Váltó OB - Pusztamarót, 2009. 06. 21.

Az előző post azt hiszem nem véletlenül született meg. Igazából nem tudtuk előre, hogy mi lesz, mi csak szerettünk volna valamit: mégpedig egy izgalmas és kemény meccset vívni a nagyokkal. Íme, a legizgalmasabb versenyforma országos bajnoksága, melyen egyesületünk három, azaz HÁROM váltót is ki tudott állítani!

Először is adva volt három felnőtt, egy junior és öt szenior versenyző, és úgy gondoltuk, ha már tízig pontoznak, miért ne próbálnánk meg elhódítani minél több bajnoki pontot? Született tehát egy "junior", egy "szenior" és egy "karrierista" csapat, a főpróba pedig a Középtávú Országos Bajnokság selejtezője volt.

A "karrierista" szekció szépen is szerepelt, én egy nagyon jó futást produkáltam végig, éreztem, hogy jó idővel tudok a célba érni, de sokkal "mókásabb" volt az utolsó előtti pontra egy akkorát elszállni, amilyet már évek óta nem produkáltam :-) Momo bácsi hazaugrott Norvégiából, hogy beszálljon váltózni, és bár régen nem fogott már komolyabban térképet, azért ő is produkált egy erős futást, sajna rossz pontot fogott: amolyan TIPO-san rengeteg pont volt az erdőben, teljesen közel egymáshoz, gyakorlatilag Dani Orientathlon versenye lehetett ilyen szintű. Maki bácsi pedig szimplán bejutott az 'A' döntőbe.

Jött a döntő, meg az eső, finnyás pajtásaimmal meg úgy döntöttünk, hogy inkább vasárnap próbálkoznánk. Ez egyben azt is jelentette, hogy az amúgy sem acélos fizikai erőnlétünket tudtuk tartalékolni a nagy napra. Merthát a 3 évvel ezelőtti csatát mindenképpen ismételni kellett!

Jött a váltó, és rögtön a meglepetés, ugyanis elértük a rajtot! Megalapozottnak tűnt tehát a remény, hogy Maki az élmezőnnyel elfuthat. Ismételten rengeteg pont volt kint az erdőben, nagyon észnél kellett lenni, és nagyon kellett nézni a szimbólt. Csapatunk legrutinosabb tagja szépen megoldotta a feladatot, csekély hátránnyal hozta a stafétát.

Én személy szerint nem akartam semmit a véletlenre bízni, így bekezdtem amolyan emberesen, és a 3-as ponton átvettem a vezetést: eddig minden a forgatókönyv szerint alakult!

Jött a nagy sprint, és az 5-ös pontra menet már senki sem volt látótávon belül, kicsit megnyugodtam. Mérnöki precizitással fogtam a támadópontomat, egy út-ösvény kereszteződést, majd a kezdők rutintalanságával futottam el (10m-rel) a sziklapont mellett. Celin befogott ugyan, de sejtettem, hogy jó útitárs lesz. A 8-asig felváltva vezettünk, azonban az ő pontja itt radikálisan más volt mint az enyém: mire leesett mi van, már elment. Őrült sebességgel fogtam a sajátomat, és tepertem utána, ő meg menekült rendesen: mire kiértem a nagy szántóra (pálya fele) ő már túloldalt túrta a ligetest... Bokát és térdet nem sajnálva zúgattam keresztül a réten, a ligetesben kicsit lassítottam, majd rutinosan, óvatosan kikaptam a 10-est. Jött pár rövid átmenet, és a 13-asra kicsit mellé is mentem. Celin persze sehol, mert természetesen kikapkodta a pontokat, és gyorsabban is haladt mint én. Ráadásul összeállt az orosz gyerekkel, így együtt jól húzták egymást.

Minden erőmet összekapva nyomtam az úton az átfutóig, Haresz beordította, hogy 3. vagyok. Nem rossz, de sajna az élmezőny sejtettem hogy elment. Jó kis figyelős, lassú, és hosszú átmeneteket kaptam a kis körre, és be-behibáztam. Az üldöző Lévai Fecó pedig rövid átmenetekkel és pontos futással behozott, és pár méterrel előttem váltott:

Nos 3 éve ugye hasonló volt a szitu, csak akkor a ZTC volt előttünk, és ők is csak vagy fél perccel. Akkor Maki ment ki Domával, most pedig Momo. A hab a tortán, hogy - ugye a történelem ismétli önmagát - Lenkei Zsoca ismételten elrajtolhatott Momo mögött vagy 1 perccel, úgyhogy az 5. hely látszott reálisnak.

Pálya közben azért történt egy-s-más, Ádám (ETC) kűzdött a nagy riválissal, Krajcikkal (DTC), némiképp mögöttük Momo kűzdött Domával, és mögöttük figyelt Zsoca. Momo - csakúgy mint én - elszállt a 8-asra, majd innen eléggé érdekes útvonalakat járt be :-) Doma megkapta Zsoltit, és ők is külön meccset vívhattak, Momo pedig közben összeakadt Létrával. Az átfutó ponton a pécsiek voltak az 5.-ek, Momo azonban nagy hajrában eldöntötte a kűzdelmet, és diadalittasan elhódíthattuk a jól megérdemelt bajnoki pontokat!

Ádám pedig rutinosan lerakta Krajcik-ot, a múltbeli eseményeket felborítva viszont Doma bejött Zsolti előtt. Itt említeném meg, hogy az előttünk végzett klubok azért papírforma szerint sokkal jobbak mint mi, mégis sikerült helytállnunk, íme egy kis összegzés:

- ETC: a második futójuk egy orosz srác volt, bár Szajkó Csabival is meglehetett volna a győzelem szerintem.

- DTC: a szlovák válogatott Krajcik a KTK-ból Diósgyőrbe igazolt, ugyanakkor a nagy visszatérő, Magyus is impozánsan futott, és vele is dobogón lettek volna a fiúk.

- Meafc: Gyurika a ZTC-ből igazolt, friss éjszakai bajnok, ugyanakkor Haresz sem jött volna gyengébbet érzésem szerint. Domával és Fecóval pedig igazi aranycsapatnak tekinthetőek.

- Tipo: a KTK-ból igazolták a válogatott Kerényi Mátét, viszont a szenior Hajdu Martin is befért a csapatba. Lenkei Zsolti igazi váltóspecialista, rendszeresen jól fut mind a hazai, mind a külföldi stafétákon. Jó meccset vívott Domával, a kiskörök nagyon különbözőek voltak, talán pont emiatt vesztette el a csatát.

- Arak: Maki a lelkes szenior, Momo a hegymászó-túravezető és jómagam, aki már két hónapja nem edz (ha Celinnel elmegyek, akkor Ádámmal azonos időt futhattam volna), éshát volt még egy Kiffer Gyusz is, aki a kettes váltóban futott jó időt. Remélem jövőre ismét összeállunk valahogy :-)

A szeniorok versenyében is ki tudtunk állítani egy jó kis váltót - Golyó-Prill Laci-Tibi bácsi - sajnos Tibi bácsi nem fogta a befutó pontot, így kizárták őket. Felnőttben a kettes és a hármas csapatunk meccselt egymással, a szeniorok végül nagy nehezen legyűrték a fiatalokat :-)

Megemlíteném még, hogy szerintem jó, bár helyenként egyszerű és gyors pályákon futhattunk, kicsit hosszabb volt mint az elmúlt évek távjai, de kibírtuk. Az erdő csodaszép, tiszta és jól futható volt, helyenként kövekkel nehezítve, de remélem lesz még verseny itt a jövőben! A térkép jól ki volt javítva, nem igazán találtam benne hibát.