http://www.everestmarathon.org.uk/index.html
Momo 5 óra 34 perc alatt teljesítette, sikeresen a távot!
Kíváncsi leszek a szintmetszetre, mert ugye ez nem egy szimpla downhill verseny volt, hanem egy magaslati hullámvasút...
A 35 külföldi induló közül a 4. helyen ért célba.
Eléggé kimerült a végére, talán az antibiotikumos kezelés is kihatott rá.
"Ahogy írtad is a verseny nem egy egyszerű maraton, főleg úgy hogy a gleccseren rajtolsz közel 5400m magasan... ahol alig van levegő...
Minden a terv szerint ment egészen 30km-ig , ahol a gyomrom lassacskán kezdte megadni magát (valószinű az antibiotikum utóhatása) és komoly szúrások, szegezések következtek... Majd 35km környékén már olyan szintre jutott, hogy szinte egy métert sem tudtam futni. A cél 4:45-5:15 körül volt, de így szinte a túlélés maradt és az utolsó méterek, kilóméterek leküzdése. A részidők valószinű nem mondanak semmit, hisz azért itt a külső tényezők, mint levegő hiány, talaj, szintek, stb... komolyan befolyásolják az egész verseny kimenetelét.
Összetettben 36.-nak értem be, 4. külföldiként... de első "westerner", amit itt nagyon komolyan vesznek! hisz a 3 ember aki előttem volt ők az indiai hadsereg színeiben versenyeztek és több hónapja magaslaton készültek... (még 3 indiai volt akiket sikerült kielőzni).
Amúgy nagy öröm volt beérni, főleg hogy a fájdalom és a fáradtság már igazán kikezdte a gondolataimat.
Bővebben is írok majd a versenyről, most egyelőre ennyi."
Gratulálunk Momonak, és kívánunk neki sikeres hazautat! Találkozunk a KOB-VOB-on!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szepesi 2010.06.01. 16:03:34