Andor mellett (LINK) én is írok én pár sort a hétvégéről azon kedves sporttársaknak, akik az eljövetel helyett a távolmaradást választották, pedig most igazán kihagytak valamit az életükből... :-)

A nap Andornak kezdődött a legkorábban, aki vonattal jött le Baracskáról Fehérvárra, hogy kiélvezhesse a hajnali csípős fagyos hideget a csákvári lovardánál. Végülis a felderítő csapathoz csatlakozott még Pápai Tomi, Somek és jómagam, márpedig ez az álomcsapat garancia volt arra, hogy a legmagasabb szintű tájfutó élményekkel ajándékozzuk meg az arra látogató tájfutókat. :-)

A pályakitűzőnek jelentkező Andornak - aki több mint fél évszázadot megélt már anélkül, hogy a Kiskotló területére tévedt volna - minden feltétel adott volt a jó pályák tervezéséhez: a térkép - habár nem ma készült - tökéletesen ábrázolja a terepet, szinte semmiféle változás nem ment végbe az utóbbi időben az erdőn. A csipkés oldalak technikailag, a meredek hegyfalak és völgyek fizikailag dolgoztatják meg a tájfutókat (amihez most a hó is jócskán hozzájárult...). Nem hiába volt itt anno az EB selejtező, ahol egyébként Gyusz kiválóan futott!

A lovarda, mint versenyközpont garancia volt arra, hogy a 2 magas hegy közül valamelyiket kell megtámadni mind pályakitűzésnél, mind a pályáknál. Nekem meg is tetszett az első pont, emiatt a pontok szétosztásánál Tomi kapta a nyugati 10 pontot, én pedig a keleti 10 pontot.

Régen nem éreztem már ilyen égetést az izmaimban: azt hittem sose érek fel a hegy tetejére, ráadásul a hó is fagyott volt, viszont a kilátás kárpótolt mindenért. A pontok szépen jöttek egymás után, hiba nélkül tettem ki a bójákat. Azaz csak majdnem, ugyanis hiába voltak meg elsőre az objektumok, a nagy fehérségben a fehér stekkeket lehetetlenség volt elsőre kiszúrni... Ráadásul azt sem tudtam hol keressem őket, melyik ágon, milyen irányból, így jócskán megnyúlt a felvezetésem. Mondjuk Tomi is hasonlóképpen szenvedett :-)

Az erdő gyönyörű volt, sajnos engem elkerültek a vadak, de Tomi találkozott velük. Nekem meg maradt a lovarda meleg kályhája körül kiállított kitömött fejek, agancsok és madarak...

A versenyre ellátogató tájfutók nagy lelkesedéssel vágtak neki a pályának, és eléggé kimerülten érkeztek be. Senkinek sem sikerült 1 órán belül teljesíteni a pályát, de ilyen körülmények között a Momo futotta 68 perc az 'A' pályán nagyon jónak mondható! Szerinte a legtechnikásabb pont a 15-ös volt, de a többi helyen is voltak útvonalválasztások, amit a hóba taposott nyomok is megerősítettek...

Miután mindenki jól kifutotta magát, a kályhánál megmelegedtek, és egy jó kiadós gulyáslevesre is hivatalosak voltak kenyérrel és pogácsával, valamint teával vagy forralt borral. Így újult erővel vághattak neki a hazaútnak, én pedig Tomival kikocogtam, hogy eltávolítsam az edzés megmaradt nyomait: a bójákat és az SI dobozokat.

Sajnos a reggeli "szerencsém" elhagyott, vagy csak belefutottam a macskásabb részekbe, ugyanis két pontra is elkövettem azt a bizonyos párhuzam hibát, valamint átmentem egy dózerúton, ami így ekkora hóban nem nagy kunszt... Mindegy, élveztem, hogy végre teljes nyugalom és csend vesz körül, friss levegőt szívhatok, és mielőtt befutottam volna a célba, a rajt fölötti magas kopasz hegyről búcsúztam a Kiskotló rendületlenül magasodó csúcsaitól...