Felkészülés:

Mivel az Ironman-en országúti bicajjal érdemes indulni, nekem viszont csak terepbicajom volt, így július elején beruháztam egy használt, könnyített vázas, jó felszereltségű gépre. Voltak vele teendők, újrabandázsoltam a kormányt, lecseréltem a gumiköpenyeket és tömlőket, vettem rá pumpát, és már készen is állt a kerékpár a megmérettetésre!

Persze előtte meg kellett tanulnom az új pedál használatát, mivel ezen más rendszerű patentpedál van, mint a montikon. Valamint meg kellett szokni a hajtását is, egyensúly tekintetében is rosszabb mint egy terepbicikli, és a kátyúkat sem bírja olyan jól :)

Mi is lehetett volna jobb felkészülés, mint egy rövidített "edzőtábor", azaz egy 8 napig tartó felkészülési időszak. Nem valami sok, de azért a montiversenyekre megszerzett combizmoknak itt is működni kell... A 8 nap csúcsa az esős, szeles időben letekert hegyi szakasz volt, azaz Kőszegről feltekertem a legendás emelkedőn egészen a csúcsig, azaz a Hörmann-forrásig. Az útminőség tragikus volt, de az emelkedő azért jól ment, így volt miben reménykedni...

Kerékpáros combok az Olimpián - nekem még nincs ekkora...

Verseny:

Az Ironman-en 75km/350m szint-nek volt meghirdetve a Gyékényes és Nagyatád közötti szakasz. Ilyen hosszú távot még soha életemben nem tekertem, főleg nem gyorsan... Hogy még jobb legyen a helyzet, be sem lehetett melegíteni, mivel a bicajt 2 órával a rajt előtt le kellett adni a depóba: így maradt a kocogással történő bemelegítés, aminek annyira nem örültem, lévén hogy a térdemet féltettem.

Eljött a rajt ideje, Ákos belevetette magát a vízbe, és már az első kör után tudtuk, hogy a beígért 1 órán jóval belül fog jönni. Így kicsit rövidebb gimnasztikával melegítettem, mint előre terveztem, de legalább jó helyen sikerült váltani. Felpattantam a bicajra, és elkezdtem egy közepes tempóval tekerni. Nem akartam már az elején bezsibbadni, így egy 30-as átlaggal akartam letudni az első 10km-t. Viszont hátulról jöttek a pro bicajosok, előttem pedig a gyengébb bicajosok várták, hogy megelőzzem őket, és felálljon a bicajos erősorrend. Az emelkedőkre felfelé gyorsabb voltam, mint 1-2 bicajos akik megelőztek, síkon és lefelé viszont nem tudtam olyan gyorsan tekerni, mint ők, így szépen lassan eltávolodtak.

A szél szinte végig szembefújt, viszont így legalább nem éreztem, hogy milyen rekkenő hőség van. Úgy kb. 50km-ig sikerült 34-es átlagot tekerni, aztán kezdtem bezsibbadni, mivel innentől szinte végig felfelé kellett menni, és a szél is beerősödött. Így szépen lassan elkezdett romlani az átlagom, és egészen 33,5km/órás átlagtempóig csökkent. Viszont a 75km sem volt meg, valamivel 71km felett volt a táv, és ezen ~127,5 percet sikerült teljesíteni. Ez jóval az elvárásom felett volt, mivel 32-es átlaggal kalkuláltam magam, de rendesen "bele is haltam", nagyon kihajtottam magam. Jó érzés volt, mivel a MTB-al ellentétben itt nincsen technika, csak a nyers erő, és tudom, hogy az ellenfelek egyszerűen erősebbek voltak, többet edzettek.

Verseny után

Viszont most visszaállok MTBO-ra, mivel jön a Váltóbajnokság és a Középtávú OB, valamint ha sikerülne ezeken valami épkézláb helyezést elérni, akkor év végén még lesz Ausztriában egy Magyar Kupa hétvége 2 futammal. Jelenleg a sok rajthozállásomnak köszönhetően a 6. helyen állok, és szeretném ezt megtartani, bár tudom, hogy vannak mögöttem nálam jobb emberkék!