Augusztus 9.-én került sor a visszavágóra. Sajnos páran távoztak az edzőtáborból, páran viszont visszajöttek, így újra le kellett osztani a csapatokat.

Ismét a kislányok voltak a csapatkapitányok, kaptam maguk mellé egy nagylányt, valamint egy fiút. A versenyt Kőszeg belvárosába terveztem, így nem kellett térképet készítenem, csak vettem egy várostérképet, és körbejártam azokat a helyeket, amit meg szerettem volna mutatni az atlétáknak.

A verseny egyik célja az izgalmas váltóversenyben lebonyolított edzés volt, a másik célja pedig, hogy ha már több éve itt edzőtáboroznak, akkor kicsit ismerjék meg magát a várost, és a nevezetességeit.

A verseny lebonyolítási formája folyamatosan változott, és mivel az elején kicsit esett az eső, majdnem teljesen felborult, amit addig kigondoltam. Esőben ugyanis nem szívesen várakoztatok hosszabb ideig futókat, mert kihűl az izmuk, és utána nyomni egy kemény résztávot, enyhén szólva sérülésveszélyes...

Az első dolog, amit kigondoltam, a pontérintés: nem akartam zsírkrétát kihelyezni, ezért inkább az objektumokról tettem fel kérdést, amit csak az tudott megválaszolni, aki ott járt. Ezt a túraversenyektől koppintottam, és nem mellesleg rákényszeríti a versenyzőket, hogy használják a memóriájukat is. Egyszerű, nagyszerű!

A másik dolog: a térkép. Nem találtam színes fénymásolót a városban, és a térkép szkennelésen látszik is, hogy nem biztos hogy a legjobb megoldás ilyen részletes térképet fénymásolni. Ezért egy térképet vettem meg (plusz egy másodikat biztonságképpen), és ismét a jó öreg memóriát használtam fel:

Mivel váltóverseny, ezért úgyis mindig vissza kell jönni a célba, tehát csillag rendszerben történt a pályák teljesítése. A lányok a belső, rövidebb körön keresték a pontokat, a fiúk a külső, hosszabb körön, így valamennyire kiegyenlítettem a futó- és pihenőidőket. Összesen 6 kislány volt, plusz egy sérült nagylány, tehát 7 csapat állt össze. Először a lányok rajtoltak, 1 perces időközökkel: odaálltak a kisebbik térképhez, amin a lányok pontjai voltak ábrázolva. Volt egy kartonlapjuk, amin véletlenszerűen volt felsorolva a 10 pont: megnézték, hogy melyik pontra kell először menniük, majd a kis térképen megkeresték. Bememorizálták az útvonalat, majd pedig a ponthoz kapcsolódó kérdést. A kartonlapot nem vihették ki magukkal, a kérdést nem írhatták fel. Amikor megfogták a pontot, megkapták a kérdésre a választ, visszafutottak, és felírták a kartonlapra a választ. Közben átadták az infót a fiú csapattársnak, hogy neki melyik pontra kell mennie elsőnek. A fiú megnézte a nagyobb térképen a pont elhelyezkedését, majd megjegyezte a hozzá kapcsolódó kérdést, és már mehetett is, szintén kartonpapír nélkül.

Mivel a kislányok kaptak maguk mellé egy nagylányt, ezért nekik sem okozott nehézséget a verseny, tulajdonképpen csak futni kellett a nagylány mellett, viszont így is nagyon élvezték! Történt még annyi módosítás, hogy a sérülteket át kellett sorolnom, így lett egy srácból nagylány, illetve egy nagylányból fiú, ami azért okozott bonyodalmakat, mert a fiú erősebb volt a nagylányoknál, a nagylány pedig lassabb a fiúknál...

Sajnos az utóbbi időben eléggé keveset fogtam térképet, és teljesen felborult a távolságérzékem: amikor megkérdezték, hogy hány kilóméter lesz, simán rávágtam, hogy nem lesz sok. Viszont amikor terveztem a pályákat, az volt a fő szempont, hogy minél több dolgot megmutassak, azaz 10-10 pontot kaptak a fiúk ill. lányok. Viszont a fiúk pontjai eléggé messze kerültek a VK-tól, és emiatt nekik rendesen megterhelő volt az edzés (hát még a "fiúsított" nagylánynak!). A slusszpoén viszont csak most jön: a verseny délután volt, délelőtt pedig egy 30km-es futásra mentek a fiúk, amit szintén nem tudtam előtte! Na így volt csak igazán megterhelő... Az már csak "hab a tortán", hogy a VK-ig bemelegítő futás volt a szállástól, ami szintén volt vagy 3 km, ha nem több... Végülis nem mértem le, ki mennyit teljesített, de rendesen elhúzódott a verseny, és jól rá is nyomta a bélyegét a fáradtság. Szerintem a távolságokkal nem is volt baj, de délelőtt kellett volna megrendezni, és utána délután maradt volna egy könnyebb átmozgatás.

A díjak azért vígasztalhatták az első három csapatot, ismét pezsgők és csokik segítettek visszapótolni az elvesztett kalóriákat.

Akcióban a lányok

Tapasztalatok:

A szituáció ismét ugyanaz volt, mint a Ciklámen Kupán: atléta versenyzők, különböző életkorral és fizikai állapotban, tájékozódási oktatás nélkül. Volt, akinek jobban ment a térképolvasás, volt akinek rosszabbul, de összességében akiknek a múltkor ment, azoknak most is. A lányoknak is kellett most tájékozódniuk, hát ott voltak érdekességek, tulajdonképpen összességében gyengébben oldották meg a feladatot, mint a fiúk, de ők is nagyon ügyesek voltak!

A fiúk amúgy az ismertebb objektumokat látogatták meg, ami szintén segítség volt, viszont figyelniük kellett arra, hogy a patakon hol vannak hidak, hol tudnak átkelni (én átkeltem volna bárhol, átugorható ugyanis...). A lányok viszont a rövidebb (át mindenen) helyett a hosszabb, biztonsági útvonalakat választották. Összességében a feladatok megoldásában a fiúk hibáztak többet, vagy a kérdést nem jól jegyezték meg, vagy az objektumnál értelmezték félre a "jeleket"... A hibázásokért 3 perc büntetőt adtam a fiúknak, 6 percet pedig a lányoknak.

Többen panaszkodtak a "kihűlésre", mivel sokat kellett várakozni. Szerencsére az eső elállt a verseny kezdetére (pont!) de így sem volt 40°C-os meleg... Annnyival lehetett volna színesíteni a dolgot, hogy annyi pontra mennek ki, amennyit csak meg tudnak jegyezni: sajnos ez növelte volna a hibázásokat a feladatmegoldásokban, ebben biztos vagyok, viszont csökkentette volna a futott kilómétereket. Növelte volna viszont a csapattárs(ak) várakozási idejét. Ha pedig egyszerre futnak a fiúk a lányokkal, akkor pedig nem váltóverseny, hanem csapatverseny, és hiányzott volna az egymásért kűzdés, az egymásra várás élménye.

Akcióban a fiúk

Ha jövőre is rendezek ilyen csapatépítő tájékozódási versenyeket, akkor már fel tudom használni az idei tapasztalatokat, és biztosan még jobban fogják élvezni a versenyzők! Ami pedig újfent kiderült: a tájékozódás egy nagyon jópofa élménydús dolog!

A cél a vár parkolója volt, pirossal jelölve mindkét térképen.

A fiúk pontjai: (KATT a linkre)

1. Kálvária 5. állomása, 2. Kincs-villa, 3. Nepomuki Szt. János-kápolna, 4. volt Frigyes laktanya, 5. Uszoda, 6. II. világháborús löveg az intézeten belül, 7. játszótér, 8. Hősi emlékmű, 9. Szénsavas-forrás, 10. Bechtold István Látogatóközpont labirintusa

A lányok pontjai: (KATT a linkre)

1. Sétálóutca vége (Szűk utca bejárata), 2. Szent Flórián-szobor, 3. Szentháromság-szobor, 4. Nemzeti Tanoda, 5. Hunyadi-szobor, 6. Útkereszteződés (sziget, emlékművel), 7. Garázsmúzeum, 8. Királyvölgyi út, 9. Jurisics-M.-szobor, 10. Zeneiskola