Pontbegyűjtő Csapatbajnokság - Pécs, Mecsextrém Park

2009.05.17.

Otthagyva Czukor-földet, tájfutó sporttársaink a városból "visszamenekültek" az erdőbe, a Mecsextrém Park kínálta félzöld rengetegbe. Mint azt a ROB-nál már írtam, túl sok az OB, ráadásul hétvégente nagyrészt csak a klasszikus illetve középtávok gyakorlására van lehetőség.

Én személy szerint eddig 2 ilyen pontbegyűjtős versenyen indultam, egyszer a Zemplénben Skulóval és Haresszal (Perőcsényi Rögtöndőlők), egyszer pedig Veszprém környékén az arakos felnőtt fiúkkal. Mindkettőnél kihagytam egy pontot, és vissza kellett rohannom, mindkét kihagyott pont nagyon messze volt, és mindkét versenyen az első helyet buktuk :-) Hát jobb is talán hogy most nem zavartam be!!

A versenyszám szerintem egy hatalmas móka, de OB-t rendezni teljességgel felesleges: csak rontja az egyébként sem értékes bajnoki címek értékét. Számoljuk csak össze, egy év alatt hány bajnokot avatunk! Régen Saci párszoros bajnok volt, ma már egy jobb ifi 16 éves korára több 10 bajnoki címet is szerezhet. Akkor hogy is van ez?

Ami miatt viszont jó, hogy bajnokságként kerül megrendezésre, az pedig nem más, mint a mezőny nagysága. Szerencsére egészen sok csapat képviselteti magát, és hát a ROB-al összekötve, ami az egyik legnépesebb OB - a lekűzdhetősége miatt - telitalálat a versenyszám népszerűsítésére.

A megoldandó feladat toronymagasan a legjobb: el kell dönteni, hogy a csapatok szánnak-e arra időt, hogy a rajtban megbeszéljék, ki mit fog, leosszák a feladatokat. Egy menedzser ilyenkor mindig jól jön :-) persze a csapatnak nagyon kell ismernie a tagok képességeit. A legjobb csapat nem az lesz, aki elsőként ér célba - ők "csak" a legeredményesebb csapat -, hanem akiknél mind a 3 csapattag egyszerre ér célba! Szóval a klasszikus OCSB-vel szemben itt valódi csapatversenyről beszélünk.

Aki idén sem próbálta ki, annak továbbra is csak javasolni tudom, idén is több papírforma dőlt meg, és izgalmas verseny alakult ki a legtöbb kategóriában. Kiffer Gyuszi beszámolója a versenyről:

Makibácsi ugye szaggatta magát szombaton, Zoli és jómagam már nem vagyunk ennyire acélosak ebből kifolyólag nem éreztük, hogy 2 napot 100%-on végig bírnánk versenyezni. Így mi vasárnap reggel indultunk lefele. Kb 9-re le is értünk és már akkor látszott, hogy bazi meleg lesz.

Miután összetalálkoztunk csapattársunkkal elkezdtünk beszélgetni erről a versenyfajtáról és bizony rá kellett döbbenjünk, hogy szinte senkinek nincs ilyen jellegű tapasztalata. Még szerencse, hogy volt egy tavalyi térkép az egyik futónál és belepillanthattunk, hogy nagyjából mi várhat ránk. Ugye kiderült, hogy az egyes kötelező pontot kell először fogni és utána lehet szanaszét szaladni meg, hogy a 12 kötelező és a 32 szabadon választható pont az rengeteg.

Mivel sajnos elég keveset versenyeztünk mostanában együtt, nem igazán voltunk képben kinek milyen az erőnléte. Viszont azt tudtuk, hogy van közöttünk egy professzionális kereskedelmi beállítottságú futó, van egy humán főfoglalkozású menedzser és van egy precíz mérnök úgyhogy a cross-funkcionalitás már meg is volt. így abban egyeztünk meg a rajtba kifele menet, hogy a pontokat közel egyenletesen próbáljuk meg elosztani és nagyon figyelünk arra, hogy ne hagyjunk ki semmit.

Ez így utólag a számok alapján egészen jól sikerült is: a 7.5 km-es kötelező szakaszhoz képest így osztottunk, légvonalban mérve: Maki: 9030 m / 28 ep. ; Zoli: 9510 m / 21 ep. ; Gyusz: 9200 m / 25 ep. Rajt után beosztottuk a pályát kb 5-6 perc alatt és elindultunk az egyes pontra.

Menet közben mégegyszer végigvettük az összes pontot és mikor odaértünk az egyeshez meglepve láttuk a mögöttünk induló pécsi csapatot, akik nem álltak meg a rajt után hanem amíg odaértek, osztották fel a pontokat. Innen különvált az utunk, én személy szerint kb. 5 percet hibáztam, fizikailag nem volt rossz. Zolit láttam úgy 1/3-nál – jól mozgott. 86 perc után értem be és meglepve láttam, hogy a többiek még nincsenek bent. Nekik is komoly kihívás volt a pálya. Így utólag úgy néz ki, hogy Zoli futotta ugye a leghosszabbat, Maki futotta a legszintesebbet én meg egy viszonylag sima pályát kaptam ki.

Végezetül itt a pálya. Jó csemegézést!

A férfi felnőtt csapat, folytatva a tavalyi sikersorozatot, ismét pontot szerzett, a 8. helyre futottak be. A felnőtt lányok 11.-ek lettek, a szeniorok pedig a 9. helyet szerezték meg.