Elérkezett hát a nagy nap, amikor végre kombinálhattam csekély kerékpáros tudásomat a tájékozódási ismereteimmel. Az első próba a bicajomon volt, vajon átmegy-e a technikai kontrollon. Nem volt semmi gond, de azért én panaszkodtam, hogy a váltóm rosszul van beállítva: szerdán cseréltek rajta szakszervízben hátsó racsnikoszorút és láncot, de nem sikerült eltalálni az első láncdobó beállításait. Mets Miki nézett rá, és el is keserített, mert mondta, hogy a váltót és a bowdent is cserélni kellene, eljárt felettük az idő. Eléggé rossz állapotú mindkettő, persze ezt sem vették észre a szervízben. Mindegy, nagyon költeni nem akarok rá, viszont valamit állítottak rajta Mikiék, és nem vette be a fokozatokat. Nem is sikerült jól visszaállítani, így eléggé idegesen indultam ki a rajtba, mert váltó nélkül nem vicces a versenyzés... Marossfy Dani írta, hogy legalább 10km-el szokott melegíteni, hát én ennyire nem fogtam komolyra a dolgot, beértem azzal, hogy feltekertem a hegyen a rajtig, majd az árnyékban próbáltam túlélni a tűző napot... Reménykedtem, hogy a váltóm beáll, és csodával határos módon valami történt vele, mert egészen jól végigváltottam a fokozatokat hiba nélkül.

Lassacskán szólítottak a rajtba, beálltam, és vártam milyen is lesz életem első tájkerékpáros térképe. Rögtön azzal fogadott Puffy, hogy a 2-es pontot hagyjam ki, majd lesraffozta a környékét (valami kutyás téma miatt). No, gondoltam legalább rövidebb lesz a pálya... Hát nem lett rövidebb, de sokkal izgalmasabban alakult maga az útvonalválasztás... Szóval felkaptam a térképet, rögtön az 1-esre útvonalválasztás, igazából számomra nem volt tétje, mert csak lassan tekertem, így rögtön egy biztonsági pontfogással meg is lett a bója. Aztán jöhetett a 3-as: de merre? Vagy egy hatalmas kerülővel betolom a városba, vagy át a hegyen, egy meredek völgyben. Sosem voltam gyáva gyerek, hogy megijedjek a felfeléktől, sőt, fénykoromban imádtam a hegyeket, így az izgalmasabb útvonalat választottam...

A lejtőn nem is volt gond, azonban a völgyben már letöröltem az arcomról a mosolyt, mivel nemhogy nem tudtam felmenni, de még a bicajomat is fel kellett küzdeni valahogy... Hát nem is tudom, hogyan értem fel, a végén már a vállamra vettem a "vasat", és úgy caplattam, de végülis felértem, jó helyen voltam, és meglett az "új" 2-es pont is: relatíve nem is kaptam annyira sokat.

Aztán jöhetett a 3-as pont,  ami egy nagy száguldással kezdődött a bicikliúton. Először nem is rémlett, hogy errefelé már jártam régebben, de aztán másnap leesett: Felber Orsi apukája invitált egy futóversenyre, amely ezen az úton ment kifelé, és visszafelé is. Akkor azért vesztettem el többek között a versenyt, mert terepfutó verseny lévén szögesben indultam, de a bicikliúton ennek nem tudtam az előnyeit élvezni... A verseny többi része amúgy azon a hegyen haladt, ami a térkép nyugati része, és most egyik nap sem érintettük.

Szóval végigrobogtam a bicajúton, majd egy hegymászóka ismét: a murvás, csúszós úton, 45°-os emelkedőn már tényleg nem tudtam megállni sem bicajjal, csúsztam folyamatosan vissza, és itt lett elegem... Ugyanis az még OK, hogy ilyen térddel bicajozok, de azért ilyen mászókázásokat nem kellene erőltetni... Végülis elment a kedvem az egésztől, de szerencsére utolért itt Paul, és vele foghattam a pontomat. Jött a 4-es, és gondoltam megoldom újdonsült társammal, de aztán hamar letettem róla, mert jól otthagyott, én nem akartam ennyire keményen taposni neki.

Sajnos itt belefutottam az optimális úton egy útlezárásba, amin mindenki átment, én viszont nem: egy kordon volt kifeszítve az úton, egyértelműen jelezve, hogy ne menjen arra senki, de a térképen nem volt jelezve. Végülis kerültem, de majdnem elvesztem, csak reménykedtem benne, hogy jól sejtem az útvonalamat (tájoló nem volt nálam). Az 5-ösre lépcsőzés, kacskaringózás, majd a 6-osra egy akkora mászóka, hogy egy kissrác nem bírt rajta felmenni, és folyton elesett, elállva az utat a többiek elől. Szívesen besegítettem volna neki, de én is alig bírtam tartani a bicajomat: így felvettem a bringát a vállamra, és valahogy felsétáltam, de ekkor már végleg kiakadtam... A 7-esre alulról mentem, és ismét kifogtam egy olyan köves völgyet, hogy lehetetlenség volt feltekerni rajta, így amikor már 10-edszer estem le, akkor feladtam. Erre elment mellettem egy biciklis, szóval lehet csak én voltam béna,vagy gyenge...

Eddig tartott volna az erdei keménykedés, azonban jól benéztem egy ösvényt, egyel előbb mentem le a kelleténél, és egy "halálvölgy"-ön keresztül toltam le a bicajomat, hogy aztán tolhassam vissza... Na ekkor már szidtam magamat, hogy minek kellett elindulnom itt, és azt is fontolgattam, hogy a vasárnapit nem tekerem le végig... Szerencsére innentől unalmasabb átmenetek következtek, hogy a végén a 11-es pontra még feltolhassam a bicajt: ez is egy olyan út volt, amin lehetetlen volt parkolni, nem tudom minek terveznek ilyen utakat városokba...

Beértem, kiszáradtam, elfáradtam, és már csak meghalni volt kedvem... Ugyanakkor jó volt ez az érzés, hogy kihajtottam magam, és még csak utolsó sem lettem, technikailag viszont eléggé gyatrán sikerült, így utólag visszanézve. Mindegy, sokat tudok majd tanulni belőle, de azért ez így most elsőre sok volt...

A verseny összességében nézve nem tetszett: legfőképpen azért, mert nem erre számítottam. Ez olyan, mint amikor uszodában készül valaki egy nyílt vizes versenyre, és ott csak küzd... Hát én sem erre edzettem, nem készültem fel megfelelően, és az elit túlságosan keményre sikeredett: jobb lett volna valami nyílt kategóriában elindulni, és hagyni a keménykedést a nagyoknak. Ha ez a tájbringa, akkor nem vágyom erre, gondoltam. Számomra akkor élvezetes egy tájfutó pálya, ha végig lehet futni: tájkerékpárban is azt várom el, hogy végig lehessen tekerni, ne kelljen vállra venni, és úgy hegyet mászni! Lehet, hogy a bicajom sem teljesen jó erre a célra, de ma igazából nem volt vele gond: szerintem nem volt hátrányom belőle, maximum a súlya miatt (Tamás Tibi féltelós bicaja szerintem fele ilyen súlyú...)

A mai napra ellenfelemnek Emmer Gyurit választottam, aki először ült bringára, és sikerült is lenyomnom 6 perccel! Másik ellenfelem a tájbringa tapasztalatokkal rendelkező Bertóti Robi volt, akihez mérhettem magam: hát ő szakadt lánccal (9. ep.) is odavert rendesen, szóval eléggé nagy a különbség kettőnk között :-) Amúgy a részidők alapján végig egyenletesen gyenge volt a teljesítményem, de nem ma kellett megmutatnom.

Versenyinfó

Térkép, pálya