Gánt, 2009. február 3-8.

A magyar válogatott oszlopos és aspiráns tagjai megkezdték a felkészülést az idei világversenyekre. Szerencsére sokan vették komolyan Düdü szavait, miszerint ez az edzőtábor kötelező, így népes tábor lepte el a Gránás Túristaházat és Piri néni vendéglőjét.

Érdekes módon az árviszonyok még mindig a régiek, azaz a vendéglő feletti - szerintem jóval komfortosabb szobák - még mindig olcsóbbak, mint a túristaház emeletes ágyai... Ki érti ezt???

Az edzőtábor folyamán 10 edzést írt ki Düdü, délelőtt általában a fizikai felkészülésen volt a hangsúly, délután a technikai elemekre koncentráltak a résztvevők. Mivel én nem akartam kivenni az idei amúgy is szerény számú szabadságaim egy részét, így csak az utolsó 3 napot vállaltam be. Sajnos Fanni is - tudtommal - atlétákkal edzőtáborozott külföldön, én meg nem nagyon kérdezgettem mi volt a többi napon, így ezekről csak röviden tudok írni: sávos edzés, váltószituáció gyakorlása és "szarvasvadászat" színesítette a hét első felét.

Rögtön pénteken délelőtt egy hosszú futás erejéig csatlakoztam be a programba: könnyű tempóban teljesítettük a Kőhányás-puszta és Várgesztes közötti erdőben össze-vissza tekergő pályát, aminek az érdekessége volt, hogy Doma tervezte, brutál hosszú volt, rengeteg szinttel, és térkép helyett GPS-el kellett pontokat keresni... Na itt álljunk meg egy szóra...

Ugye írtam már egy két részes cikket, mire is jó a GPS-es óra. Na most Düdü összeszedett 7 darab 305-ös órát, amikre Doma felmásolt 14 GPS koordinátát. Az igazat megvallva az én órámat is be lehetett volna vetni, de nem volt nálam a kommunikációhoz szükséges USB Stick.

Namost a rajt és a cél Kőhányás-pusztán volt. Az órákban mindenki kiválasztotta az első pontot, majd az óra egy irányt jelző nyíl segítségével megmutatta, merre van a pont, és a távolságot is kiírta. Namost mehettünk volna mindenen keresztül, de nyilván az lassú, így megkezdődött a taktikázás, ki merre kerüli a szinteket. A vicc az volt, hogy sose lehettünk benne biztosak, hogy ki megy jófele, csak amikor valaki előbb érkezett a pontra. Én, koordináták híjján Józsa Gábort választottam társamul, ő gyakorolta a "tájolónézegetést", én meg a "ragadást". Fantasztikus volt!

A terep eléggé sáros, vizes, csúszós, kűzdős, és szintes volt. Néhány helyen igencsak béna útvonalat sikerült választani, dehát ez ugye benne volt a pakliban (aki rátalált egy irányban jó útra, az hatalmas előnyre tehetett szert!). Sok helyen túrtuk a szederindás dzsuvát, egy tüske bele is állt a térdembe eléggé csúnyán, ideget ért, és be is gyulladt rendesen szegény :-( Mindegy, be volt melegedve, így nem volt gond...

Sorra vágták le az emberkék a pályát, a felénél már csak Ádám, Zsolti, Gábor és jómagam maradtunk. Az egyik pontra Gesztesvár után szétváltunk, és Ádámék jóval jobb útvonalat találtak, át Várgesztesen. Mi Gáborral végigtúrtuk a hegyet. A vége előtt nem sokkal már csak egy komolyabb hurok volt hátra, amikor Ádám és Zsolti a cél felé vették az irányt. Gábor nem akarta leredukálni a távot, így maradtam vele, és végül 158 perc után értük el a megváltást jelentő templomot. Bár a táv - 24.8km - nem nevezhető túlságosan hosszúnak, a megpróbáltatásainkat jellemzi, hogy a GPS 2400 szintemelkedést jegyzett fel. Huhhhhhh. Mondjuk ez nyilván nem fedi a valóságot, jó ha a fele megvolt, de mindenképpen érzetre legalábbis ennyi simán megvolt:-)

Mire visszaértünk, a többiek már javában készültek a délutáni eszement szaladásra. Én rövid úton-módon konstatáltam, hogy bár sok marhaságban részt vettem már eddig - ultrafutások - most nincs az az ember - még Cindy Crawford bikiniben SEM! - aki rá tudna venni egy 35 perces eszetlen rohanásra, megspékelve egy jó kis ki- illetve visszafutással... Nem, nem és NEEEM!

(Vicces, de Gábor pl. kiment, én meg érezhettem magam lesújtva...)

No fülem-farkam behúzva sunnyogtam haza, hogy másnap újult erővel vessem bele magamat a tájfutás szépségébe - ezúttal már térképpel! Szombat délelőtt volt ugye a tötöevö, amiről már írtam, délután pedig jöhetett a váltó! Ez azért volt presztízs kérdés, mert legutóbb Keszthelyen Őry Esztivel nyerni tudtunk, tehát kellett a címvédés. Szerencsére Düdü is így gondolta, ezért Ádámmal tett össze, ami nyerő kombinációnak bizonyult ;-)

Maga a pálya a Gém-hegyen a Sas-hegy alól indult, tömegrajttal. A váltó ebben az esetben inkább csak pályakombinációt jelentett, mert mindenki elment egyszerre, így nem volt meg a "váltás".

Jó tempóban haladt az élmezőny, szépen lassan szakadtak le akik nem bírták, de az utolsó ellenőrzőponton 5-en voltunk egészen közel. Nem kertelek, innentől kezdve ~1 percet kaptam fizikailag Ádámtól, egy laza 1,5km-es útfutáson... Nem volt kicsit se demoralizáló, nem mondom... Na ezt kiheverni öröm lesz :-)

Vasárnapra egy válogatott összetartó edzés maradt, jó sokan indultunk neki, végül egy nagyobb csapattal - Szundi Attis, Létra, Dízel, Oroszlán, JózsaG, Ádám, jómagam - teljesítettem a 24km-t: Gém-hegyről a Régi-Kotlón és Kőhányás-pusztán keresztül vissza Gánt. Élvezetes volt, voltak benne jó kis szintek, és az erdő is szép volt nagyon.

Összességében nagyon jó kis edzőtábor volt, remélem a világversenyre készülő válogatottaknak is segített a felkészülésben. Az edzőtáborban egyébként tudtommal a fiúknál Zsebe Isti, a lányoknál Szerencsi Ildi futotta a legtöbb kilómétert, ezúton is gratula nekik! ;-)