Eljött a nagy megmérettetés napja, amikor a tájfutók összecsaptak a tájbringásokkal. Jó kis családias hangulat jellemezte a versenyközpontot, szerintem mindenki nagy várakozással tekintett a verseny elé.

A váltómmal úgy gondoltam, hogy nincs gond, viszont eléggé fáradt voltam a szombati után. Volt bennem egyfajta csalódottság, hogy a térdem miatt nem bírom a bicajcipelgetést, így nem tudok érdemben versenyezni a nagyokkal, de úgy terveztem, hogy 1 órát tekerek, élvezetes tempóban, anélkül hogy leszállnék a bicajról, aztán ennyi elég is lesz.

A rajtot a lehető legjobb helyre tették Puffyék, a régi lokomotív telitalálatnak bizonyult. Nem mellesleg - hasonlóan a Pannon rajthoz - kicsit túlbonyolítottnak tűnt nekem a rajt környezete, és ez meg is hozta a várva várt keverést: nem bírtam 1 perc aaltt rájönni, hogy mi hogy van, egyszerűen nekem túl részletgazdag volt, és emiatt tök rossz irányba indultam neki az egyes pontnak. Hamar rájöttem a hibára, de akkor belekeveredtem mégegybe, mert fel kellett cipelnem egy lépcsősoron a bicajt, és hát pont ezt nem akartam. Végül odaértem valahogy a pont előtti utcába, felnéztem, és leizzadtam egyből: egy olyan meredek utca volt, amin tegnap nem bírtam feltekerni. Most viszont voltam annyira ideges, hogy beletapostam a pedálokba, és feltoltam teljes erőből végig a pontig. Büszke voltam magamra, hogy sikerült, de persze így is tetemes hátrányt szedtem össze... Itt említeném meg, hogy a jobbak, sőt szerintem a teljes mezőny olyan pedált használ, amibe be tudja akasztani a speckó bicajos cipőjét. Ezáltal nem csak taposni tudja a pedált, de húzni is, és emiatt sokkal nagyobb erő kifejtésére képesek. Azaz lehet nekem bármekkora izomerőm, nem fogok tudni olyan tempót diktálni felfelé, mint az ún. SPD rendszerű pedálokkal. Hát ez van, de egy ilyen pedál-cipő kombónak azért megkérik az árát, és nem ez az egyetlen dolog, amit fejlesztenem kellene a bicajon.

A 2-es pontra szerintem a mezőnyből egyedül balról kerültem, hát nekem az tűnt jónak, mert a pont egy olyan vékony ösvényen volt rajta, amin nem mertem továbbmenni (ha jönnek szembe, akkor az annyira nem jó...). Jött a 3-as pont, és a teljes döbbenet: 4 percet kaptam úgy, hogy nem hibáztam, és tapostam rendesen a pedált. Viszont ahol kaptam: lefele a köves völgyben csak tolni mertem nyilván, a mezőny nagy része pedig bátrabb mint én, és lezúgattak. Illetve meg is kellett találnom a jó útvonalat, és még nem álltak rá a szemeim a barna utakra (bicikliút), inkább a fekete utakat kerestem...

A 4-esre szanaszét hibáztam magam, először elmentem az egyel előbbi úton (magasvezeték nem volt jelölve a térképen), aztán egy út-D-n mentem visszafelé, véletlenül. Az bajnok Laci ugyanígy megette ezt a pontot, és ez teljes mértékben a pályatervezőt dícséri! Tényleg ez az egyik dolog, ami a legjobban tetszik, hogy mennyire meg lehet enni az ilyen szituációkat, amikor teljesen hasonló utak vannak egymáshoz közel! Illetve nyilván a távolságérzete teljesen felborul az embernek, mivel lefele lényegesen gyorsabban száguld, mint amennyire egy emelkedőn felkűzdi magát...

Az 5-ösre egy a mögöttem 6 perccel rajtoló Beöthy Ádámmal mentem, válogatott felső volt rajta, ezért gondoltam figyelem mit is csinál. Sajna pont élreálltam a pontról kifele jövet, így mivel én más útvonalat választottam, szétváltunk. De győzött a kíváncsiság, és inkább meggondoltam magam, és átmentem arra az útra, amin ő ment. Végülis jól tettem, jó választás volt. A 6-osra nagy downhill, tudtam utána menni, bár kétszer is leszakadtam, mert húztam a féket végig :-) Aztán a 7-esre mindketten gondolkodtunk kicsit, merre is menjünk, és szerencsére ugyanazt az utat választottuk:

Szépen letoltuk a hegyről, de nem vettük észre az optimális útvonalat, amin Marossfy Dani is ment: így egy kicsivel hosszabb lett a táv, viszont mivel végig jól követkető volt, ezért tudtam menni Ádám után. Ő a lefelében elment, de aztán jött egy lankás felfele, amin elmentem mellette, majd egy meredek emelkedő a pontig, amit durván megtekertem. Kíváncsi voltam, hogy sima pedálokkal és fél combbal mire megyek a menők ellen, és így utólag - a rossz útvonal és a gondolkodási idő ellenére - szenzációs időt tekertem: csak a bajnokság első három helyezettje tudott megverni, fél perccel! A verseny győztese, a dán sztárbicajos pedig 5 msp-el tekert gyengébb időt nálam: nem semmi!

Kedvet is kaptam, mivel éreztem az erőt, és a 8-asra szépen toltam is visszafele. Sajnos rossz irányba indultam neki, így távban nyertem ugyan pár métert, de cserébe mászhattam vissza egy kis dombra. (Zárójelesen: a térképi ábrázolás nagyban megnehezíti a városi futamoknál a szintvonalak kivehetőségét, ha ilyen színnel ábrázoljuk a tiltott területeket. Így én gyakorlatilag sohasem úgy tájékozódtam, hogy merre mennyit kell mászni, hanem hogy merre mennek a fekete vonalak. Az ugyanis a legmarkánsabb, legjobban kivehető, szemmel legjobban követhető útvonal). Ádám utolért, és együtt tekertünk a 8-asig. Ez azért is volt jó, mert a 9-esre nézhettem, merre is megy: én is arra mentem volna, így kaptam visszajelzést, hogy végre jól tervezem az átmeneteket. Sajnos ő jobb technikával rendelkezett, mint én, emiatt a köves völgyben feltekert minimális sétával, míg én eléggé sokat sétáltam, tolva a biciklit. Szerencsére annyira nem volt durva, hogy vállra kelljen venni... Mivel lemaradtam, az átmenet végét magamnak kellett megoldani, és a pályaberajzolások szerint itt sem hibáztam. Így is 2,5 percet kaptam egy 5,5 perces átmenetben, na ennyit erről...

A 10-esre megtekertem a legjobb átmenetemet: tudtam a Pannon miatt, hogy merre kell menni, relatíve keveset tököltem a tájékozódással, és egészen jó időt tekertem: csak a dán gyerek és a bajnok Laci tudott megverni, mindegyik kevesebb mint fél perccel! Pedig itt csak az elején volt egy meredekebb emelkedő, aztán uténa nagy lefele...

Eddig tartott a jó szériám, tehát 5 ellenőrzőpontot megfogtam egymás után gyakorlatilag hiba nélkül: ez eléggé jó teljesítmény szerintem úgy, hogy másodszor fogtam térképet. Folytattam is volna a sorozatot, de a 11-esre belefutottam egy érdekes szituációba. Történt ugyanis, hogy az optimális úton volt egy tábla, miszerint behajtani tilos... Ez a bicajosokra is vonatkozik, és pl. a rendőrök mind a Pannon-on, mind a mai rajtba menet megállítottak versenyzőket a rajtba menet, mivel a rajtszalag egy "behajtani tilos" tábla ellenére átvezetett minket egy egyirányú úton. Ez amúgy a városi biciklizés nagy problémája: a KRESZ-t be kell tartanunk, hiába versenyzünk, mivel a város ugye nincs lezárva. Mégsincs a biciklink a KRESZ szerint felszerelve, és a térképen pedig nincs jelölve, mikor nem hajthatunk be egy utcába. Tudom hogy ez hülyeség, de én érzékeny vagyok az ilyen problémákra, így egyszerűen megálltam, felmértem merre lehetne még menni, és a másik útvonalat választottam, emaitt bukva majdnem 2 percet a verseny legegyszerűbb átmenetére...

Viszont tudtam, hogy itt már veszítettem annyi percet a verseny alatt, hogy nagyon nem vagyok versenyben a jó helyezésért, amúgy pedig rosszul gondoltam: a bajnokságban a 9. helyen voltam, és még innen is sikerült javítani: a 12. és 13. pontokat megnyomva javítottam 1 helyet, így a 8. legjobb magyarként indultam neki a 14-esnek!

Sajnos túlléptem időközben a tervezett 1 órát: tudtam, hogy mivel ez a nap össze se hasonlítható a Pannon-féle szenvedéssel, sőt, egy igazi élményfutam volt nekem, végig tudom tekerni. Nem volt annyira meleg sem, és volt még a kulacsomban elég frissítő. Viszont agyilag már nem volt kedvem koncentrálni, és pont utolért egy válogatott felsős szerintem elites bicajos, és kényelmesebb volt utána menni: így pihenhettem volna agyilag egy átmenetet, és összeszedhettem volna magam a végére. Sajnos gyorsabbnak bizonyult ellenfelem, és otthagyott. Én pedig rosszul tájoltam be magam, és rossz úton mentem el, így tettem egy hatalmas kerülőt, amivel a legrosszabb időt futottam meg a mezőnyben, 8,5 percet kapva, és visszacsúszva 6 helyet. Mindegy, nem akartam én megváltani a világot, és volt még bennem erő, hogy továbbmenjek...

A 15-ösre tettem egy nagy kerülőt, a rajton keresztül (ismét a szintvonalak kiolvasásának nehézsége miatt választottam a későbbi mászást), ami nem volt túl szerencsés, de tudtam merre kell menni, és megúsztam egy meredekebb mászást az elején - cserébe a végén izmozhattam felfelé a pontig. Útközben megállított egy kissrác, és el kellett magyaráznom neki, hogy merre is van: de pont a rajt környékén állt, és újfent fogalmam sem volt, pontosan hogy néz ki a rajt környéke a térképen, és vagy 1 percig babráltam a térképével, mire beállítottam és elmagyaráztam neki hogy mi van. Az, hogy 4 percet kaptam... hát benne van a pakliban a rossz útvonal miatt.

Innentől még belefért egy hiba a befutó előtti pontra, de már nem is néztem nagyon a térképet, csak be akartam érni. Ez sikerült is lényegét tekintve, de a helyezésem nem lett túl fényes: majdnem ugyanannyi ideig voltam kint a pályán, mint a Pannon-on, és még Emmer Gyuritól is kaptam több mint 4 percet: összetettben viszont vertem :-) A bajnoki dobogótól fél órát kaptam, ez nem annyira veszélyes, főleg hogy legalább a fele technikailag volt benne... Viszont egy erdei versenyen fizikailag is kapnék rendesen, úgyhogy jó is hogy így városban csaptunk össze, erre azért még mindig jobb a bicóm, mint egy vaddisznó terepre...

Összességében egy nagyon jó, színvonalas, izgalmas verseny volt, amin eléggé sokat kevertem, de úgy gondolom, hogyha ilyen a tájbringa, és nem a Pannon-ra hasonlít, akkor érdemes lesz készülni rá, hátha belejövök kicsit jobban. Ami fontos lenne, hogy a pedált lecseréljem, mert mégiscsak ott kapok szerintem sokat, illetve megerősítem a lábaimat, aztán harcba lehet szállni a menőkkel fizikailag! Kérdés, hogy technikailag hogyan tudnék edzeni, nagyjából sehogy, úgyhogy marad csak hobbi szinten az egész... A rendezőséget csak dícsérni tudom, bár nincsen múltbeli tapasztalatom hogy fejlődtek-e, de az biztos hogy most jó irányba haladnak :-) Külön pozitívum volt a helyszín megválasztása, mely nekem eléggé közeli volt, illetve tudtam vonatozni is, a nyár búcsúztatójaként pedig jó volt sétálni egyet a Balaton partján.

Amúgy pont most hétvégén lesz egy hegyi verseny az Írottkőre (12km, több mint 700m szinttel), az edzőtáborom alatt erre végülis fel is készültem úgy ahogy, de szerintem ide is elkélne egy SPD pedál, és egy könnyebb bicaj: így sem lennék versenyben az országútisokkal, de a montisokkal össze tudnám mérni magam... (persze ők is slick gumikkal mennek ilyen versenyen)

Versenyinfók

Részidős eredménylista

Térkép

Route Gadget