Életem történetének legutóbbi posztjában ott tartottam, hogy volt egy pozitív Lyme tesztem, és ezt követően az ún. Western-blot teszt is pozitív lett. Folytatnám a történetet, hátha tanulsággal szolgál a jövő nemzedékének :-)

Tehát az orvos javaslatára először megpróbáltak antibiotikummal kezelni, amitől nem sokat vártam: Maripen Extrát kellett szednem nagy dózisban, de ez nem képes egy régóta fennálló Lyme-al megküzdeni. Viszont jól le lehet tőle robbanni: tulajdonképpen ezt a kezelést betudtam annak, hogy az influenza-járvány miatt nem engedtek befeküdni a Fejér Megyei Kórházba, de azt sem mondhatták, hogy nem foglalkoznak velem. Így bedobták ezt, mint lehetőséget...

A kezelés természetesen nem volt sikeres, sőt, az állapotom rosszabb lett: addig csak az IgG szintem volt pozitív, ami azt jelentette, hogy már nagyon régóta fertőzött vagyok. Azonban az újabb tesztek az IgM-re is pozitív eredményt hoztak. Az orvosok szerint újabb kullancstámadás áldozata lettem, de ugyanakkor én nem találtam magamban sehol... Azt mondták, hogy jött és ment, észrevétlenül, de közben fertőzött. Hát én ebben így nem tudok sajnos hinni.

Mit volt mit tenni, irány a kórház, és 10 napot tölthettem a fertőző osztályon. Még szerencse, hogy nem Pestre kellett mennem, mert ott a Bőr- és Nemibeteg Gondozóban kötöttem volna ki. Értem én, hogy fertőzött vagyok, de én nem fertőzhetek meg másokat, szóval akárhol kezelhettek volna. Mindegy, ez is egyfajta rizikó volt, de túléltem.

Az orvosok végig kontroll alatt tartottak, minden reggel kaptam egy Rochephin nevezetű injekciót intravénásan, ettől vártuk a javulást. Végeztek mellkas Röntgent, mértek vérnyomást, pulzust, lázat rendszeresen. Egy egészen pofás kis "lakosztályban" laktam, le volt ugyan robbanva, de volt nagy erkélyem, és egyedül lehettem.

Rám jellemző módon, a kezelések alatt is a "Mozogj! Ha tudsz mozogni, egészséges vagy" mottót követtem... Tehát már az elején tisztáztam az orvosokkal, nővérekkel, hogy nem tervezek ágyban párnák közt eltölteni itt 10 napot. Mivel az első napokban még karantén volt a járvány miatt, ezért nem is akartam kimenni az udvarra: csak az erkélyemre ültem ki, hogy friss levegőn legyek. A napi mozgást pedig a lépcsőzések jelentették: kiszámoltam, hogy milyen magas szintkülönbség van 2 lépcsőfok között, majd hogy mennyi lépcső visz fel az emeletre. Írtam magamnak edzéstervet, megvoltak a célok, melyik napon mennyit akarok teljesíteni. Először kis mennyiséggel kezdtem, aztán növeltem a mennyiséget, majd a gyakoriságot. Mindez 4 napig ment, aztán rendesen begyulladt a combom. Erről ennyit, el is keseredtem, jött 3 nap fekvés, semmittevéssel. Nem akartam még rosszabb állapotba kerülni.

Közben a nővérek megengedték, hogy a kórház épületén belül mozogjak, így sétákra mentem, amennyit bírtam. Jól esett a mozgás, de azért vártam volna, hogy jöjjön valami hatása a kezelésnek. Az utolsó 3 napomon viszont erőt vettem magamon, és elkezdtem futni: egyre többet, és egyre gyorsabban. Az utolsó, harmadik edzésem nagyon jóra sikeredett, örültem, mert úgy látszott hogy minden megoldódott, tudtam fél órát lendületes sebességgel futni!

Sajnos mire hazaértem, már ismét gyulladásban volt a combom, tehát a kezelés nem hozott javulást. Még 2 hétig reménykedtem, de nem volt változás. Kérdeztem az orvosokat, hogy mikor lesz kontroll Western-blot teszt, hogy igazolják: tényleg elmúlt a kór. Azt a megdöbbentő választ kaptam, hogy nem lesz ilyen, mert 100% hogy meggyógyultam, tehát minek... Ez azért eléggé meredek, mivel nem lehetnek benne 100%-ig biztosak ennyi idő után, hogy elmúlt a betegség, ha egyszer nem bizonyítják tesztekkel! Ugyanis a tapasztalat mást mutat...

A logika amúgy az lenne benne, hogy a Western-blot teszt az antitestek számából következtet a baktérium okozta fertőzés súlyosságára. Viszont az antibiotikumos kezelés nem az antitesteket, hanem a kórokozó baktériumokat pusztítja el. Tehát még fél évig lesznek bennem antitestek, habár a kórokozó már lehet hogy nincs jelen.

A logikai bukfenc viszont számomra az, bár lehet hogy én értelmezem félre, hogy a gyógyszeres kezelés után rá tudták mondani, hogy nem vagyok gyógyult, tehát ott még működött a teszt. Akkor az intravénás után miért nem?

Egy dolgot tehetek: várok fél évet, reménykedem hogy minden rendben van, és ha akkor is pozitív a teszt, akkor lehet gondolkozni a folytatáson...