Ha már kipróbáltuk az őszi, kegyetlen időjárások közepette zajló MATT-ot, ideje volt a tavaszi verziót is meglátogatni. Új csapat, új célok, és persze ismét elhittük, hogy van keresnivalónk a jobbak között...

Április 22.-én utaztunk le Szentbalázsra, ahol a csapatok nagy része már várt minket. Tulajdonképpen erre a megmérettetésre sem készültünk jobban, mint az előzőre, de időjárás tekintetében biztosak voltunk benne, hogy sokkal humánusabb lesz. A csapat ismét kifeszítette büszkén a Róka+LYUK zászlót, és ismét nem láttunk megrettent arcokat :-( Ugyanakkor ez a csapatzászló már klasszisokkal volt jobb az előzőnél, mivel itt ezt is pontozták, csakúgy, mint az egyenruházatot, stb...

Maga a verseny a zselici betyárkultuszra épült: sok híres betyár élt errefele, velük és a hagyományaikkal kapcsolatos kérdéseket kaptuk meg kérdőívek formájában, amit a túra alatt kellett kitölteni. Nem volt egyszerű, mert a 100 éves öreg nénikék sem tudtak szinte semmiben sem segíteni! Inkább tippelős volt, az meg nem annyira megy nekünk... A túra közben is többször kaptunk betyáros feladatot, mint ostorpattogtatás, ilyenek. A pontot őrző egyetemisták is betyárnak öltöztek helyenként, szóval gondoskodtak a tökéletes hangulatról!

Csapatunkat ismét a Ferkével egyetemen megszerzett közös barátok alkották, úgymint: Tóth Dénes, Beregi Balázs, Pirigyi Levi. Tehát ebben az évben már 5-en vágtunk neki! Ez azért is fontos, mert volt valami paragrafus, mely szerint egy ember kidőlhet a sorból. A Miskolc - Szentbalázs utat amúgy 7 óra alatt tudtuk le, IC-kkel, szóval eléggé fáradtak voltunk már a verseny előtt.

Felszerelésünket ezúttal egy LED-es lámpával tuningoltuk, amit Szávától kértem kölcsön. Akkoriban még csak elterjedőben voltak ezek a kütyük, tájfutásra szerintem totál alkalmatlan volt ez az első prototípus, ugyanakkor egy hosszú éjszakai túrát elemcsere nélkül simán le lehet vele tudni. A halogént ezúttal Venga biztosította nekünk, vagy 2-szer olyan nehéz volt, mint az egyesületünk által használt, szintén eléggé nehéz felszerelések :-) Mindegy, nagyrészt Ferke vállalta a cipelését.

80 csapat rajtolt el, mi a legelején kimenekültünk az erdőbe "essünk túl rajta" alapon. Még ezelőtt nem voltam túl sokat a Zselicben, és reméltem, hogy ezt is rendesen bejárjuk majd, csakúgy mint a Vértest. Nagyon sáros volt az eleje, szenvedtünk az első pontig, de az erdőben már nem volt gond. Az már a pontleosztásoknál látszódott, hogy a Zselic falvakkal, országutakkal szabdalt terület, erdő, "hegy", úgyhogy sokkal többet fogunk betonon menetelni: ez arra késztetett, hogy edzőcipőt vegyek a robosztus katonai bakancsom helyett.

Sajnos túristaútból sem túl sok található errefele, de jó tájfutó lévén rendesen levágtunk 1-2 helyet: főleg éjszaka bátorkodtunk, és ezúttal többnyire bejött! Más kérdés, hogy újfent rengeteg idő elment a tökölésekkel, mivel sok helyen egyszerűen nem találtuk meg térkép alapján a keresett objektumot - ismét Cartographia volt a verseny hivatalos térképe...

Mivel tanultunk a tavalyi évek viszonttagságaiból, idén taktikusabbak voltunk: a 6 őrzött, nagy értékű pontokból csupán 5-öt terveztünk be. Ez volt a vesztünk, mert ismét a nyerő taktika a "kis pontokkal nem tökölünk, hanem toljuk a nagy értékűek felé" volt...

Az útvonalunk kb. így nézett ki: Szentbalázs -> Cserénfa -> erdőn keresztül Simonfa -> E7-es "dózertúrista úton" Gesztenyés -> Lencsés. Ezután egy nagyon hosszú betonút-szakasz következett:

Kaposváron meglepődtünk, hogy mennyire irgalmatlanul sok pékség van. És mind megél! A Zselic pedig a szarvastenyészeteiről híres, mint kiderült: sose gondoltam volna, hogy országút mellett, bekerített területen ennyi szarvast fogunk látni Magyarországon! Főleg Kis-Bőszénfa környékén láttunk sokat belőlük.

Már hajnalodott, amikor elértük Bőszénfát. A fűrésztelep környékén eltöltöttünk jópár értékes percet értéktelen pontok keresésével, már több csapat is kavirnyolt velünk, eredmény nélkül. A Farkaslaki-rét egyszerűen nem úgy néz ki, mint ahogy az a térképen ábrázolva van! Szerintem.

Elérve Sasrétpusztát, forralt borral kedveskedtek nekünk a rendezők, amíg a csapatunk egy része csinálta a feladatokat. Ezután volt pár feladat a tanösvényen, és a kastély körül. Vitathatatlanul ez volt a legszebb része a túrának, és örültünk neki, hogy nem sötétben értünk ide!

Bükkalján endurosokkal találkoztunk, feljöttek egy olyan emelkedőn, ahol mi lemenni alig mertünk. Gyakorlatilag egy szakadék volt, és ez meg is viselte a fáradt csapat tagjait.

Ismét hosszú betonút menetelés, Gálosfa -> Kaposgyarmat -> Cserénfa. Útközben házi pálinkával kínálgattak volna minket, nem engedtünk a kísértésnek, mert emlékezve a 2003-as zárásunkra... Nem bírtuk volna utána sokáig :-)

Visszaérve Szentbalázsra, 18 óra 15 percnél volt a versenyidőnk. Tehát bennemaradt 1 óra 45 perc, sajnos 16 csapat bevállalta mind a 6 kötelező pontot, és egy 5 pontos csapat megvert minket, így 18.-ak lettünk. Ellenben mind az 5-en végigmentünk! Kicsit sok volt az unalmas betonvándorlás, és kevés volt az erdő, ellenben a szintemelkedések jól voltak elosztva, kevesebbet keveregtünk mint a Vértesben, és nagyon jó volt a csapatmorál. Nem a győzelem volt a lényeg, hanem a részvétel, ami ismét biztosította, hogy 80 egyetemi csapat hiper-részletesen megismerje, végigjárja a Zselicet!

HONLAP - itt meg lehet nézni, milyen totók voltak, milyen feladatokkal volt gazdagítva az egyébként sem unalmas túra...