Eljött az idei év első tájkerékpáros versenye, amin indulni szándékoztam. Már az elején örülhettem, ugyanis rajtam kívül csak hatan neveztek felnőtt elitbe, azaz a 7. hely egy kemping bicajjal is teljesíthető volt :)
A versenyre nagyon nem készültem, még a térképet sem nézegettem előre: a célom az volt, hogy hibátlanul végigtekerjem a távot, aztán majd meglátjuk, sikerül-e ilyen taktikával megelőzni. Ellenfeleim csupa rutinos tájbringás, akik sokkal gyorsabban és magabiztosabban tájékozódnak bicajon, és emiatt talán pont ezen a távon kapható a legnagyobb hátrány: sok ellenőrzőpont, sok megállás-elindulás, sok térképolvasás, és csak megy-megy az idő... Én a GPS órám szerint 5 percet töltöttem "pihenéssel" pálya közben, azaz ennyi időt vett igénybe a pontérintés és az egyhelyben való tájékozódás - persze menet közben is folyamatosan olvastam a térképet...
A laktanya elhagyatott épületei és a sok szemét, idegen tárgy arra sarkallt, hogy a testi épségemre is vigyázzak a "nagy rohanásban", ez nagyjából sikerült is, mindössze a pálya végén sikerült összeszednem egy hatalmas bukást, ahogy egy hídon átkelve, a végén levágtam a kanyart, csak a nagy fű miatt nem vettem észre, hogy a híd egy árok felett megy át... Így az első kerék beakadt, én meg repültem előre. Hatlalmas szerencsém volt, ugyanis én is túléltem, és a bicaj sem sínylette nagyon meg, menet közben megjavítottam :)
A tájékozódás nagyon jól ment, a körülményekhez képest, hiszen most volt életemben negyedszerre tájbringa térkép a kezemben, és az első sprint térkép. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy a rajtbóját nem sikerült megtalálni, ugyanis nagyon messze volt! Vagy 1 perc alatt fogták a jobb bringások is, és ez kb. 500 méternyi távot jelent. Ráadásul kb. a felénél egy útelágazódás is volt, és ott le kellett volna kanyarodni. Én teljesen megzavarodtam, mert számomra a szalag a "10D" szalagos pályát, vagy nyílt pályát jelent a tájfutásból, illetve a rajtban, vagy akárhol szokták közölni, ha van rajtbója. Itt semmi jelét nem találtam, és nem akartam 500 métert tájékozódás nélkül tekerni egy sprint versenyen :) Végülis 10 perc hiba már itt elment, pedig még pályán sem voltam...
A pálya viszont jól ment, jól megoldottam az összes feladatot, az egyetlen hibám az volt, hogy míg a pálya elején "mertem" elhagyni az utakat, a pálya 2. felében már szinte úton mentem, pedig le lehetett volna több helyen vágni... Ez nem olyan nagy hiba, inkább a rutintalanság, de ennek ellenére élveztem a versenyt, és a nagyon meleg időjárás sem tette rá bélyegét a teljesítményemre. A becsült időm 29 perc eleje lehetett volna, így is utolsó lettem volna, de legalább megközelíthettem volna eléggé jól az ellenfeleket! Amúgy 30 percet szerettem volna menni a pályán, ez végülis összejött.
Az idén Magyarország ad otthont a Tájkerékpáros Világbajnokságnak, így szinte minden versenyen erős külföldi mezőnyre lehet számítani. Ezen a versenyen is részt vett az osztrák élmezőny, illetve volt több nemzet versenyzője is. A versenyt egy osztrák srác nyerte, a bajnokságot relatíve simán nyerte Rózsa László (MSE).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.