"Örülök, ha dicsérnek, de attól nem leszek gyorsabb. A dicséret a múltban elért teljesítményre vonatkozik. A jövő az, ami számít." Vettel

Az ország minden pontjáról tájfutók özönlöttek kishazánk legészakibb pontja felé. Figyelve arra, hogy a szlovák határt ne sértsék meg, Pusztafalun gyülekeztek hadaikkal. A cél a 2009-es év Mámor Kupa versenyének eldöntése volt. A faluban élő békés emberek arcára kiültek a ráncok...

Tény, hogy bár rengeteg tájfutós szilveszteri mókán vettem már részt, ilyen vegyes társaság talán még sohasem gyűlt össze. Az összekötő kapocs a Kalocsai SE volt, azonban tényleg szinte mindenki más-más városból érkezett. További érdekesség volt, hogy a ~40 főből ~13 kisgyerek volt... Igazi babázós szilveszterré alakult tehát az idei.

A rajt előtti feszült pillanatok

Először interneten ellenőrizhette mindenki a Gábor család által lefoglalt Öreg Bence Túristaházról rendelkezésre álló információkat. A fényképeken már egyértelművé vált, hogy mennyire szép tájra fogunk eljutni idén: szerintem nem sok tájfutó járt még a Zemplén északi részén... Anyecék is emiatt választották ezt a területet célpontnak.

Már itt a történet legelején el kell mondjam, hogy a túristaház tulajdonosan rendesen átvágott minket anyagilag, és eléggé bunkó volt velünk, úgyhogy senkinek sem ajánlom, de azért a társaság hamar túltette magát a problémákon, és csak arra törekedtünk, hogy jól érezzük magunkat.

A Mámor Kupáról Dénes Zoli készítette a térképet, a terep magában foglalta a túrista házakat és a mögöttük elterülő fás, patakos, néhol kissé mocsaras területet, és egy kis tavat (pocsolyát). Összesen 10 ellenőrző pontot kellett megfogni, amik technikailag nem jelentettek kihívást, nem úgy mint a bor. A tavalyihoz hasonlóan ugyanis idén is forralt bor volt a Mámor Kupa hivatalos itala, illetve a mézes pálinka lett volna még a másik kiegészítés, ha el nem itták volna kártyázás közben az aktív "fiatalok" :-)

"Kapitány" Dízel eligazítást tart

A bort Tállyáról, Európa földrajzi középpontjáról szállítottuk. Anyecék ismerősének a pincéjében egy kellemes bórkóstolót követően választották ki Csabi és Józsika a megfelelő bort. Közben rájöttem, hogy mekkora nagy befektetés egy ilyen boros pince: a tokaji borok ugyanis mindig kelendőek lesznek, válság ide vagy oda az emberek akkor is fognak bort inni, és elképesztő mennyiségek vannak egy ilyen borospincében felhalmozva. A csúcs az 1983-as 6 puttonyos Tokaji Aszú volt, illetve az alkoholmentes, mézédes Tokaji Aszú Esszencia.

Zsófika a boroskannákkal

A tavalyihoz hasonlóan idén is sokan szenvedtek a forralt borral, bár toronymagasan magasabb színvonalat képviselt most az ital. A tavalyi dobogós helyezettek idén is képviselték jelenlétükkel a rendezvényt, úgy mint a címvédő Papinkó (Gillich Gyuri), Boci (Borbás Nándi) és jómagam. A sörváltókkal ellentétben egy Mámor Kupán igenis az alkohol elfogyasztására fordított idő a meghatározó, mivel a pontok aránylag közel vannak, és egyszerűen megfoghatóak.

A híres-neves Dühös Bocsok "Cuki vagyok!" Dream Team csapatát a székesfehérvári Pindúr Pandúrok kihelyezett elit szekciója képviselte. Már az elején az utolsó helyre tippeltem magunkat, mert nem tudtam futni, és nem csúszott a bor. Az, hogy végülis 12 percet kaptunk az utolsó előtti Töcétől (Török Tibor), az rendesen meglepett :-) Ez van, ehhez is tehetség kell! Azt hiszem ezzel a teljesítményemmel nem sikerült kvalifikálnom magam a jövő évi világversenyekre, úgyhogy edzenem kell... Az vigasztalt, hogy Bocinak sem ment idén, bár mondjuk Papinkó szenior létére újfent alázta a mezőnyt. Ennek az embernek tuti ízlenek az ilyen fűszeres "vacakok"! :-)

Ildi mama méri a bort

A verseny menete egyszerű volt: az elején meg kell inni egy feles pálinkát, majd kifutni az egyik - tetszőlegesen választható - pontra. 10 pálya volt, mindegyik pálya ugye egyetlen pontot tartalmazott. Kifutás, pontfogás, szúróbélyegzés, visszafutás, majd jöhet a ~1dl forralt bor. Közben pedig "meg kellett fejteni", hogy ki van rajta a térképen. Ugyanis mindegyik pályához tartozott egy baba fényképe. A 10 pályán fel kellett ismerni Sárát (Vengáék lánya), Tomit, Bercit (Zsoltiék fiai), Dávidot, Zitát, Ágotát (Bociék lányai), Zsófit (Anyecék lánya), Dorcit (Papp Attiláék lánya), Katát és Esztit (Atlaszék lányai). A végén még lett volna zárópia, azaz pálinka, de mint már említettem, elfogyott, így maradt a forralt bor. Talán az az utolsó csúszott a leglassabban...

A babás térképek: na vajon ki-kicsoda?

Jó móka volt amúgy, a hó is elolvadt, nem volt hideg sem, úgyhogy minden rendben volt. A csapat egy része már 27.-én fent volt, míg többen csak 30.-án csatlakoztak, de azért Töcén kívül mindenki felkészült alkoholfogyasztás tekintetében a versenyre.

A hosszú punnyadós pihenés után marhapörkölt készítése és elfogyasztása, majd a szilveszteri parti megnyitása volt hátra az éjféli pezsgőbontás előtt. Papp Zoli keverte a zenét, a többiek pedig táncoltak-pörögtek-állatkodtak kifulladásig.

Sajnos sokan újév első napján már hazamentek, de egy kisebb mag (Pappék, Dénesék, Baksáék, Zsebe Zsoltiék, Papinkóék, Töce és mi) maradtunk még egy éjszakát. Eltúráztunk a Füzéri várhoz, meg is másztuk, sajna zárva volt. Igazából kár, hogy fájt a lábam, mert a többiek meglátogatták még a környék többi nevezetességét is: így például az Izra-tavat, amit reméltünk, hogy befagyva találunk egy jó kis korcsolyázás erejéig, illetve Pusztafalu felett ott magasodott a Milic, amin a szlovák határ húzódik. Nagyon szép az egész környék, meseszép kilátás nyílik a Zemplénre a várból, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg, ha arra jár! Nem fogja megbánni!

Ezúton is szeretnék mindenkinek Sikerekben Gazgad Boldog Új Évet Kívánni! Érjétek el céljaitokat, edzetek nagyon sokat, menjetek el minél több versenyre, és szerezzetek jó sok élményt!

HAJRÁ ARAK!!!