Napsütésben és erős szélben érkezett ki kicsiny rendező csapatunk - Vera, Miki és jómagam - a csákberényi (volt) focipályára. A szél már-már elviselhetetlenül erősen fújt, de azért titokban reménykedtünk benne, hogy előbb-utóbb megunja. 10 órával később, kicsit szétfagyva indultunk is haza - szerény személyem kicsit kikészülve a széltől...
Magunk mögött tudhattunk egy sikeres megyei bajnokságot: több mint 40-en voltunk, és szerencsére senkit sem kellett keresni, mindenki megtalálta a pontokat! Ez a legfontosabb, de amúgy mindenki dicsérte a pályákat, és kellemes emlékekkel térhettek haza a versenyzők.
A pályák lefutása sem volt egyszerű feladat, hiszen a ligetes Pagonyok meg-megtréfálta a futókat, illetve az utak is nehezebben látszódtak, mint például tavasszal/ősszel. Nekem külön élmény volt, hogy a felvezetés elején már elment teljesen a fényem, és az egyik legtechnikásabb pont még hátravolt. Megkockáztatva a lehetetlent, egy kislámpával vágtam neki a pagonyoknak, és csodák csodájára kis keverés után valahogy odakeveredtem a pontra. Azonban jól jellemzi a fényviszonyokat, hogy a kocsit már teliholdban kerestem, és majdnem nekimentem, amikor odaértem :)
Tudtommal csak Harkányi Csabinak ment el a fénye a pálya végén, illetve csak Momo vágott neki tájoló nélkül az éjszakának (meg persze én, de én jól ismerem a terepet).
Ami még nagy kihívás volt: felvezetésnél a saját stekkjeimnek a megtalálása, de ez már megint egy másik történet: Miki és Vera szerencsére nem panaszkodtak :)
Köszönjük mindenkinek a részvételt és a sportszerű versenyzést!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.