Idén augusztus 11.-én rendezték meg a Pannon MTBO középtávú versenyt: tavaly ez volt életem első MTBO versenye.
A verseny idén Érdre költözött: egy kicsit aggódtam a közelben lévő sóskúti krosszpálya miatt, reméltem hogy nem viszik be a mezőnyt :-) Többször voltam már ott, és el-elgondolkoztam, hogy bizony azok a falak bicajjal nem járhatóak. Viszont tavaly is volt járhatatlan emelkedő, így kizárni nem tudtam ennek esélyét.
Végülis krosszpálya nem, de egy rendkívül színvonalas terep az volt! Nekem nagyon tetszett a pálya, a vonalvezetése, és a terep is: ez alól kivétel a szeméttelep, mert sajnos itt volt, mint legutóbb Sümegen, és ez volt az egyetlen negatív pontja a versenynek... Először be sem akartam menni a ponthoz, ott keveregtem körülötte, mert nem hittem el, hogy ott lesz a pont, de végül csak be kellett vinni a vállon a "vasat"...
A terep, mint írtam, színvonalas volt, ez azt jelenti, hogy számomra csak lassú tempóban volt biciklizhető. Óvatoskodtam rendesen, szépen lassan haladtam, és reméltem, hogy nem lesz gond, bár eséseket láttam. Aztán kb a pálya felénél Egei Tomi száguldott el mellettem, olyan tempóban, amit esélytelennek láttak tartani. Aztán kb. fél perc múlva akkorát estem, amekkorát eddig csak edzéseken produkáltam: már nem is tudom, mi volt a baj, úgy 25km/órás tempónál, lankás lefelében a köves úton egy kő megdobhatta az első kereket. A másodperc töredéke alatt a földön csúsztam, féknyom nem volt, szerencsére a lábam csak kicsit akadt be. Az oldalamról lejött a bőr, az új eléggé drága bicajos gatyám első versenyén kiszakadt... A bicaj a fejemre esett, de szerencsére a bukósisak védett: na ezért kötelező versenyen! Úgy 1-2 perc alatt összeszedtem magam, fájt mindenem, de azért tudtam folytatni: innentől viszont még lassabban haladtam, még inkább tartottam az eséstől. Nem igazán tett jót az időeredményemnek a baleset...
Technikailag az egyesre keveregtem sokat, aztán a kettes volt a szeméttelepes (eddig 10,5 percet kaptam a legjobbtól), majd az esésnél 7 percet kaptam a győztestől... Összesen 36,5 percet kaptam a világbajnoki mezőny legjobbjától, a legjobb magyartól (Rózsa László 15. hely) pedig 30 és fél percet... Középtávon nem kevés, viszont voltak szakaszok, amik tényleg nagyon durvák voltak: meredekebb köves lejtők, bénáztam rendesen... A felfelékben viszont erősnek éreztem magam, aminek most is tudtam örülni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.