Ez az egész mind a Baksáékkal kezdődött...

Történt ugyanis, hogy Csabi és Brigi elhatározták, hogy a házasság szent kötelékét választják a Függetlenség Napjára hétvégi programként. Nade persze ehhez kellett egy legénybúcsú is, amit június utolsó hétvégéjén tudott le a banda...

Mindamellett, hogy hatalmas buli kerekedett már kora délután, egy sörözős foci keretében, Kopri Imi jóvoltából a lábán már alig álló vőlegény-jelölt egy újfajta tájfutó játékkal szórakoztathatta a nagyérdeműt: ez pediglen nem volt más, mint az I. Legény Kupa!

A dobogósok

A játék lényege az volt, hogy a meszesi klubház kertjéről készült térképet rányomtatta Imi egy A4-es lapra, majd sok apró darabra vágta, összekeverte, és így rajzolta rá a pályát. Az észak vonal és a pontok környéke segített egyedül eldönteni, hol is lesz a következő pont, mivel az irányok nyilván nem stimmeltek. De legalább nem kellett iránytű :-)

Szegény Csabi elképesztő új negatív csúcsot szaladt ezen a sprint pályán, mert nagyon nem értette mi is van, csak másnap jött rá, hogy az irányokat hiába is figyelte, mert mixelt térképkockák voltak... Úgy pedig ugye nehéz volt :-) Amúgy a futott idők idők 7 és 49 perc között születtek, eléggé nagy szórással!

Július 4.-én megtörtént Kalocsán az esküvő, szép volt, jó volt, és hajnalig mulattunk a foktői közösségi házban.

A következő hétvégén a Kunfehértó Kupára szerettem volna lejutni. Sajnos azonban a sérülésem közbeszólt, így nem láttam sok értelmét. Pedig igazán kedvem lett volna egy jót futni a szerbek ellen! A poén / érdekesség az volt, hogy jóval többen voltak ezen a versenyen, mint a pár éve még nagy mezőnyökkel büszkélkedő Sopron Kupán. Hogy ez miért volt, fogalmam sincs, pedig igencsak jó terepeket kínálnak arrafelé is!

Sebaj, jött a 4. hét, azaz július 14-19., amikoris Dénes Zoli edzőtábort tartott az utánpótlásnak, és persze nem máshol, mint a kaskantyúi szuperborókásban. Már többször rá kellett jönnöm, hogy ez a terep izgalmasabb mint a bócsai, de a java csak most jött: az évszázad viharát túlélve Boci és Banyesz bevállalták a kisDomának és kisZsebének tervezett éjszakai pálya egy részletét.

Pár éve a Gödörálláson volt egy Éjszakai OB selejtező, ott Momo tájoló nélkül is végigtalált, hát most itt a fiúk igencsak megküzdöttek a borókával: volt egy hely, ahol jó sok perc alatt tettek meg vagy 100m-t, mire végre kikeveredtek a labirintusból. Jutalmuk a Zoli által hozott füstölt szalonna volt, amit az eső miatt nem tudtunk "megtábortüzezni", de így is elképesztően finom volt!

Nekem eléggé rövid volt az edzőtábor technikai része, ugyanis egy 1km-es pályán kocogtam nagyon lassan 7 percet, majd Orsival mentem ki egy nagyobb, 17 perces karikára, ami után kocsival kellett bemennem a célba... Szerencsére volt elég sör, hogy ne érezzem magam rosszul, illetve a Büdös-tóban is jó volt egyet mártózni.

Az edzőtáborban egyébként nagyrészt kalocsai fiatalok voltak, illetve Szaki, Boci, Dénes Zoli és Banyesz a családdal. Ez egy kicsit meglepett, ennyire nincs érdeklődés a felnőttek / szeniorok részéről?

Edzőtábor után ismét csak pár napot kellett várni, hogy Kalocsa az úticélok közé felkerüljön: az 5. hétvégén is kínáltak programot, a Cegléd-Kalocsa futást. Eredetileg az ötlet onnan jött, hogy Józsikáék telkén rendszeresen volt Tanyabuli. Aztán egyszercsak jött az ötlet, hogy mi lenne, ha futva mennének le oda. Nincs is annyira messze, váltóban. Szépen sorra csatlakoztak az emberek, és az első Kalocsa-Cegléd futás sikeresen meg is történt. Aztán jött az ötlet, hogy egy évvel később legyen fordítva, Cegléden tanyabuli, majd irány Kalocsa, ahol Meszesen a klubházba folytatódhat a móka.

A futókat kocsin kísérik az éppen pihenő emberkék, kötelező elem Józsikáék sörcsapja, valamint a Kalocsa zászló a kocsin. Minden évben mások a résztvevők, idén akik futottak:

Józsika, Posztobányi Zoli apa és fiú, Dízel, Viktor, Jani, Csabi, Sebők Peti, Töce, Brigi, Orsi. Remélem senkit sem hagytam ki :-) A táv 132 km volt, és a kísérőnek becsatlakoztunk Anyec - Zsófi - és jómagam.

A nap fénypontja a Kiskőröst és Kalocsát összekötő út alatt átfolyó Duna-völgyi-főcsatorna (?) megrohamozása volt, hát az adrenalin rendesen mozgott bennem az első ugrásra, nem is mertem egyedül :-) Aztán lassan mindenki belejött. Egészen eddig nem nagyon volt fürdési lehetőség, pedig a hatalmas hőségben elkélt volna. Ezután azonban Meszes is kínálta a Duna vizét, így abban is meg lehetett mártózni. Mind a két folyónak egyébként eléggé nagy sodrása volt.

Kalocsától már vagy 8-an futották le a maradék kilómétereket, Csabi először beugrott a guruló autóm lehúzott ablakán, majd átfutott a kocsim tetején, fantasztikus kaszkadőri képességeit csillogtatva :-)

A nap végén zenés-táncos mulatozás Meszesen, amit szombaton egész napos mulatozással, főzőcskézéssel, esti esély-kiegyenlítős focival folytattunk, meg sem állva vasárnap reggelig. Hát ennyi volt Kalocsa, most így tömören, jövőre meg majd meglátjuk lesz-e ismét ennyi program nyárra!