Tavaly nyáron írtam a Cegléd-Kalocsa futásról, aminek az iránya ugye minden évben cserélődik. Idén mégis Ceglédről indultunk, újfent, a körülmények miatt. Hagyomány ide vagy oda, minket ez koránt sem zavart!

A csapat nagy része már péntek13.-án leutazott Ceglédre, Józsikáék tanyájára, hogy másnap reggel üdén, frissen és másnaposan vághasson neki a távnak. Csakúgy mint tavaly, ismét Józsika nyitotta meg a futást, azonban kicsit megkésve, ugyanis rekordkésőn sikerült nekivágni a csaknem 140km-es távnak.

Szerencsére idén rekordot döntöttünk létszám tekintetében is, főleg hogy idén én is futócipőt húztam. Kicsit szokatlan volt ugyan, de égő lett volna ha idén sem futok :-)

A probléma már reggel jelentkezett, amikoris a kajámat véletlenül Timi kocsijába raktam, és Baksáék új Corollájába szálltam be. Gondoltam nem lesz gond, de hát kaja helyett mégiscsak a sör maradt az egyetlen kalóriaforrás. Az meg fogyott rendesen...

Józsikát Nagy Viktor váltotta, aki egy lendületes 20km-t tervezett. Sajnos nem ment neki annyira könnyedén, mint szerette volna, ezért a végére beszálltam segíteni neki. Sőt, Bocit is elkapta a hév, így Viktor utolsó kilómétereit már hárman futottuk... Végül Lajosmizse előtt kiszállt, így Bocival ketten nyomattuk végig át Mizsén. Mizse után én is kiszálltam, így Boci ment tovább, majd váltotta Dízelt, aztán jöttek a fiatalok...

Így ment szépen a váltás tájfutóról tájfutóra, a pihenő emberek meg csak itták a söröket. Sajnos idejekorán elfogyott a tervezett mennyiség, így először egy kocsmába, majd a kiskőrösi Tesco-ba kellett bemenni utánpótlásért. Ekkor még nem volt semmi gond, azonban ezután kezdett előjönni rajtam a szédülés. Ugyanis egészen eddig szinte semmit sem ettem a rengeteg sör mellé :-(

Először szédülés, majd hányinger, és végül KO... Míg a többiek vígan ugrándoztak a főcsatornába, addig én csak szenvedtem :-( Na jó, párszor azért vállaltam ugrásokat, hátha akkor jobb lesz :-) Próbáltam visszapótolni a kaját, de nem nagyon sikeredett, és rettentő módon szédültem egészen Kalocsáig.

Mikor beértünk a városba, biciklire szálltam, és átbicajoztam a városon, hátha valamit javul az állapotom. Közben kiderült, hogy Dízel egy sörsprintet tervezett a táv végére, a meszesi útra...

Sörsprint:

Kalocsát elhagyva a "végtelen hosszú" meszesi út melletti biciklisúton kb. 50 méterenként van egy villanyoszlop. A verseny lényege az volt, hogy minden oszlopra kitettek 2dl sört, műanyag pohárban. Aki előbb odaér, az ihatja meg. Közben a többiek mehetnek tovább. Kb. 75 villanyoszlop volt kitéve, és a lányok indulhattak elsőnek, így az első 100 méter nekünk csak egy őrült rohanás volt.

Nyilván hogy az állapotomnak megfelelően én egy tisztességes utolsó helyre pályáztam, sör nélkül. Azonban csak nem hagyhattam magam, egy kicsit elkapott a régóta elfeledett versenyláz, és csatába szálltam a legtöbb pohárért!

A győztesként kikerülő Boci 12 poharat hozott be a célba, úgy, hogy a pálya feléig alig szedett össze 1-2 poharat. Én az elején aktívabb voltam, de azért nyilván nem bírtam úgy, mint a többiek. Azért megküzdöttem rendesen egy előkelő helyért, bár az időközben felmelegedett sör nem annyira csúszott. A végelszámolásnál kiderült, hogy a 2. helyre hárman pályáztunk 10-10 pohárral: Dízel, Kopri Imi és én...

Jöhetett tehát a ráadás, azaz egy végső hatalmas sprint, 4 pohárral. Aki kettőt behoz, az nyer. Nekilódultunk, Dízel kikapta az első poharat, én meg hagytam Iminek a 2.-at, nekem a 3. és a 4. kellett. Imi azonban elfutott véletlenül a 2. mellett, így az jutott nekem, de ez így ugyebár csalás. Imi annyira nyomatta, hogy a 3. mellett is elfutott, és csak a 4.-et itta meg. De ezt se Dízel, se én nem láttuk, és mi is otthagytuk a 3. poharat, így ismét mindenkinek 1-1 pohara volt. Ekkor már kiegyeztünk egy döntetlenben, és inkább beugrottunk csobbanni egyet a Dunába :-)

Az este az emberkék többségének kiválóan sikerült a meszesi klubházban, nekem viszont a hirtelen elfogyasztott újabb több mint 2 liter sör nem javított az állapotomon, így ezt az estét hajnali egykor lezártam... 

A Kalocsa-Székesfehérvár utat hazafelé ismét "kiváló" állapotban tettem meg másnap reggel, hát mindennek ára van :-) Jövőre ugyanitt találkozunk, akkor elvileg már tényleg visszatérve a hagyományokhoz meszesi bulival kezdünk, és ceglédi tanyabulival zárjuk a VI. Kalocsa-Cegléd futást...

Ezúttal is köszönet a csapatnak, hogy számítottak rám, és meghívtak erre a kihagyhatatlan ultraváltóra!