Kezdődött minden azzal, hogy még a század elején Momo bácsi tanácsára beruháztam életem első (Nike Air Storm) Pegazusába. A Nike márka legnépszerűbb futócipő családja már akkor az "elit" futókat célozta meg: a cipőért ugyanis "potom" 28.000 Ft-ot kértek a Maratonban. Hogy ez mennyire volt drága? Gondolom jól jellemzi, ha azt mondod: ma sem kerül többe, pedig azóta jópár év inflációja terheli életünket...

Nos a cipővel együtt jött a "szerelem", és az a fajta érzés, hogy igenis, terepen is létezik tapadás, és nem csak tájfutó cipőben. Annyira tetszett, hogy azóta jópár Pegazus tette tiszteletét a lábamon, kiálltak mindenféle próbát: havat, kőmezőt, bozótot, legutóbb pedig az észt mocsárrengeteget is. Ami az egyetlen hátrányuk volt, az a Nike legnagyobb hülyesége, melyszerint légtalpat kell rakni minden cipőbe. Hát tudja isten hogy gondolták, hogy terepen nem fog kidurranni. Olyan 3 hónap volt eddig a rekordom, amit kibírt egy légtalp, de mondjuk becsületükre legyen mondva, hogy egy "elit" futó (és itt az elit szót csakúgy mint legelőször, a pénztárcára értem) 3 havonta cseréli a cipőit. Ez így lenne a normális.

Én egyébként 6-7 cipőben futok egyidőben (mind különböző márka), és mindegyik kb. 1 évet ki is szokott bírni. Van mindenféle márka, mindenféle környezetre. Az átlagáruk olyan 25.000 Ft körül lehet, tehát a Pega a drágább vonalon van.

Mint már említettem, a Pegazus egy nagyon jó kategóriát képvisel, de nem mondhatni rá, hogy a legdurvább terepfutócipő. Én pedig elhatároztam, hogy nekem a legjobb kell, így először az Inov-8 márka fele húzott a szívem. Sajna azokat eléggé körülményes behozni, és kicsit sem nevezhetőek olcsónak. Ráadásul inkább tájfutó cipők mint szimpla terepfutó cipők.

   Végülis Haresz javaslatára jött a Nike agresszívebb típusa, az Orizaba.

Ez a cipő a csúcskategóriát képviselte számomra: minden megvolt benne, amit elvártam, tökéletesen meg voltam vele elégedve. Sajnos a légtalp leeresztett, a talpa pedig megkopott, és már csak "játszócipőnek" jó, de citromsárga-fekete színével a mai napig a legszebb cipőm, kidobni pedig nincs szívem :-)

Ami sajnos jellemző a Nike-ra, hogy mint azt már több kiváló terepfutó márkájával tette, az Orizabát is megszűntette. Nem tudom miért, de nem kapni sehol, már raktárakon sincsen. Ha ezt tudtam volna, anno több párat rendelek belőle, hiszen már ezt is Amerikából hozattam be a Nike pesti raktárával. Az ára: potom 14.000 Ft volt (!!!), ugye pont fele annyi, mint a "divat" Pegáé.

Egyelőre most passzív várakozáson vagyok: nem tudom, hogy a Nike kidob-e egy új típust a piacra belátható időn belül, mely méltó utódja lehet az én kis Ori-mnak. Ha nem, akkor marad az Assail IV, ami szintén nem tűnik rossznak. Csak hát nem az a "szerelem-első-látásra" típusú cipő... A Nike Pega, mint kiegészítő "könnyed-terepfutó-cipő" pedig marad, mint ahogyan a méregdrága ára is...

(ez a cikk nem egy Nike reklám, csupán a szerző személyes véleményét tükrözi...)