Skerletz Iván Hegyi Maraton - 2008.11.22. Dobogókő

Ha végre letudtuk az év utolsó OB-ját, a többség rendszerint nekilát az alapozás előtti jól megérdemelt pihenésnek. Ezért is tűnik abszurdnak, hogy a hazai hegyi maratoni versenyekegyik királyát, a Dobogókői Hegyifutót pont novemberben rendezik meg. Hát nem mondom, tavaly sem volt egy leányálom 3 hét edzés után végigszenvedni magam a pályán, de akkor legalább volt társam ebben: az elején eljött velem Zsebe Isti a kritikus szakaszon.

Idén egyedül vágtam neki, igaz az első pontra előre megbeszélt forgatókönyv szerint Kemeneczky Jenővel szaladtam le. Ő ismeri az utat, és nem is tolja annyira durván, mint Isti, így kellemes tempóban értük el Pilisszentkereszt határát. Hát a beton nem volt valami kellemes,és a tempóm is rendesen visszaesett, éreztem, hogy itt nem szabad hűbelebalázs módjára nekiesni egy 3 órás mámorfutásnak :-)

A 2-es pont rögtön megtréfált, ugyanis a térképnek csúfolt valami a kezemben ábrázolt egy utat, ami a túristaúttal ellentétben nem kerül a pont fele, hanem egyenesen odavisz. Hát a csábítás nagy ereje végülis a szenvedésbe vitt, ugyanis bár út nem volt, egy csomó árok a sűrű erdőben igen. A hegy is meredek volt, így csak sétáltam, és szenvedtem, pár perccel biztosan lassabb voltam mint a túristaúton futó bajtársaim. A nagy probléma nem is a szenvedés volt, hanem hogy kicsit elkedvtelenedtem, és a fagyos időben rendesen elfagytak a végtagjaim, tudtam, hogy vagy haladni kell, vagy baj lesz.

A hármas pont idén sem jelentett kihívást, bár a mezőnnyel ellentétben én itt már nem bíztam semmit a véletlenre, és kerültem túristaúton. Szinte mindenki levágta... Újabb percek! Mivel én egyértelműen a pályacsúcs miatt vállaltam a kihívást,éreztem, hogy ez így több mint szánalmas. És még hátra volt a 4-es "király" átmenet!

Ugyanis itt dől el sokminden: aki ismeri a pályát, az itt perceket nyerhet. Én tavaly Istivel toltam ezt a szakaszt, de nagyon már nem emlékszem rá. Így saját erőmből, gyönyörű szépen oldottam meg, még csak el sem kevertem, de az erdőn átfutva mindenen keresztül több mint 5 perc simán bennemaradt. Sebaj, ez az egy azért bele volt legalább kalkulálva, a lényeg, hogy ne legyen benne séta, ez sikerült is.

Az 5-ös ugye a Prédikálószék a Vadálló-kövek mentén, hát idén is nagyon csúnyán felsétáltam, közben nézegettem az órámat, konstatálva, hogy a csúcshoz nagggggyyyyon de nagyon tolni kellene a végét. A probléma csak az, hogy az utolsó hegy sem lesz kisebb, mint ez, és ha már itt nincs erőm! Hát minden egyes pillanatban vártam, mikor érem el végre a csúcsot, de csak nem jött. A kilátás elvileg szép volt, meg is fogadtam, hogy egyszer túrázni is eljövök ide, mert ezt látni kell!!!

Nos a nagy lefele szépen megvolt, csak egy erdei szakaszt nem kellett volna beletenni, dehát ez az 1 perc meg se kottyant a többihez képest... A 7-es ponton, a Sikárosi-réten már érződött, hogy a nagy hajrá nem biztos hogy elég lesz, mivel eléggé összeszedetlen volt a mozgásom, és az eredeti útvonalat erdészeti okokból elkerültük. Így tulajdonképpen új pálya született ismét, amin akár ki is jelenthetjük, hogy én vagyok újfent a nem túl acélos csúcs tartója :-)

Hát ezen a kerülő útvonalon kicsivel durvább volt felvenni a szinteket, és kis túlzással élve sikerült az utolsó 40 percet végig sétálni felfele. Szomorú, de most erre volt erőm, és hihetetlenül szétestem a végére. Lefeküdtem egy padra, teljesen megszédülve, és azon gondolkoztam, mi a frászt keresek én itt :-) A megoldást a rendezők nyújtották, akik idén egy szép és hatalmas serleggel jutalmazták a teljesen kimerült lényemet.

Hogy jövőre is elindulok-e? Hát nem tudom, tavaly lefogadtam volna, hogy soha többet, mert túl meredek, túl küzdős, és túl  hideg, idén például esett a hó, és fagyott volt a föld. Már az is élmény volt, hogy kocsival baleset nélkül sikerült legurulni verseny után a hegyről :-) Közben pedig rájöttem, hogy a fék, ABS, ESP és a biztonsági öv nemcsak a gyáváknak, a kuplung pedig nem csak a gyengéknek lett kitalálva :o

Az Arakból még Angyal Gábor vett részt a versenyen,  nagy hajrában éppen hogy kikapott Jenőtől, és az 5. helyet szerezte meg a 25 indulóból. A többi kategória egyébként népesebb volt, és a félmaratoni és kismaratoni távokat lányok is be merték vállalni :-)

A táv nekem GPS-el mérve 34,5km volt, ami ugye 2,5km-el hosszabb a rendezők által megadott 32 km-nél. Ennek a nagy részevalószínűleg a végén a kerülő, de majd ha lesz kedvem meg időm, akkor lemérem, mennyivel nőtt idén a hivatalos táv.