A tájfutás mint sport rengeteg játékot rejt magában, ellentétben a klasszikus terepfutással: a tájékozódás, a "kincskeresés" ma már számos módon nyújt szórakozási lehetőséget minden korosztály számára, gondolok itt a mobilos vagy éppen a mikrosprint versenyformákra. Jobbára azonban ezek a klasszkus tájfutás árnyékában, amolyan kiegészítő eseményként színesítik a tájfutó hétvégék kínálatát. Létezik azonban egy verseny, amit a Somogyi testvérek találtak ki, és Luca Kupa néven híresült el: akinek már volt szerencséje részt venni valamelyik évben, annak egészen biztosan maradandó élményt nyújtott!

A Luca Kupa idén az Éjszakai OB napján került megrendezésre, emiatt kicsit kevesebben voltunk a kelleténél, a rendezőség ennek ellenére ugyanolyan lelkesedéssel készült idén is. A verseny érdekessége még, hogy MTFSZ körökben nincsen meghirdetve, azaz sem a levlistán, sem a portálon nem található meg a kiírása, hozzám is Kati révén jutott el a versenykiírás - csakúgy mint tavaly...

Minden évben más módon viszik bele a játékot a versenybe a rendezők: idén a versenyidő 60-ról indult, és visszafele pörögtek a percek: ennek megfelelően a rajtóra mutatói is visszafele forogtak... Aztán amikor elérkezett a rajt pillanata, akkor az "elit" Irgum-burgum kategória versenyzői egy 1967-es térképet ragadhattak magukhoz. Hát mondanom sem kell, hogy az idő nemcsak az embereken, de bizony a természetes is súlyos nyomokat hagy, nem történt ez másképp ezzel a tereppel sem! Igazi klasszikus 60-as évek-beli tájfutás, 2011-ben!

Az Irgum-burgum kategóriások ezután egy 1981-es térképpel vághattak neki a 2. körnek, hasonlóan a Szedte-vedte teremtette versenyzőivel, akik - kihagyva a '67-es mulatságot - az első körükben szembesültek a '81-es valósággal. Azaz csak szembesültek volna, ugyanis jobbára már csak a térképen voltak meg a nyomai annak a növényzetnek és objektumoknak, amik még 1981-ben jellemezték az erdőt.

Az Irgum-burgum kategóra utolsó térképe - ami a Szedte-vedte teremtette 2. és 3. térképe volt, illetve az Ihaj-csuhaj kategóráik végig ezzel mentek - a jelenlegi nagy részletgazdagságú, a 2011-es valósággal többé-kevésbé egyező térkép volt, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy ténylegesen összehasonlíthassuk, mennyit is változott az évtizedek alatt mind az erdő, mind a térképészet tudománya...

A versenyt hálásan köszönjük a BSC tájfutóinak, tényleg egy igazi élmény volt, és kívánom hogy kicsit jobban terjedjen el az ilyen játékos fajtája is a tájfutásnak, melynek lényege ugyanúgy a térképolvasás és az objektumok - bóják - keresése az erdőben, mégis kicsit másképp mint a megszokott "kényelmes" hétvégéken - minőségi térképekkel...

Megjegyezném még a díjazást, ahol a dobogós helyezettek tárgyjutalmakat kaptak, valamint minden induló kapott egy emlék"érmet" igencsak ötletes és igényes kidolgozásban: megtekinthető a kocsimban :-)