Aki azt hiszi, hogy ez a monológ Benéről és Bekeléről szól, az téved, bocs... Ez arról szól, hogyan edzettem egy néger fijúval hóesésben: gondolom sejthetitek, hogy én voltam hazai pályán, és nem egy etióp magashegyi pályát futottunk :o
Szóval miután feldolgozhatatlan vereséget szenvedtem a Pluson Ashenafi úrfi barátunktól, érett a visszavágó. Kezdtem azzal, hogy idén december hónapomat nem nulláztam le sérülés miatt, és nem vettem meg a tunéziai repjegyeket, hogy egy újabb sérüléssel is bebiztosítsam a mezeis és félmarcsis távollétemet...
Szóval hallottam, hogy Erkolo barátunk bőszen készül Londonra, és Bicskéről most fogják kidobni, ezért jó ötletnek tűnik neki Fehérvár behálózása. Ennek keretében Őze irányítása alá helyezte magát. Leghűségesebb edzőtársam, István meg pont most sérült le, pedig ő most jókat tudna vele edzeni.
Mivel az égiek sokat sírtak mostanában, így a kihívást kénytelenek voltunk betonon lebonyolítani. A Velencei-tó kör pont 27.0 km, ami ugye pite (pfff), így tervünk 1 teljes kör és még 5 extra km volt, merthát sprinten ugye esélyem sincs (hosszút is már csak emlékezetből futok...).
A formámat nem bíztam a véletlenre, pénteken csak egy 50 perc lendületeset futottam, majd bedőltem a fotelba, és átadtam magam a Tűzszekerek c. film élvezetének egy nagy pizza társaságában. A mozi végére már én is úgy éreztem, hogy együtt futok mosolyogva a tengerparton a brit fiúkkal, bár eddig akárhányszor futottam tengerparton, mindig nagyon fújt a szél, és semmi vicces sem jutott eszembe, amin mosolyoghattam volna :o
A hóesés mellé kellemes szél is társult, ami külön izgalmassá tette a meccset. Mivel én voltam a kihívó, így nekem kellett élre állnom a bemelegítés alatt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kb. 4:15-ben kocogtunk, barátunk meg beállt mögém, hogy ugye fogjam a szelet :| Hát azt hittem eldobom az agyam, ez több mint profizmus :-) 1 km után Őze rászólt, hogy ne görcsöljön már ennyire, ez csak egy edzés (na persze...) és menjen mellém. Na barátunk nem egy magyar nyelvi professzor, és úgy fordította le a hallott szöveget, hogy "Fiam, nehogymár a melegítésnél maradj le, toljad mint paraszt!". Így élre állt, hogy a bemelegítés 2. km-ét 3:20 alatt abszolválja... A szememből kicsorduló könnycseppeknek semmi köze nem volt semmiféle euforikus állapothoz, egyszerűen én ezt a tempót mostanában nem nagyon tudtam gyakorolni, az utóbbi 3 hónap alatt a leggyorsabb csum-max tempóm 3:22 lett, de ott már a hányinger kerülgetett...
Hát a tervezett 32km-ből még hátra volt 30, ami erősen előrevetítette a hősi halálomat. Valamit lépni kellett, mert efedrin pont nem volt a zsebemben :-) A 4. km-nél rövid pisiszünetet kért Erkolo, így szépen csendesen összeeshettem az út mellett... Végtelennek tűnt az a 20 másodperc, és úgy éreztem évekig el tudnám viselni... De menni kellett tovább. A 8. km-nél már erősen bajban voltam, ezért bevetettem az egyetlen ütőkártyámat. Mondtam, hogy STOP!, és elmagyaráztam, hogy ez most egy résztávos edzés, és most jön a pihenő szakasz :-) Bevette, bár furcsálta. Visszaváltottunk 3:53-as tempóra, és 10 percet "pihenhettem". Közben megállt egy hosszabb, ~1 perces technikai szünetre, ami különösen jól jött, mivel a tüdőmből több levegőt fújtam ki, mint amennyit be tudtam nyelni, és kezdtek a hörgők behorpadni :o A pihenő után lemondóan motyogtam, hogy "Let's go.." majd élreállt Erkolo, és megmutatta, hogy eddig csak bohóckodott, és ha ez tényleg csak egy résztávos edzés, és "csak" 15 percig kell nyomni, akkor megy ez jobban is. Nem szakadtam le, de többször néztem reménykedve az órámra, mint az útra. Végülis 3:13-as átlagtempóban letudtuk ezt is, érdekesen néztünk ki, ő fekete fejjel elől, én meg halott fehér ábrázattal követtem...
Ekkor azonban megtört a jég, hiszen ecseteltem neki, hogy én csak egy amatőr vagyok, és nagyon szeretném ma még látni Pákozdot, úgyhogy ízirájder legyen a könnyű 10 perc. Ezt ő úgy értelmezte, hogy menjek előre, ő meg beállt mögém. Ismételten nem értettem minek 4 perces tempónál szélárnyékot keresni, de ráhagytam. Aztán Jöhetett az utolsó, mindent eldöntő 15 perc, és legnagyobb meglepődésemre nem előzött ki. Hagyta, hagy' menjek... Hát én meg vérszemet kaptam, és gondoltam leszakítom, hehhe :-) Hát nem sikerült, de magamat aránylag jól megszaggattam, és még nagyon sok volt hátra. Főleg ha ez a gyerek élreáll, és elkezdni nyomni, akkor végem... De 5 perc jogg után az történt, mint a maratoni ob-n: megjött a "múlt", és megindultak a lábaim. Na akkor még egy kísérlet a nagy revansra!
Eléggé jó tempóban toltam a pákozdi fordulóig (27km) megmaradt 5 km-t, majd fordultunk, és még nagyobb sebességre kapcsoltam. 3:36-os átlagtempóban hoztam a dombokat, és éreztem, hogy sikerülni fog a leszakítás. Hát nem sikerült, így 30 km-nél bejelentettem, hogy vége az edzésnek, Sukoróig még 2 km volt, amit jobbnak láttam 4 perces tempóban letudni, levezetés jelleggel. Na de ekkor Erkolo megunta az edzést, és lemaradva tőlem joggolt be a "célba". Nem mondta el, mi történt, tényleg megszakadt, vagy csak megunta a bohóckodásomat, hiszen ő jobb futó nálam, és ez a munkája is, nemúgy mint nekem :-) De azért jó edzés volt, kár hogy betonon tudtuk le, hegyeken biztos le tudtam volna szakítani, de lesz még arra lehetőség :-)
Szóval miután feldolgozhatatlan vereséget szenvedtem a Pluson Ashenafi úrfi barátunktól, érett a visszavágó. Kezdtem azzal, hogy idén december hónapomat nem nulláztam le sérülés miatt, és nem vettem meg a tunéziai repjegyeket, hogy egy újabb sérüléssel is bebiztosítsam a mezeis és félmarcsis távollétemet...
Szóval hallottam, hogy Erkolo barátunk bőszen készül Londonra, és Bicskéről most fogják kidobni, ezért jó ötletnek tűnik neki Fehérvár behálózása. Ennek keretében Őze irányítása alá helyezte magát. Leghűségesebb edzőtársam, István meg pont most sérült le, pedig ő most jókat tudna vele edzeni.
Mivel az égiek sokat sírtak mostanában, így a kihívást kénytelenek voltunk betonon lebonyolítani. A Velencei-tó kör pont 27.0 km, ami ugye pite (pfff), így tervünk 1 teljes kör és még 5 extra km volt, merthát sprinten ugye esélyem sincs (hosszút is már csak emlékezetből futok...).
A formámat nem bíztam a véletlenre, pénteken csak egy 50 perc lendületeset futottam, majd bedőltem a fotelba, és átadtam magam a Tűzszekerek c. film élvezetének egy nagy pizza társaságában. A mozi végére már én is úgy éreztem, hogy együtt futok mosolyogva a tengerparton a brit fiúkkal, bár eddig akárhányszor futottam tengerparton, mindig nagyon fújt a szél, és semmi vicces sem jutott eszembe, amin mosolyoghattam volna :o
A hóesés mellé kellemes szél is társult, ami külön izgalmassá tette a meccset. Mivel én voltam a kihívó, így nekem kellett élre állnom a bemelegítés alatt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kb. 4:15-ben kocogtunk, barátunk meg beállt mögém, hogy ugye fogjam a szelet :| Hát azt hittem eldobom az agyam, ez több mint profizmus :-) 1 km után Őze rászólt, hogy ne görcsöljön már ennyire, ez csak egy edzés (na persze...) és menjen mellém. Na barátunk nem egy magyar nyelvi professzor, és úgy fordította le a hallott szöveget, hogy "Fiam, nehogymár a melegítésnél maradj le, toljad mint paraszt!". Így élre állt, hogy a bemelegítés 2. km-ét 3:20 alatt abszolválja... A szememből kicsorduló könnycseppeknek semmi köze nem volt semmiféle euforikus állapothoz, egyszerűen én ezt a tempót mostanában nem nagyon tudtam gyakorolni, az utóbbi 3 hónap alatt a leggyorsabb csum-max tempóm 3:22 lett, de ott már a hányinger kerülgetett...
Hát a tervezett 32km-ből még hátra volt 30, ami erősen előrevetítette a hősi halálomat. Valamit lépni kellett, mert efedrin pont nem volt a zsebemben :-) A 4. km-nél rövid pisiszünetet kért Erkolo, így szépen csendesen összeeshettem az út mellett... Végtelennek tűnt az a 20 másodperc, és úgy éreztem évekig el tudnám viselni... De menni kellett tovább. A 8. km-nél már erősen bajban voltam, ezért bevetettem az egyetlen ütőkártyámat. Mondtam, hogy STOP!, és elmagyaráztam, hogy ez most egy résztávos edzés, és most jön a pihenő szakasz :-) Bevette, bár furcsálta. Visszaváltottunk 3:53-as tempóra, és 10 percet "pihenhettem". Közben megállt egy hosszabb, ~1 perces technikai szünetre, ami különösen jól jött, mivel a tüdőmből több levegőt fújtam ki, mint amennyit be tudtam nyelni, és kezdtek a hörgők behorpadni :o A pihenő után lemondóan motyogtam, hogy "Let's go.." majd élreállt Erkolo, és megmutatta, hogy eddig csak bohóckodott, és ha ez tényleg csak egy résztávos edzés, és "csak" 15 percig kell nyomni, akkor megy ez jobban is. Nem szakadtam le, de többször néztem reménykedve az órámra, mint az útra. Végülis 3:13-as átlagtempóban letudtuk ezt is, érdekesen néztünk ki, ő fekete fejjel elől, én meg halott fehér ábrázattal követtem...
Ekkor azonban megtört a jég, hiszen ecseteltem neki, hogy én csak egy amatőr vagyok, és nagyon szeretném ma még látni Pákozdot, úgyhogy ízirájder legyen a könnyű 10 perc. Ezt ő úgy értelmezte, hogy menjek előre, ő meg beállt mögém. Ismételten nem értettem minek 4 perces tempónál szélárnyékot keresni, de ráhagytam. Aztán Jöhetett az utolsó, mindent eldöntő 15 perc, és legnagyobb meglepődésemre nem előzött ki. Hagyta, hagy' menjek... Hát én meg vérszemet kaptam, és gondoltam leszakítom, hehhe :-) Hát nem sikerült, de magamat aránylag jól megszaggattam, és még nagyon sok volt hátra. Főleg ha ez a gyerek élreáll, és elkezdni nyomni, akkor végem... De 5 perc jogg után az történt, mint a maratoni ob-n: megjött a "múlt", és megindultak a lábaim. Na akkor még egy kísérlet a nagy revansra!
Eléggé jó tempóban toltam a pákozdi fordulóig (27km) megmaradt 5 km-t, majd fordultunk, és még nagyobb sebességre kapcsoltam. 3:36-os átlagtempóban hoztam a dombokat, és éreztem, hogy sikerülni fog a leszakítás. Hát nem sikerült, így 30 km-nél bejelentettem, hogy vége az edzésnek, Sukoróig még 2 km volt, amit jobbnak láttam 4 perces tempóban letudni, levezetés jelleggel. Na de ekkor Erkolo megunta az edzést, és lemaradva tőlem joggolt be a "célba". Nem mondta el, mi történt, tényleg megszakadt, vagy csak megunta a bohóckodásomat, hiszen ő jobb futó nálam, és ez a munkája is, nemúgy mint nekem :-) De azért jó edzés volt, kár hogy betonon tudtuk le, hegyeken biztos le tudtam volna szakítani, de lesz még arra lehetőség :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andor 2009.02.01. 01:59:18
Ashenafi 2009.02.03. 16:47:04
Andor 2009.02.05. 00:34:39
tibsz 2009.02.06. 18:01:37