A minap álldogáltam a Bregyóban a salakpálya mellett, amikoris arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal lány - lehetett vagy 8 éves - fut körbe-körbe a barátnőjével. Azonban, míg a másik lány tempója nem volt annyira feltűnő, emez nagyon haladt! Figyeltem pár körön keresztül, vékony, hosszútávfutó alkatú volt, nagyon szép mozgással, és fogalmam sem volt mi hajtja: szemmel láthatóan nem volt kint edzője, senki sem noszogatta, csak előrehajolt testtel tolta az edzést körről körre... Normális? A gyors futás inkább fáj, mint nevettet, tehát csakis mazohista lehet a lelkem :-)

  Közben az edzőmmel elkezdtünk róla beszélgetni. Elmondta, hogy a fiatal gyerekek tűrőképessége meghaladja az áltag ember fantáziáját. Az állóképesség nem más ugye, mint a fáradással szembeni tűrőképesség: végzett is anno egy tesztet fiatal, 8-10 éves, nem sportoló gyerekeken. A vizsgálat lényege az volt, hogy az állóképességet monotóniával fűszerezte: egy teremben kellett körbe-körbe futniuk, miközben csak szőlőcukrot ehettek. A jutalmuk valami póló volt, de semmi számottevő, inkább a "játék kedvéért" csinálták. Most lehet tippelni, mennyi volt a leghosszabb és legrövidebb táv, ami után kiszálltak a gyerekek, addigis kicsit elkalandoznék...

  Azt már gondolom mindenki tapasztalta, hogy bár sportolók vagyunk, és sokat edzünk, azért eléggé nagy kihívást jelent egy "hiperaktív" (bocs, de ilyen szó valójában nem létezik) gyerekkel eltölteni egy napot. Mi anno a grundon többször megmosolyogtuk szerencsétlen anyukákat, akik napok alatt képesek voltak leadni a terhesség alatt felszedett kilókat, miközben rohangáltak a fiuk/lányuk után.

  A kölykök - akár a Duracell nyuszi - aktívan pörögnek pár percig, majd leülnek, és jön a töltődés szakasza. Azután usgyi vissza, kezdődik az egész elölről. Ez ugye olyan, mint a résztávos edzés: hirtelen felpörög a szív, felmegy a pulzus, jön a tejsav közeli állapot, majd jön a pihenés, ami arra való, hogy lenyugodjon a szervezet. De mi van akkor az alapállóképességgel? Mert ez nem más, mint regenerálódás!

  A hosszútávfutásnak kb. annyi köze van a sprinthez, mint az ultratávú versenyekhez. Nagyjából hasonló mozgással űzik, ámde mégis gyökeresen más. Itt nem csak az izomfelépítésre és az edzésmódszerekre gondolok, hanem a verseny maga, a taktika, a felkészülés mind-mind eltérést mutat:

• Egy sprinten ha elrontod a rajtot, akkor nagy valószínűséggel vége... Szóval kis túlzással élve az első 1-2 másodpercről sokkal inkább szól, mint a maradék párról...

• A hosszútávfutás egyenletes tempó vagy gyakori tempóváltás, a végén hajrával.

• Az ultrás erőpróbák a legspeciálisabbak, ott sem a kezdeti sebesség, sem a hajrá nem számít, viszont a felkészültség, a felszerelés, a taktika annál inkább.

  Kicsit olyan az az egész, mint az autóversenyzés: az amerikai negyedmérföldes táv, a japán hegyidrift, a rally és a Forma-1: mindegyiknél kocsikkal mennek, de mindegyik spéci kocsi, másik versenyformában vajmi kevés esélye lenne...

  A tájfutók között is volt egy fiatal srác, Szántó Geri, aki mára végleg elment ultrásnak: egészen fiatalon félelmetes erőpróbákon élte már ki magát, öröm volt hallgatni milyen tájakon, versenyeken indult, és hogyan kűzdötte végig. Nála nyert az ultra, azonban tájfutásban is lehet extrém dolgokat találni: volt például a világ legtöbb ellenőrző pontjával megrendezett verseny (Szuper-Gigasprint), meg hasonló őrültségek, amik vonzzák az egyébként is kihívásokat keresők népes táborát. (Gonduljunk csak a végletekre, mint a 24 órás svédpályás pontbegyűjtő egyesületi csapat/váltóverseny...) Furcsa, de talán az ilyen nem megszokott marhaságokra többen elmennek, mint egy szokványos, "sima" versenyre... Pl. ott van a Mont-Blanc kör, ahol rengeteg, első ránézésre zakkant emberke mosolyog a rajtnál, és tudják hogy "meghalni" mennek, de mennyire csuda szép lesz a "halál"!

  Visszatérve arra, hogy a gyerekeknek mi a titka: hát a regenerálódó képesség! Azaz nem tudnak elvileg többet, mint felnőtt társaik, csak sokkal gyorsabban képesek azt megismételni. Az ember a korral egyre veszít ebből a képességből, így lesznek a sprinterekből közép-, majd hosszútávfutók, és ha már az is gyors nekik, akkor a határ a csillagos ég... Mennyire furcsa például a mai magyar felnőtt férfi 400m-es mezőny, ahol az esélyesek átlagéletkora nem éri el a felnőtt kort... Gyakorlatilag el is lehetne törölni a felnőtt OB-t az ilyen rövid számokból, de hát ez már csak elmélet...

  Tehát a cikk elején feltett kérdésre a válasz: 8km illetve 36 km!! A teszt sajnos nem volt hiteles, mivel reggel kezdték el ugyan, de délután fél 1-kor be kellett fejezni, mivel a diákoknak akkor volt az ebédidő. Hogy vajon mennyi lett volna a tényleges táv egy sportmúlttal nem rendelkező gyerektől?? A Guiness Rekordok Könyvében egy bizonyos Budhia Singh nevű indiai kisfiút jegyeztek be, aki 2006-ban, 4 évesen futott 65km-t. Az edzője (!!!, illetve ???) elvileg alkalmazott nála testi fenyítést is, majd tavaly valaki edzés közben lelőtte az idiótát: így már nem lesz több gyerek akinek tönkreteheti a testét és az életét...

  Iyenek tehát a gyerekek, és hogy milyenek a "rokkant öregnek" hitt szeniorok? Hát arról majd Imre és Róth Tibi mesélhetnek a Lowe Alpine Maraton után, ami a Vértes legszebb tájain viszi őket keresztül, csaknem 48 km alatt, 1160m szintemelkedéssel. HAJRÁ!