"Ország gyöngye aranya
Legszebb megye Baranya
Kivéve Komló!"

Rövidtávú Országos Bajnokság, Komló - 2009. május 16.

Idén a Mecsek kapujában, Komlón került megrendezésre a ROB. Ez - hasonóan a POCS-hoz, OCSB-hoz, HOB-hoz és ÉOB-hoz - egy olyan versenyszámban meghirdetett bajnokság, ami valójában évközben szinte abszolút nincs. Ergo felkészülni rá majdnem lehetetlen :-) Pestiek, 3SZ miatt előnyben, a többieknek inkább buli.

Egyesületünket szerencsére sokan képviselték, összesen 20 fő, sajnos pont az utánpótlás maradt távol. Ez az egyik legnépszerűbb versenyszám, mivel a pályák itt a legrövidebbek, azaz a felnőtt elit pálya hossza sem jelenthet akadályt az olyan embereknek, aki nem edz rendszeresen. A selejtezőben szépen besorsolják magukat az emberkék a megfelelő mezőnybe, de a döntőn is hasonló pályákat futhatnak. A hasonló pontok miatt hosszú a rajtoltatás, szerencsére itt elég mindenhol 1 perces rajtközzel indítani a népet.

A selejtező a szomszédos hegy "tetején volt", no ebbe mondjuk nem vagyok biztos, de hogy sokat kellett mászni, az fix! Jól el is bizonytalanított sokakat az a dzsuva, ami mellett vezettek a szalagok. Gondoltam rá, hogy bezavarom a sporttársakat - elsősorban "Köszönöm-hogy-én-lehettem" Dávidot - egy jó kis "Ez egy faaaaaaa" popsláger dúdolással, de aztán megkegyelmeztem. Cserébe nekem ment végig az agyamban, amikor elballagtam egy fa mellett, amiből ugye az erdőben van pár.......... Pffff :-)

Ez egy fa

Elnézve a pályákat, jó kis pontok voltak mindenkinek, szerintem a sebesség - rövidtáv ide vagy oda - az erdei szakaszon nem volt jelentősen gyorsabb, mint mondjuk a középtávokon megszokott. A rajtba mászást pedig egy jó kis downhill-el kárpótolták.

Amíg a többiek túrták a dzsuvát, én tettem egy karikát a városban a délutáni rajz felé: hát nem mondhatnám hogy életem legszebb élményeivel lettem gazdagabb. Az országos szinten amúgy látszólag kisebbségben élő mokkák itt rendesen többségben vannak, és egy igazi hazafi napi 24 órában tudná bántani őket... Itt nincsenek gazdag "rajok", szinte csak szegény HVCS-kkel futottam össze, akik viszont annál keményebbek: sokat gyakorolhatják szabad idejükben a szemmel gyilkolás művészetét! Mindenfele unalmas, monoton házak, épületek, boltok, bár bevallom fent a "rózsadombon" nem jártam. Mindenesetre aki csak átkocsikázik a városon, annak egy percig sem jelent semmiféle élményt, az biztos...

Ami tetsztett, hogy egy kis pozitívumot is említsek, az a bányász múlt őrzése, bár lehet hogy ez is a pénzhiány miatt van. Jó lenne ide szervezni egy kis bányakirándulást! Vagy Pusztavámra ;-)

A döntő pályái a városban kanyarogtak, ami amolyan deja vu érzést keltett, tiszta Almásfüzitő érzésem volt. Ennek megfelelően a felnőtt férfiaknál Józsa Gábor sporttárs érvényesíteni is tudta előnyét, és behúzta a Füzitőn elbukott aranyát, nőknél Fanni hódította el a bajnoki címet. Több kategóriában is nagyon nagy különbségek alakultak ki a versenyzők között, ami nehezen érthető számomra. Ami furcsa volt, hogy több pálya is nagyon hosszú, több perces átmenettel kezdődött, jó kis útvonalválasztással: mivel előtte nem volt pályaszakasz, ahol gondolkodni lehetett volna, sprinten viszont nem érdemes sokat ácsorogni a rajtnál - főleg hogy itt minden másodperc számít - csak a szerencsében lehetett bízni, hogy jó lesz az első megérzés. Én személy szerint ezt beszüntetném, a tájfutás akkor a legjobb, ha van egy kis bemelegítés nemcsak a testnek, de az agynak is, egy könnyű átmenettel indítsák útjára a versenyzőket, a 2. átmenettől aztán lehet útvonalat választgatni...

Amire még napaszkodtak, azok az eldugott pontok voltak: néztem a szimbólt és a térképet, és több helyen voltak nehézségek így asztal mellett is: pl. ha van egy kőfal, betonfal, és annak a lábánál van a pont, akkor honnan tudom melyik oldala a lába??? Ehhez ugyanis látni kéne a domborzatot, merre van a lefele, de egy városi térképen egy részletgazdagabb foltnál nem igazán olvashatóak a barna vonalak. Márpedig a pont helyzete befolyásolja az útvonalválasztást... Ezek azok a tipikus szivatós pontok. Illetve volt még egy érdekes hely, konkrétan az F35 második pontja, ami két épület között volt, egyeszöld foltban, és valahol felül... ??? Kovács Janival meg is beszéltem verseny után, melyik csajokat vinnénk oda :-)

A verseny hangulatát a sportcsarnok bejárata melletti büfésátor szolgáltatta, ugyanis a meleg hatására szépen fogyott a selejtező és a döntő közötti pár órácskában a sör. A keményebben folyamatosan cserélgették a műanyag poharakat maguk előtt, Szaki fogadásokat kötött Baksával, hogy fusson rózsaszín hajcsatokban, és fogyott a sült comb is rendesen.

Végül ennek hatására többen - szerintem - megfelelő állapotban állhattak oda a rajthoz. Baksa és Viktor hogy növeljék a hatékonyságot, 3000 kemény magyar forintot is magukkal vittek, hátha akad egy-egy kocsma pálya közben, ahol lehet egy szusszanásnyit pihenni... Sport ie vagy oda, kiszáradni azért mégsem kellene! Ezzel azt hiszem csúnyán rávertek a tavalyi KOB sztár, most azonban távol maradó Oszira, lesz miért visszavágni az idei KOB-on :-))) HAJRÁ FIÚK!

Miközben az ETO-s lányok kikaptak a BL döntőben, hazafelé vettük az irányt a fiatalokkal, akik nem vállaltak be egy jó kis pontkeresgetős, majd begyűjtős mókát. Az út hosszúsága miatt ugyan reggel lemaradtunk a lányokról, hazafele viszont még sikerült őket "elcsípni", hát lassan kezdem érteni miért preferálják annyira Siófokot :-) Öröm volt nézni, amint az amatőröket képviselő Audi A4-es legénysége tárgyalást folytatott a "bányarémmel" kb. 1km-re az "aranybányától"...

Ezúton is gratulálunk Fanninak, aki megszerezte egyesületünk első női felnőtt egyéni bajnoki címét!