Hát először is köszönjük a gratulációkat.

Másodszor okulásként egy kis „tanmese”, hogyan nem szabad mentálisan odaállni egy bajnokságnak.

Az igazat megvallva vasárnap délután a verseny után, Makival megegyeztünk abban, hogy ha szombat este valaki azt mondja, nekünk – srácok, nem kell futnotok - itt van a vasárnapi negyedik hely – akkor inkább lementünk volna a Sarló utcai Eszem – Iszom-ba begurítani pár sört és pihengettünk volna ebben a jó kis őszi napsütésben valahol. Ehelyett senki nem szólt szombaton, így maradt az előző napról izomlázzal, térdfájással, általános fáradsággal felálló öregfiúk csapat, ahova megérkezett Maki, a friss erő, hogy megmérkőzzék a Kab-Hegy lankáin az Egyesületi Váltó Bajnoki címért F170-ben. Makiról előzetesen annyit tudtunk, hogy vagy két hétig egy komolyabb megfázással küzdött de mostanra lett jól. Így nem voltak vérmes reményeink főleg elnézve a többi csapatot ahol olyan nevek és arcok voltak, hogy én személy szerint egyből csak a tisztes helytálláson gondolkodtam. (Tipo: Baracsi Gábor, Hajdú Martin, Egei Tamás...; SZVSE: Novai Gyuri, Lévai Fecó…; PVSK: Viniczai Feri, Kovács Lacika…)

TÉRKÉP, PÁLYA (PDF)

De ahogy elindult verseny és megjelent Pápai Golyó az átfutón az élmezőny mögött 1-2 perccel azért valamit már lehetett sejteni. Golyó magabiztos futása után elindult Maki, aki ezen a terepen már többször futott és hát meg kell vallani ki is jött neki a lépés, 2. helyen hozta be a váltót. (Abszolút időben is a 2. legjobb eredmény! ) – nyoma sem volt a betegségének és így Egei Tomi mögött 50 másodperccel váltottunk.

Így indultam én, aki már jeleztem, nem gondoltam, hogy a „nagyok” csatájába kell beszállni. Talán pont ezért meg, hogy jó erős két éve nem voltam igazi versenyhelyzetben az első pont megfogása után sikerült kiszállnom egy jó 4 perces hibára ami nagyon megrogyasztotta az amúgy sem erős önbizalmamat. A 6. pontra történt kb. 30 másodperces félrefutással plusz azt is sikerült elérnem, hogy a 7. pontra menet elnéztem a bozót sávot és túlfutva a zöld folton szuperül beazonosítottam mindent amit kerestem, csak épp a pontot nem találtam. Nem véletlen, hiszen rossz helyen voltam. A dupla jellegfánál szégyen szemre meg kellett kérdezzem hol vagyok, majd ezután már megtaláltam mindent amit vártam. Ám ez idő alatt mindenki aki élt és futott elhagyott. Így hiába iramodtam a mezőny után az átfutón csak a 3. helyért küzdők táboráig sikerült csak előre jutnom. Igaz voltunk vagy 7-en 20 másodpercen belül J. Így szegény Momo kapta azt a hálátlan feladatot, hogy rázza le az elleneket. Amit teljesített is, 4. helyre hozta be a váltót 1:30-cal lemaradva a dobogóról de 5 másodperccel megelőzve az 5. HSP csapatát. Most már tudom, hogy ez egy kiegyensúlyozott mezőny és igazán van helyünk azok között a csapatok között akik a 2. hely és a 13. hely között 9 percen belül futottak be. Sőt.

Tanulságként a jövőre – nem szabad előre berangsorolni magát az embernek, igenis maximumot kell hozni de anélkül, hogy a környezettel foglalkozna. Egy csapat/váltó verseny pont ezen áll és bukik. Kellenek a jó egyéni teljesítmények de elég ha mindenki azt hozza amit stabilan tud és nem is kell világmegváltó futást produkálni – az úgyis egy életben csak párszor fordul elő, míg egy ilyen csapatverseny szerencsére többször.

Jövőre újra megpróbáljuk !