Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember. Egyik nap felkereste őt a király két katonája, és a királyi bíróság elé vezette. Ott közölték szegény szerencsétlen fejével, hogy súlyos bűntettekkel gyanusítják, és hát mikor a hold újra kerek formát ölt, neki meg kell halnia...

Szegény emberünk nagyon el volt keseredve, azonban megkérdezte a királyt: lehetne-e úgy meghalnia, hogy addigis nem börtönben sínylődik, hanem éli tovább megszokott, silány életét, majdan a megbeszélt napon visszajön, és kiissza a méreggel teli poharat?

A király gondolkodott, helyesen cselekedne-e ebben az esetben, de végül semmi kivetnivalót nem talált benne. Titkon ugyanis ott motoszkált a fejében, hátha nem is a szegény paraszt követte el a tettet! Meghát hova is menne szerencsétlen, nincs neki más helyen otthona, békessége!

A paraszt tehát szabadon lett eresztve, királyi engedéllyel, és csüggedt fejjel botorkált haza. Azon töprengett, mit csináljon maradék kevéske életében. Aztán egyszer csak hirtelen őrült ötlet jutott az eszébe!

Felkereste a falujának orvosát, és mérget kért tőle, nagyobb üvegcsében. Azt hazudta, hogy a kutyájának kell, mert nagyon beteg, és nincs szíve agyonütni! A kuruzsló pediglen elhitte, és kimérte neki az üvegbe a mérget.

Emberünk gondosan, tervszerűen osztotta szét az üveg tartalmát kisebb üvegcsékbe, mindegyikre ráírta melyik napon is kell meginnia. Egyik sem volt halálos adag, de kicsivel mindig több csepp került a következő üvegcsébe. Az utolsó napra szánt méreg már-már majdnem felért a halálos adaggal!

Teltek, múltak a napok, és a paraszt rendszeresen, minden reggel megitta az aznapi mennyiséget. Szinte folyamatosan rosszul volt, de érezte, hogy szervezete szépen lassan kezdi megszokni a halálos italt.

Eljött az utolsó napja is szerencsétlennek: felhörpintette az utolsó üvegcse tartalmát is, és nekiindult a királyi börtönnek. Estére odaért, az őröktől kiadós vacsorát rendelt, majd lefeküdt, és várta a másnap reggelt. Ő sem tudta bizonyosan mi fog történni, de hitt a csodában!

Reggel keltették az őrök, és a pap feladta rá az utolsó kenetet. A hóhér hozta a méreggel teli poharat, és megvárta amíg a paraszt megissza. Azonban láss csodát, a pohár tartalma kiürült, a paraszt pedig elégedetten mosolygott: kicsit sem hasonlítva halott önmagához!

Lett is nagy riadalom, rögtön történetek, legendák születtek róla, hogy halhatatlan, és isteni csoda segíti! A király is nagyon örült, hogy az általa ártatlannak tartott szegény ember nem halt bele a méregbe, de érteni sehogyan sem értette. Mindenesetre a tenyerébe számoltak 50 aranyat, és szabadjára engedték, mondván, hogy akit Isten nem akar halottnak látni, az bizonyára nem követhetett el gyilkosságot!

Itt a vége, fuss el véle!

A mese tanulsága pediglen nem más, mint hogy rendszeres, fokozatos edzéssel mindenre fel lehet készülni! Aztán csak okosan...

írta: Bota (egy régi történet alapján...)