Végre eljött az alapozás, illetve sokaknak az alapozás előtti nagy pihenés. A hosszú téli edzések folyamán sokan a kilóméter gyűjtögetésre, mások a jelenlegi képességek szinten tartásával edzenek. A hobbi futók elteszik a futócipőt pár hónapra a hideg beköszöntével, a biciklisek pedig holtra nem tudom mit csinálnak ilyenkor, talán erősítenek...

Az átlagos felkészülést ilyenkor sokan úszással és tornatermi erősítéssel, csapatépítő feladatokkal színesítik, illetve remélhetőleg idén is beindul a TTEV, Tibi bácsi és Kerényi Dénes rendezésében, ami segít szinten tartani a tájékozódási képességet és kedvet az emberben.

Mivel hozzánk legközelebb a Velencei-hg. van, leírom az Eufória-körnek elnevezett, pontosan 23km-es karikámat, amit idén január 25.-én futottam először, "megunva" a Haresz kollégával futott Nosztalgia-kört. Ennek a körnek a hátránya, hogy kocsit is igénybe kell venni, de mivel ez is kör, bárhol le lehet tenni a verdát. Én az egyik kedvenc helyemen, Sukorónál szoktam parkolni.

Szóval a kör leírása, Sukoróról rajtolva: a kocsit érdemes a város Fehérvárhoz közelebbi határánál lerakni, van ott egy buszmegálló + kocsma, ott szem előtt van. Nem mintha sok bajkeverő lakna errefelé... A nagyon parás emberek viszont egészen a hegytetőig felmehetnek kocsival, ott van egy bitang pusztulatosan nagy kecó, valami állatdokié.

Szóval kocsmánál némi "dzsinnasztika", csak hogy kiroppanjon a sok beállt csont, illetve főleg télen érdemes maxra nyomatni a fűtést. A tévhittel ellentétben nem attól lesz könnyű a kezdés, ha már a kocsiban szoktatjuk a szervezetünket a hideghez: egy 23km-es kocogásra mínusz10 fokban, szélviharban egyébként sem lehet felkészülni, csak túlélni...

Namost irány rögtön Nadap, és a mezei OB pálya. Csak hogy szokjuk a gondolatot, hátha ismételten ide kerül a rendezés (és megint végre mezőn futhatunk). A hosszú út neve Nadapi utca, először délkeletre indul, majd északkeletnek tart. Elhagyva a várost hangulatos kis fenyves mellett jutunk el Nadapra, pár ház között kell csak elfutni, és már is ott a mezei pálya. Turistajelzés jön egyébként idáig (igényössen felfestve), el sem lehet téveszteni, mondják a helyiek, nekem többször is sikerült :-)

A mezei pályát a Meleg-hegy felé hagyjuk el, itt az úton felfutva lesz egy víztározó, ezt többen ismerhetik, namost itt sajnos tájfutóvá kell átalakulni, és az erdőn-dzsuván keresztül átrobogni a kilátóhoz vezető bicikliútra. Ezt a felnőtt arakosok ismerik, de végülis nem lehet eltéveszteni, hiszen a kilátó végig látszódik, és a nagy irtások alatta kerítéssel vannak elkerítve, tehát csak ezeket a kerítéseket kell alulról kikerülni. (Azt a kétrét csökönyösödött mindenit ezeknek az erdőírtóknak!)

A kilátónál lehet egyet szusszanni, majd az út a Likas-kövek felé folytatódik. Turista jelzés visz el ide, alig 500m-nyire van a kilátótól. Én mindig fel szoktam rá mászni, ha már itt vagyok... Innen le kell robogni a Sukoró felé vezető útra, erdőn keresztül vagy a kilátó alól induló úton. Erdőn keresztül viccesebb :-)

A következő állomás az Angelika-forrás, amiből úgysem folyik semmi, de a kilátó mellett ez is nagy nevezetessége a hegynek. Innen a Czinege-kastély felé vezető úton kell kifutni a dózerútra, amin manapság tudtommal csak vadászok járnak. A fenyves mellett a 2. nagy jobbos kanyarnál kell letérni az útról, a szálerdőben futva vissza lehet jutni a Velencei-hg. kopár dombjaira. Útközben van egy nagy betonkereszt, ami kultuszhely.

A Bella-tótól induló völgy végéhez lyukadunk ki, aholis egy tankjárónál van a részidős hely. Innen irányba kell felfutni a Pogány-kövekhez. Mindig szoktam magam ellen versenyezni, hiszen irányban nagyon nehéz a tökéletes utat megtalálni. Pár méteres eltérések mindig vannak, főleg mivel ugye felfele van, és a szúrós növények miatt végig kacsázni kell, de még mindig van hogy nagyon elkanyarodok.

A Pogány-köveknél csodálatos a kilátás, alapozás alatt minden reggel fel szoktam ide futni, pont akkor kezd világosodni, amikor ideérek, akkor nagyon csodás! Dél felé a Velencei-tó, nyugatnak Székesfehérvár fényei, északnak pedig a Pátkai-víztározó látható. Az Oroszlán-kövek mellett elfutva érünk ki a Pandúr-kövekig, amit Ingó-köveknek is szoktak hívni (ami valójában az összes kő gyűjtőneve). Ismételten mászókákázás, mert az jóóó!

A Pandúr-kövek környéke eléggé dzsuvás, érdemes a völgyben lefelé futni, és a jelzés-elágazásnál az Angelika-forrás fele tartani. Elfutva a szántók között kiérünk az Angelika-völgy alá. Itt kétféle lehetőség van: vagy a csodálatos völgyben megyünk fel a forrásig, vagy rögtön felfutunk a gerincre, és ott futunk végig. Ez se sokkal csúnyább, én váltogatni szoktam.

Az Angelikától a bicikliúton lehet lefelé döngetni Sukoróra, amit egy nagyon szép köves völgyön végigfutva érhetünk el. A vége, csakúgy mint az eleje betonfutás, kb. 1,5km szumma, de lehet hogy kevesebb, tehát nem nagy probléma.

Ezzel a körrel gyakorlatilag a legkevesebb kilóméterrel lehet körbejárni gyakorlatilag az összes szép helyet. Ha már idáig eljutottunk, nem érdemes egyenesen visszamenni Fehérvárra, hiszen a Nadapot és Lovasberényt összekötő műút megannyi lehetőséget kínál a rallyzásra. Ha nincsen vad az úton, akkor is maximálisra tornászható az adrenalin...

A leírásból kimaradt egy ~4km-es karika. Ez egy csodálatos fenyvesben van, régebben a felnőtt fiúkkal futottam. Sajnos elfelejtettem pontosan merre is megy, talán Maki találta ki. Turista térképen sem igazából tudom lekövetni, szóval egyszer el kell rángatnom Gyuszékat, hogy mutassák meg újfent :-)