Úgy éreztem, hogy egy újabb történettel szolgálok klubtársaink és lelkes olvasóink számára. Azt jópáran tudjátok, hogy immár az ötödik szezont telelem itt a Norvég havasokban. Úgy gondoltam hogy egy kis betekintőt adok az itteni élet érdekességeiről.

Köztudott, hogy a téli sportok nagyon komoly szerepet töltenek be a skandináv népek életében, ami nemcsak az események TV közvetítési idejében, de az emberek hétköznapjaiban és szemléletében is meglátszik.  Mondjuk vegyük csak az egyszerű példát:

Jelenleg zajlik az északi világbajnokság, sífutás-, északi összetett- és síugrás számokkal. Évekkel ezelőtt elkezdődött az előkészítés – TV műsorok, reklámok és persze az elmaradhatatlan terméktömeg mely mind fémjelezte a nemzeti öntudatot. Jelen pillanatban mindenki norvég zászló-mintás sísapkát visel, még a nem norvégok is. Az egész ország őrjöng a győzelmek láttán és megválaszolatlan kérdéseket gyárt mikor valamelyik norvég nem nyer. De térjünk vissza a ruházatra, elképzelem magyarjainkat nemzeti színű vízilabdás sapkában sétálni a Váci utcán, vagy esetleg nemzeti mintás birkózó mezben, úszónadrágban virítani a balatoni nyári hőségben.

De hát ugye a kultúrák mennyire másak…

Ha végignézek egy napi műsort az NRK1 nevezetű norvég főcsatornán, akkor sok hasonlóságot és különbséget vélek felfedezni.

Szombat reggel egy-két szövegelős műsorral kezdenek, majd tíz órától beindul a sport, majd ömlik a téli sportkavalkád egészen délután ötig. Csak hogy biztosak legyenek, a műsorok teljes gazdasági hátterében a szerkesztők igyekeznek minél több cégnevet belerondítani a műsorba. Persze a versenyzőkön sincs szabad felület, de furcsa módon pont olyan helyeken, ahova a szem soha nem téved. Talán egy kis pszichológiai viselkedés tanulmánnyal a tarsolyukban rádöbbennek mire figyelünk és mit sasolunk egymáson. Kezdeném egy reklámfeliratos 3D szemüveggel, kontaktlencse, majd a fogfelület, ajakmatrica, aztán jöhetnek az izgalmasabb idomok feliratai. Ehelyett marad a fejtető, hónalj, könyök, has, váll és annyi felirat, hogy az már unalmas. Ahogy a reklámok is.

Majd jönnek a hírek a TV-ben: mintha otthon lennék – agymosás, vagy a sporteredményekről szól, vagy csupa katasztrófáról. Este talán egy film is becsúszik és egy-két beszélgetős showműsor. A filmekben annyi előrelépést láttam, hogy eredeti nyelven adják le norvég felirattal, ami valószínűleg elősegíti a nyelvérzék fejlesztését, vagy a norvég nyelv átformálását. Kicsit az indiai TV-adók jutnak eszembe erről, ahol már minden harmadik-negyedik szó angol… A legviccesebb az, hogy kb. minden 10000.-ik ember beszél angolul, de az igaz hogy ezek nagy része rendelkezik TV-vel.

Habár ennyi a sport, azért ne képzeljük azt, hogy a teljes népesség kint rója a köröket és igyekszik a szervezetet a legegészségesebb állapotban tartani. Sajnos már a fiatalabb korosztály is látja, hogy ennek a nagy erőlködésnek, amit a sportból nyernek, sok motiváló ereje nincs, vagy legalábbis ideig-óráig hat.

(Emlékszem, amikor Momo mesélt a duci norvég lányokról. Pedig innen Magyarországról nem az jut az eszembe, hogy a norvégok kövérek, elhízottak, sokkal inkább a sportos „viking” testalkat. Nos Momo magyarázata erre egyszerű volt: alkohol… De hogyan is jön ide az alkohol? Adott egy házibuli, ahol a srácok elkezdenek agyament módon inni, a lányok meg várják, hogy majd valaki rájuk mozdul. De aztán eljön az az idő, hogy annyira berúgnak a fiúk, hogy már alkalmatlanok mindenre. Persze a lányok meg mit tudnak ilyenkor csinálni: eszik unottan a chips-et, pattogatott kukoricát, és híznak, ahelyett hogy nagyokat táncolnának, mozognának egész este. Amúgy hasonló szindrómát tapasztaltam a (nádas)ladányi diszkóban is, ahova sokat jártunk haverommal: éjfélkor értünk oda, akkorra már minden lány „elő volt készítve”, azaz le volt itatva, a srácok pedig túlságosan ittasak voltak, hogy bármit is csináljanak velük. Így szabad pályát kaptunk J - a szerk.)

Ahogy akár egy focimeccsen is a legtöbb néző sokkal inkább issza a sörét és dobálja a petárdákat, minthogy focizzon, hisz’ így legalább nem sérül meg sportolás közben. Annyi biztos, hogy taktikailag, technikailag és fizikailag sincsenek jobb sportolók mint a nézők – csak kérdezzünk meg párat hogyan kell gólt rúgni egy adott pillanatban egy meccsen, vagy kit kellene becserélni, stb…

 Persze a “sportolók” nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben: tudunk példálozni, felnézni rájuk, motiválni magunkat és persze gyereknevelésben is nagy segítség.

Ahogy egy ismerősöm mesélte:

Akkor van fizikailag jó formában, amikor hazamegy a szüleihez és az édesanyja azt mondja:

- Fiam, borzalmasan nézel ki.

De ugorjunk vissza a skandináv mintára, itt már 2-3 évesen a gyerekek sílécen mozognak, futnak, csúsznak, ugranak - persze ez inkább gyakoribb a vidéki településeken, hisz ott még nem tombol annyira a gombok nyomkodása és a virtuális valóság üldözése.

Majd tinédzserként rádöbbennek, hogy mennyi minden van a világon amit ki kell próbálni. Annak ellenére hogy magasak az árak Norvégiában, főként az alkohol és a cigaretta, még így is komoly erőfeszítést tesznek az emberek  ezen élvezeti cikkek professzionális használatára. De hát volt kiktől a kitartást és rendszerességet megtanulni, a vérükben van. Nehéz megmondani melyik hasznosabb: sportolóként vagy nézőként leamortizálni magunkat.

De maradjunk a pozitív gondolatnál, ne a teszteredménynél.

Örömmel láttam az iskolai testnevelésben a szabadidősportok szerepét, akár téli, akár nyári időszakban, túrák, sítúrák, hókunyhók építése, stb. mind-mind szerepelhet az iskolai tantervben. Mennyivel érdekesebb lenne a diákok energiáját levezetni egy-két ilyen kihívással!

A népfőiskolák rendszere se egy rossz ötlet, mely azon alapul, hogy speciális érdeklődési körökre iskolai programokat építenek a középiskolai tanulmányok után.

Az ételek zöme halakkal vagy vadhúsokkal kombinált, levest csak nagyon ritkán látunk és desszertbe főleg a pudingok aratnak.

Egy biztos, hogy egy nagyon büszke népről beszélünk (könnyű azoknak, akiknek van egy Bjørn Dæhlie-je… - a szerk.) és van pár érdekes dolog amit eltanulhatnánk tőlük, persze nálunk is van egy-két jó fogás. Akárhogy is nézem, nem cserélném el nemzetiségem!