A középtáv sikeres teljesítése - sajnos csak így tudom jellemezni - után kis pihenőt kaptunk a késő délutáni sprintversenyig. Ezalatt elfoglaltuk a szállást a faházas kempingben, ami nekünk, magyaroknak elviselhető volt, de a külföldiek lehet hogy kicsit a Balkánon érezték magukat :-)
A bicajt nem mostam le, nem is volt értelme, mert a sprinten is kicsit esett az eső, és sár is volt. Viszont így az olajozás is kimaradt... Őszintén szólva nagyon nem hiányzott a városi tekergőzés, és eléggé kedvetlenül álltam oda a rajthoz, de amint az lenni szokott, a tájékozódás nyújtotta élmény ismét visszahozta az adrenalinszintemet, és már az első pontra nagy hévvel vetettem rá magam!
Maga a tájékozódás egészen jól ment, leszámítva 1-2 ostoba hibát. Ezek amúgy a kapkodásból jöttek. Bicikli-technikailag a tó körüli kis ösvények jelentettek kihívást, illetve a Duna-part. A többi út jól kerékpározható és gyors volt. A sprint OB-nál kicsit gyengébb teljesítményt nyújtottam, csak persze itt most sikerült megtalálni a rajtot :)
Tipikus hibának mondható a 7-es pontra vétett baki, azaz hogy majdnem belehajtottam az út közepén található tóba: a nagy sebesség miatt még nem sikerült eljutnom odáig, hogy precízen kiolvassam az átmenetet. Egy hosszútávú versenyen erre sokkal több idő van, és kevesebb pontra kell tervezni: emiatt ott arányaiban talán kevesebbet kapok tájékozódási pontatlanságok miatt. A sprinten viszont "nem lehet elkeverni", azaz a hibák max. 1 percesek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.