tipikus koreai ebéd után „megmásztuk” a város legmagasabb pontján épült 450 méter magas kilátót és élveztük a harci bemutatót a torony lábánál.
Az első versenynap előtti terepbemutatót nagyon vártuk, mert itt találkoztunk először koreai technikával és biztosak voltunk benne, hogy a terep is tartogat számunkra szokatlan részleteket. A technika tökéletesen működött itt és a versenyeken is. A térkép viszont itthoni mértékkel mérve kissé elnagyoltnak tűnt. A domborzati rajz jónak mondható volt. A fedettség viszont nem mindig tükrözte a valóságot, és a sírok (hihetetlenül sok sír volt a terepen és az egész országban mindenhol) körüli tisztásokat szinte sehol nem ábrázolták, ezt megszokva olvasható és követhető volt egy rádiós versenyen, de tájfutást már nem vállaltam volna be.
Egységesen azt állapítottuk meg, hogy elsősorban a gerinceken futó ösvényeket kell használni és csak akkor szabad bemenni az adóra, ha már teljesen merőlegesen mérünk rá. A völgyek igen meredekek, sűrűn futók és nehezen futhatók. Akkor még nem számolhattunk a rizsföldekkel, mert azzal csak élesben találkoztunk.
A rendezők a verseny során minden programot, az előzetes kiírás szerint, és a nemzetközi versenyszabályzat előírásait betartva, bonyolítottak le.
Az első nap -144 MHz-es sávban szeptember 4-én- mégis teljesen felborult a papírforma. A győztes idők mindenhol elmaradtak a várttól, azt is mondhatnám azok nyertek, akik kevesebbet hibáztak. A térkép szokatlan hosszúkás kivágat volt és nem túl sok variációs lehetőséget adott a pálya tervezésekor. A nehézségét főleg a terep nehézsége okozta, de az nagyon. A rendkívül sűrű, bozótos növényzettel borított, a monszunesőktől felázott, szubtropikus, nagy szintkülönbségű, sok lakott területtel és rizsfölddel tarkított terepen 1-2 kivétellel senki sem merte bevállalni, hogy kerül a térkép szélén hosszában végigfutó úton, pedig utólag kiderült, hogy az volt a nyerő. Sajnos én két alkalommal is elvetettem ezt a lehetőséget, már az egyik elég lett volna az egyéni győzelmemhez. Csapatunk aranyérmének és egyéni harmadik helyezésemnek azért igen nagyon örültem, az utóbbi pár év kevésbé sikerült versenyei után (VB 4. és EB 5. hely) igazi sikerként éltem meg a dobogót.
Pihenőnapunkon délelőtt a szomszéd városban található –világ örökség részét képező- erődöt és az anyacsászárnő palotáját látogattuk meg, délután a Samsung gyár itt található központjában ismerkedhettünk a gyár történetével és legújabb termékeivel.
A második versenynapon -szeptember 6-án- a 3,5 MHz került megrendezésre. A térkép hasznos területe kb. kétszerese volt az első napinak. A hegyek itt magasabbak, a völgyek mélyebbek, az oldalak meredekebbek voltak és rizsföld csak elvétve volt található. A rendezők ezen a tipikus hegyi terepen kiélhették minden alkotó fantáziájukat. Az eredmények többsége papírforma szerinti volt, tehát a menők tanultak az első napi buktatókból. Utólagos elemzések alapján, most is azok lehettek csak eredményesek, akik egyféle sorrendet futottak és a gerinceket használták, akár kerülők árán is. Én végtelenül boldog voltam, hogy nyerni tudtam, különösen mert ezt hibátlan futással értem el, amit jelentős versenyen, csak „fénykoromban” tudtam produkálni (igaz akkor sem túl gyakran). Már azt hittem erről az érzésről végleg le kell mondanom.
Jó érzéseimet kicsit még dédelgethettem, mert az olcsó repülőjegy miatt volt 2 ajándék napunk Szöulban. A szállodánk hatalmas épületben, teljesen komfortos, de rendkívül kis alapterületű szobákban volt. Ez senkit nem zavart, mert időnk nagy részét a belvárosban, a nyüzsgés közepén töltöttük. A Metróvonalak közti eligazodás igazi kihívás volt, de miután szereztünk egy elfogadható minőségű várostérképet már egészen otthonosan mozogtunk, és fedeztük fel az apró részleteket. Miután megtaláltuk a Namdaemun piacot már csak az izgatott, hogy sikerül-e végig bejárni minden zegzugát. Az emberekről, életük mindennapjairól itt tudhattunk meg legtöbbet.
Nagy élmény volt közelről találkozni egy számomra szinte teljesen ismeretlen kultúrával, felejthetetlen utazás volt.
A 14. Rádiós Tájfutó Világbajnokságon a magyar válogatott rendkívül jól szerepelt. A csapat minden tagja mindent megtett a minél eredményesebb szereplésért. A két versenynapon nyert 2 arany-, 2 ezüst- és egy bronzéremmel csapatunk a 4. helyen végzett, az éremtáblázat alapján, a rendkívül erős VB mezőnyben.
Részletes eredmények (1-6 helyezések):
Koroszt. |
Hely. |
Vers. |
Nevek |
|
N50 |
arany |
80m |
Fent Marianne |
egyéni |
N50 |
arany |
2m |
Fent Marianne, Cserpák Ferencné, Venczelné Bartha Ildikó |
csapat |
N50 |
ezüst |
80m |
Fent Marianne, Venczelné Bartha Ildikó, Cserpák Ferencné |
csapat |
F50 |
ezüst |
2m |
Kovács Attila, Moravszki János, Szűk Zoltán |
csapat |
N50 |
bronz |
2m |
Fent Marianne |
egyéni |
N21 |
4. |
2m |
László Dóra |
egyéni |
N50 |
4. |
2m |
Cserpák Ferencné |
egyéni |
N21 |
4. |
80m |
Bihari Ildikó, László Dóra |
csapat |
N21 |
4. |
2m |
László Dóra, Bihari Ildikó |
csapat |
F50 |
5. |
80m |
Moravszki János, Kovács Attila, Szűk Zoltán |
csapat |
N50 |
6. |
2m |
Venczelné Bartha Ildikó |
egyéni |
F60 |
6. |
2m |
Börcsök István, Cserháti József, Paál András |
csapat |
F60 |
6. |
80m |
Cserháti József, Börcsök István |
csapat |
Éremtáblázat: |
Ország |
Arany |
Ezüst |
Bronz |
|
RUS |
15 |
10 |
13 |
|
UKR |
12 |
2 |
8 |
|
CZE |
6 |
8 |
3 |
|
HUN |
2 |
2 |
1 |
|
SVK |
1 |
1 |
4 |
|
GER |
- |
2 |
4 |
|
CHN |
- |
2 |
- |
|
JAP |
- |
2 |
- |
|
LTU |
- |
2 |
- |
|
POL |
- |
1 |
1 |
|
NOR |
- |
1 |
- |
|
KAZ |
- |
- |
3 |
|
USA |
- |
- |
1 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bota 2008.10.01. 22:40:44
Fent Mariann 2008.10.06. 08:52:55