Bár erősen kételkedtem benne, hogy idén felhúzom a szögesedzőmet, és táfutó versenyre vetemedem, de mégiscsak elért a végzet: a jól ismert veszprémi sörváltó, amelynek annyi szép emléket és eredményt köszönhetek, ismét visszavárt!

Történt ugyanis, hogy Gábor Józsikával sikerült megegyeznünk, hogy megpróbáljuk a "lehetetlent", és beverekedjük magunkat Magyarország 8 legjobb sörváltója közé. Ez nem tűnt annyira egyszerű feladatnak, mert idén - a megszokottól eltérő módon - sem kemény edzésekkel, sem kemény sörivásokkal nem készültem a nagy eseményre. Persze váltótársam sem húzta fel sokkal többször a futócsukáját, így igazi kihívássá érett indulásunk!

A mezőnyt elnézve azért jópár nagy név megtalálható volt az indulók sorában, én pedig nem akartam a véletlenre bízni a dolgot, így délelőtt térképet ragadtam: ha már futni nem tudok, legalább ne tévedjek el. Furcsa volt ismét felismerni a térképjeleket, és a valóságban azonosítani az objektumokat! Az erdő szép volt, sőt, egyenesen csodás! Bár többen mondogatták, panaszkodtak, hogy jöttem volna ki előző napon, nem lennék ennyire vidám... A pályáról nem tudok nyilatkozni, mert nyílt kezdőben indultam, és csak sétáltam :-)

Titkos csapatunk másik tagja, Józsika nemhogy futott délelőtt, de ivott is, úgyhogy neki a melegítéssel semmiféle problémája nem adódott. Én is csak arra panaszkodtam, hogy mit fog mondani az a sok kedves, mosolygó, tájfutást nem ismerő emberke, aki a kalandparkban szórakozva döbbenettel fordul el a sört magukban tartani képtelen tájfutók látványa elől...

Apropó: nem is említettem, de a nagy eseménynek a Bakonyi Sobri Jóska Kalandpark adott helyet, ami azt kell hogy mondjam, kitűnő választás, avagy telitalálat volt a rendezők részéről! Még sosem jártam ennyire szép kalandparkban, pedig megfordultam már pár helyen, sőt a Miskolc-Tapolcán megtalálható hasonló szórakozóhely egyenesen primitív ehhez képest... Bár végülis a térdem miatt nem próbáltam ki egyetlen pályát sem, de rendesen kedvem lett volna elkölteni pár ezer forintot :-)

Amúgy meg: Sobri Jóskához is jobban illene pár pofa sör, mint a fákon ugráló kalandot kereső ifjúság, úgyhogy nem volt mit szégyellni! Itt jegyezném még meg a kedves nagyérdemű előtt, hogy bizony ez a fantasztikus és egyedi tájfutó versenyszám megérte, hogy idén egyetlen emberke sem lett rosszul a közönség előtt, ami szerintem - végignézve az elfogyasztott mennyiségeket - nem tekinthető elhanyagolható teljesítménynek! Talán a nagy melegnek, talán az évről évre tapasztaltabb versenyzőknek köszönhetően történt mindez, nem tudni, mindenesetre gratulálok mindenkinek :-)

Node vissza a versenyhez. Kezdtem ráhangolódni a dologra, de igencsak féltem, hogy csúfos vége lesz a visszatérésemnek, így Józsikát bíztattam, hogy kezdje ő a futást. Ez olyan szinten jól sült el, hogy a sebességemből még maradt valami, ha esetleg hajrázni kéne a 8. helyért, illetve Józsika a mezőny legjobb ivója címet demokratikusan kiharcolta magának már a múltban, így sikeres kezdéssel mutatkozott be titkon favorit váltónk.

A pályák rövidek, ám annál meredekebbek voltak, így Józsika mire felért a domb tetejére, nyakába kapta a mezőnyt. Derekasan végigfutotta a távot, behozta akárhányadik helyen, és leváltott engem. Na itt jött el a végem, ugyanis még ki sem mentem a pályára, már megsemmisültem: hideg, azaz JÉGHIDEG sört kaptam, amit soha sem bírtam meginni eddigi életem során, és most sem tudtam legyőzni torkom és fogaim ellenállását: úgy szürcsölgettem a savanyú nedűt, mint egy óvodás. Azt hittem sose lesz vége...

Aztán valahogy csak megláttam a pohár alját, és már neki is vetettem magam a pályának! Szinte hibátlanul rontottam el az összes pontot, de sikerült annyira eszetlenül futnom, hogy a többieket magammal rángattam: gondolom azt hitték, hogy a magabiztosság mögött tudás rejtőzik :-) Nagy hajrában a nagy visszatérő ős-ellenfél Várbíró Palikától szenvedtem vereséget, de a 3. hely a kényelmes és biztos bejutást jelentette.

A 2. körben a legjobb 4 közé kerülésért mentünk, hát itt nem voltak izgalmak: a sör kihűlt, Józsika bemelegedett, én meg megtanultam tájékozódni, és simán vettük az akadályt. Azonban volt egy kis gond: esélyessé léptünk elő! Ehhez azonban először a selejtezőben azonos szintet nyújtó Palikáékon kellett túllépnünk.

Egy ostoba hibát már az elején elkövettünk: nem értettük meg a szabályokat, így amikor Bander lépett elő első futónak, úgy értelmeztük, hogy Józsika nem futhat ellene, hanem nekem kell. Ez persze nem volt igaz, de mindegy. Így viszont Józsikára maradt a végén a hajrá, rám pedig a nagy nyomás a jó kezdésre: ami sajnos nem jött. A sörrel nem volt gond, Bandert még ki is előztem a pályám, de sajnos behibáztam, méghozzá csúnyán: így Bander kis előnnyel bejött. Józsika hiába ivott jól, és kapta a rövidebb pályát, Palika jól futott, és lehajrázta: bár ismét nagy meccset vívtunk velük. Így, ha egy hajszállal is, de lemaradtunk a döntőről.

A bronzmeccs is izgalmasan alakult, bár nem tűnt úgy az elején, hogy nehéz lesz: az ellenfelünk, amikor konstatálta, hogy 1 liter sörrel kell itt már nyitni, vissza akart lépni. Mi engedékenyek voltunk, mondván hogy inkább csatázzunk egy jót, és elfogadtuk az alkut az 1 korsó sörre. Fene a pofánkat :-)

Így Józsika kezdett, szépen futott, de nem sikerült előnyt szereznie, sőt kis hátrányt is hozott. Nekem nem volt más dolgom, mint legurítani a sört, nekiesni a pályának, összeszedni az ellenfelemet, és otthagyni. A forgatókönyvben nem volt hiba, így megszereztük a bronzot. Itt említeném meg, hogy az Oszi-Zolika álompáros már az elején kiesett, mert rossz pontot fogtak, egyébként valószínűleg velük csatáztunk volna. Amúgy a selejtezőben ők jöttek be mögöttünk...

A döntő valamivel több izgalmat hozott, mivel a többiek elmondása szerint a kiemelt Isti-kisPelyhe duónak gondjai akadtak a duplázott adaggal, és sörundorukat nem tudták lekűzdeni, így Banderék igencsak megszorongatták őket, de azért nagy hajrában elhozták az aranyat, amiért jöttek. A dobogón tehát Magyarország legjobb sörváltói állhattak fel: már persze akik hajlandóak voltak megmérettetni magukat :-)

A végén jöhetett az ünneplés: elfogyasztottuk a nyereménynek szánt pálinkát, csobbantunk - akaratunk ellenére, ruhában és cipőben - a kalandpark tavában, és fergeteges esti diszkó vette kezdetét! Bánhatja aki kihagyta :-)

Nem voltunk kevesen, de talán sokan sem: ez a versenyforma egy kis kikapcsolódás, egy kicsit játékos formában köti össze a két szenvedélyünket: a tájfutást és a sörivást. Molnár Petiék pedig kiválóan értenek hozzá, hogyan kell ezt kiválóan megszervezni. Ezúton is köszönet nekik, jövőre visszajövünk!