Régebben az Arak utánpótlás egyik fő edzőtábora volt a minden évben megrendezésre kerülő kiskunhalasi edzőtábor. Mindig nagy élmény volt, sajnos az utánpótlás kiöregedésével elkezdtük hanyagolni ezt, és a kalocsai edzőtábort egyaránt.

Itt volt tehát az ideje, hogy megnézzem, mit hoznak össze mostanában Gera Tibiék. Szombaton eléggé KO voltam ahhoz hogy térképpel rohangáljak, így a vasárnapi tömegrajtos farsta edzést szemeltem ki magamnak (azaz tulajdonképpen Dénes Zoli csalt el).

Sajnos rossz volt az infócsere, így vasárnap reggel 8 órakor tudtuk meg Kalocsán, hogy 9 órakor lesz rajt. Padlógázzal éppenhogy leértünk arra a jellegzetes útra, ami nincs rajta a térképen, és Ildivel csak a tázlári autópályának neveztünk anno :-)

Ezzel már el is árultam, hogy Tázláron, a Ládahomok fantázianevű térképen került megrendezésre az edzés, 1994-es helyesbítés, melyben aktívan közreműködött Somek is...

Nos így, melegítés nélkül adtunk egyfajta előnyt a mezőnynek, ami népes számú szegediekből, pécsiekből, pestiekből és kalocsaiakból tevődött össze. Voltak továbbá osztrákok és románok(?) is, szóval nemzetközi edzésnek is nevezhettük.

A rajt egy icipicit csúszott is, mivel én véletlenül egy kis pályát kaptam, és gondoltam "nehogymá'!", mázlim volt hogy Isti észrevette :-)

A pontokon piros, kék illetve sárga szalag volt kint, és a 17 ep.-ból  (mint utólag kiderült) csak 3 volt megfarstázva, tehát egy jó nagy rohanássá fajult az egész.

Rögtön az első ponton szét lett dobva a mezőny, Dízel és én kaptuk a legtávolabbi pontot, Létra, Isti és Kovács Robi közelebbit, így nemcsak hogy nem voltunk bemelegedve, de még dupla tempóval rohanhattunk is az élmezőny után.

A pálya pörgős, néhol figyelős, néhol eszeveszetten rohanós volt, szerencsére a szél aránylag megkímélt minket, és futás közben nem is volt annyira nagyon hideg... Az egyik pontomon piros szalagot kellett volna keresnem, de kék volt kint: mivel biztos voltam benne, hogy jó helyen vagyok (miután hibáztunk rá Istivel), így nem zavarodtam nagyon meg, szerencsére. Pedig régebben, azt hiszem 2 éve volt egy ugyanilyen eset, akkor vagy 1 percet otthagytam emiatt...

Az edzés végig nagyon izgalmas volt, Létrát sikerült leszakítanunk Istivel, aztán egy hiba után valahogy elénk került, amit a mai napig nem értek. Aztán le is rakott minket, így izgulhattunk, hogy hibázzon, mert volt vagy 100 méter előnye, amit nehezen tudtunk volna ledolgozni. Végül az utolsó komolyabb lehetőségnél szállt el, én is arrafele húztam volna, szerencsére Istinek bevillant a szalag, és örömmel konstatáltam, hogy nekem is az kell. Így a végén nem is kellett hajrázni, aminek különösen örültem, mert nagyon el voltam halva, és a bal térdem is nagyon megsínylette a melegítés nélküli rohanást...

Talán az egyetlen negatívum a térkép volt, ami egy hatalmas lepedő volt, így folyton hajtogatni kellett, emiatt a fólia is inkább zavart mint használt. Végülis a kora nem volt nagyon zavaró, hiszen itt nincsen olyan nagy erdőművelés, lévén hogy katonai terület volt. Néhány írtás, néhány új út, sőt, helyenként a domborzat is változott, de kellő odafigyeléssel hiba nélkül végig lehetett volna futni. Nekem az 5 perces kiliátlag is elég lett volna (légvonaltávra vetítve), sajna éppenhogy, de kicsúsztunk belőle a sok hibának köszönhetően...