írta: Vékonyné Árva Katalin
.
2004 óta létezik egy új sport, elsősorban mozgássérültek részére. Ez a Trail-O. Eddig hiába törtük a fejünket egy szép magyaros néven, nem találtunk olyan szót, mely frappánsan visszaadná a sportág lényegét. Trail szó az útvonalra utal, az O pedig az Orienteering, vagy tájékozódás szó szokásos rövidítése. A tájfutásból alakult ki. A lényege, hogy egy nagy léptékű, pontos térképpel meg kell határozni, hogy egy a rendezők által megadott nézőponttól adott irányban levő tereptárgyon melyik bója van jó helyen. Általában 5 bója van az ellenőrző pontnál. A pontok között kerekesszékkel, (akár segítséggel is), illetve a nyílt versenyszámban sétálva lehet haladni. („Komolyabb" versenyeken térképen nem jelölt időmérő pontot is beiktatnak, itt a feladat megoldására általában egy perc áll rendelkezésre és mérik a megoldásra fordított időt.)
.
A legtöbb versenyt parkokban rendezik, de kerekesszékkel járható erdei utak esetén már erdőben, sőt golfpályán is rendeztek versenyt. Szinte mindig tájfutó versennyel közösen szervezik, ezért két kategória van, a paralimpiai és a nyílt, ahol bárki elindulhat. A helyes bója meghatározása nehéz feladat, sokszor fel s alá kell mozogni a nézőpont környékén, hogy a terep minden apró részletét megfigyelve kikövetkeztessük a térkép és a pontmegnevezés alapján a pont helyét. (Mintha egy nyomozás lenne az elrejtett kincs után.)
.
A 2008. évi SM napi rendezvények jó alkalomként kínálkoztak a sportág bemutatására. A szervezők, bár még csak nem is hallottak erről a sportágról, lehetőséget biztosítottak az ARAK tájfutóinak a verseny rendezéshez. Mivel tájfutó térképet nem ismerő közönségre számítottunk, ezért egy egyszerű 820 méteres 3 ellenőrzőpontos, pontonként 3 bójás pályát állítottunk fel péntek déltől sötétedésig. E mellett még egy 7 ellenőrző pontból álló hagyományos tájfutó pálya is várta az érdeklődőket. Ugyan a Halesz parkját sokan ismerték, mégsem volt könnyű gyorsan megtalálni a térképen jelölt szikla, gödör vagy bokor helyét. A Trail-O-ra sem volt könnyű rávenni az embereket. Szerencsére találtam vállalkozó kedvű bátrakat. Mindenkit végigkísértem, vagy toltam a pályán a kislányommal együtt. Ő is segített a térkép olvasásában, magyarázott lelkesen. A közös sport könnyebben összehozza az embereket. A beszélgetések alkalmat adtak a kérdésekre is az SM betegségről . Úgy vettem észre felszabadultan barátkozott mindenkivel, nem volt ellenérzése a kerekesszék látványa miatt.
.
Én is sokat tanultam. A legtöbbet Tecától a 24 órás futás SM bajnokától. Hallottam a történetét, de nem tudtam, hogy ő az. Csak olyan futhatnékom volt, s a rendezők is biztattak mindenkit, hogy álljanak be néhány körre a 24 órás futók mellé. Elnéztem a mezőnyt, s hogy ne valljak szégyent, egy lassabb tempójú hölgytől kérdeztem meg, hogy futhatok-e vele. Nem tudom, hogy ha máshol, másképp találkozunk, vajon akkor is így kitártuk volna a szívünket egymásnak, de így futva annyi mindenről dumáltunk. Viháncoltunk jókedvünkben, újra és újra csatlakoztam hozzá, mert közben a bemutatót is vinni kellett. Utolsó Trail-O versenyzőm Roger volt Bécsből. Még jó, hogy szuper járgányán volt világítás, mert erősen ránk sötétedett már a második pontnál. Becsületére legyen mondva, hogy még így is megcsinálta a harmadik pontot.
.
Innen kezdve többet tudtam Tecával futni, és táncolni a Sárga Taxi minikoncertjén, végül személyi edzőként segítettem a táncolástól felhevült testét lehűteni és felügyeltem az étkezését is. Képes lett volna még néhány körre kihagyni a kaját. Sajnáltam, hogy végül el kellett válnunk, de a lányaim már kifáradtak az egész napos programokban. A kisebbik lányom biciklizett, hintázott és óriás képet festet egész nap. A nagyobbik trélózott, tájfutó pályán kísérte a kicsiket. Sikeres napot zártunk. Mindkét versenyszámot sokan kipróbálták. Igény esetén még csinálunk Trail-O bemutatót a megyében. A tájfutást pedig az iskolákban testnevelési órák keretében ismertetjük meg a gyerekekkel.
.
Ui.: Mikor végre fáradtan ágyba kerültem, elalvás előtt az utolsó gondolatom Teca volt. Ő még akkor is ott körözött a többi ultrafutóval együtt a mécsesekkel megvilágított Halesz útjain. Nem is tudom jövőre talán beállok én is 24 órára Teca mellé. Ha ő meg tudja csinálni akkor én is…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bota 2008.10.09. 17:21:11
Kati 2008.10.10. 16:41:20
Bota 2008.10.12. 19:58:39