Január 24. Gém-hegy

Már-már megszokottá vált, hogy a TTEV eseményeit jó idő kíséri. Ez most sem volt másképp, míg eléggé esős és hideg idő volt egész héten, szombatra valahogy még a nap is kisütött :-) Ez többeket meg is zavart, hiszen sokan túlöltöztek. Hiába, fázni sose jó!

A Gém-hegy márpedig azért is szeszélyes hely, mert míg a völgyekben (főleg felfelé futásnál) nagyon meleg tud lenni, úgymond "megáll a levegő", addig a fennsíkon a ligetesben az erős szélben a leizzadt test hamar meg tud fázni. Én pont ezért, miután lefutottam a hosszú pályát, és kimentem egy kis körre még, nem is mertem lejjebb vetkőzni, "inkább izzadjak" alapon...

A pálya nagyon tetszett, nem sokszor szoktunk a Gánt-Csákvár összekötő útról rajtolni: emlékszem, még 2004-ben volt itt egy válogatott felmérő, és az is nagyon tetszett! Lejjebb a bányatelep már rendesen leedzettnek tekinthető, de itt még vannak "fehér foltok" :-)

Szerencsére most is sokan kilátogattak, csupa mosolygó arc. Azt hiszem Kova csinált egy külön edzést is, és az egyik ellenőrző pont eléggé közel került Tibi bácsiéhoz. Eredmény: többen szaladtunk rá a pontra, csodálkozó arcok (miért a gerincen van a pont??), rövid tanakodás, majd lerongyolás a völgybe, hátha, és tényleg ott a mi kis pontunk is :-) Hiába, nem megszokott a TTEV-ken ma csalipont!

A végén már szinte herótom volt a hegyektől, régen nem másztam már ennyi szintet, de ugyanakkor az égő tüdőm is jó érzéssel töltött el...

Február 7. Öreg-Kotló

Eljött a nagy nap, amikor ismét ott állt előttem az egyik legszebb ellenségem! Ez az a hegy, amelynek lábánál már többször feküdtem aléltan, a fáradtságtól teljesen kimerülve. Na itt aztán nem nehéz durung pályát tervezni, csak lazán át kell húzni a "piros dózert" a hegyeken :-)

Mivel ez az edzés egyben a válogatott edzőtábor programja is volt, így soha sem látott erős mezőny gyűlt össze! Itt most nem szabadott arra gondolni, hogy nem fog menni, egyszerű volt a feladat: ameddig lehet addig tolni, aztán lesz ami lesz...

Már a melegítés sem esett jól, be volt gyulladva a jobb térdem, emiatt nem igazán tudtam normálisan emelni. Ez nem a legjobb előjel, de bíztam a futóműben, ami szép lassan be is melegedett, így megkezdődhetett a nagy menet.

A pálya eleje nagyon tetszett, pörgős, egyszerű átmenetek jellemezték, és sikerült többé-kevésbé egyedül eljutnom a 9. pontra. Itt aztán egy eléggé érdekes szituáció állt elő: a pontot ugyanis vagy 12 fiatal válogatottal fogtam együtt :o Na több se kellett, gondoltam most nem fogok beállni a vonatba, hiszen jól ment a futás is, a tájékozódás is, és a 10-es szerencsére egy jó kis útvonalválasztós átmenetre sikeredett, így különváltunk. Én felülről mentem, de nem igazán sikerült eleddig rájönni, hogy alulról jobb volt-e: Doma, Isti és Ádám lentről ment, Gábor fentről, de volt aki mindenen át...

"Sajnos" itt összeverődtem Dízellel és Gáborral, és megkezdődhetett az annyira nem várt nagy rohanás. A 11-esre sikerült kicsit elszakadni, de hibáztam is, és innentől el is ment a kedvem kicsit :-) Még egy-két erőtlen próbálkozás, de ahogy jöttek az ellenőrző pontok, úgy fogyott el a kraft... A végén egy jó kis rövid átmenetes, dzsuvás, sáros-csúszós szakasz zárta le a pályát, ami inkább Dízel arcára csalt mosolyt, mint az enyémre, dehát ízlések és pofonok... :-) Itt jegyezném meg, hogy míg a pálya elején a puszta, nyers erő volt a nyerő, addig a végén a pontos tájékozódás hozott nagyobb előnyt.

A pálya szerintem az idei évad legjobb edzése volt, külön gratula Tibi bának!

Még egy röpke mondat a végére: ismét csodálatos időnk volt, gyakorlatilag volt aki egyszál pólóban vágott neki a feladatnak. A sár is csak a pálya végén volt kellemetlen és "futhatatlan", de ezt most az egyszer elnézzük :-)))