Hajnali fél 5 van. Keveset aludtam, kemény volt a tegnapi nap a munkahelyen, majd az edzésen. Lenyomom az ébresztőt, de tudom, hogy 10 perc múlva ismét csörögni fog, és végleg kivet az ágy. Ebben a 10 percben próbálom végiggondolni, mi fog rám várni odakint...

Az ágy puhaságát és a szoba melegét a csípős fagy váltja. Megnézem a hőmérőt, a higanyszál alig éri el a -6°C-ot. A panelházak rossz szigetelése fűti az utcát, tehát odakint a terepen még hidegebb lesz. Ha a szél is fúj, akkor dacolni fogok az elemekkel...

Thermo nadrág, thermo felső, kabát, szöges cipő, sapka, kesztyű, sál, óra: minden össze van készítve, a nadrág és a póló a radiátoron. Tudom, nem sokáig tart majd a melege, de úgy érzem, minden perc számít. A reggeli gyors és kevés: müzliszelet, keksz, szörp. A hideg egyetlen előnye, hogy nem szomjazom annyira. Odakint viszont már nincsenek bogyók, gyümölcsök, az edzés pedig nem lesz rövid. Ezt az edzést az előző esti vacsorámból fogom letudni, csakúgy, mint minden reggeli futást.

Gimnasztika: nagyon merevek a lábaim, még benne van a tegnapi résztáv. Azt is napnyugta után csináltam meg. Ez a kemény ciklus 3. hete, semmi jóra nem számítok... Sietni kell, hogy visszaérjek meló előtt, így hát nem sok idő jut kiroppantani a csontokat. Lesétálok a ház elé, ahol belecsíp az arcomba a hideg, hajnali fagy. Két bokakörzés, majd séta ki a Palánkai útra. Az ujjaim mozgatom a kesztyűbe, hogy jusson beléjük elég vér.

Nekiindulok: 5 óra 10 perc van, 1 óra 40 perc alatt szeretném lefutni a körömet. Ki van számítva percre pontosan az edzés, egy 5 perces "kényszer megállás" fér csak bele. A lámpák fénye alatt nagyon lassan indulnak be a lábaim. Az Aranybulláig úgyis csak melegítek, nem siettetem. Merev minden izmom, a beton pedig kőkemény: minden lépésem olyan, mintha kalapáccsal vernék a lábamat.

Lassan elérem az Aranybullát. Nyomok egy részidőt, és gyorsabb tempóra kapcsolok. A közvilágítás ide már nem ér el, korom sötétben futok. Csak a hold ad némi fényt, alig látok az orromig. Annyira ismerem ezt az utat, mint a tenyeremet: mielőtt Miskolcra költöztem, naponta futottam a murvabánya felé, amióta hazajöttem, szintén napi rutinná vált. Taposómalom... Egyedül a kutyáktól tartok, de ilyen hidegben remélem nem jut eszükbe kóborolni.

A murvaúton az összes pocsolya befagyott, memóriából kerülgetem őket. Szépen lassan elkezd bemelegedni minden izmom: pont időben, hiszen lassan elérem a szántót. A föld feltúrva, úgy fagyott meg: minden egyes lépéssel kockáztatomabokám kifordulását, de valahogy mindig megúszom: sikerült az évek alatt annyira megerősíteni a bokaszalagokat, hogy erősen tartanak. A lankás lejtőn próbálok kisebbeket lépni, hogy ha esek, akkor tudjak rá reagálni. A szántót ma is sérülés nélkül letudtam. Lassan odaérek a "hegy" alá...

A Császár-víz ilyenkor alacsony állású, könnyen át lehet ugrani rajta. Nyáron, amikor töltik a Velencei-tavat, olyankor nem nagyon lehet átkelni, most egy könnyű szökelléssel a túlpartján vagyok. Régi, keskeny ösvényen visz az utam, néha meg-megszakad, letérek róla. Eddig nem nagyon volt emelkedő, de most lélekben márkészülök a dombokra. Még pár lépés, és a "térképen leszek"...

A domb meredek, de rövid. Lendületből indulok neki, kicsit megfog. Bennem van még az a fránya tegnapi résztáv, és az előző 2,5 hét összes edzése. Alig várom már a következő hetet, hogy kicsit feltöltődhessek, de most erre az edzésre kell koncentrálnom. Ahogy lépésről lépésre közelítek az Ingó-kövek felé, úgy világosodik, egyre többet látok. Tudom, hogy mire odaérek a fordulóhoz, már előbújik a Nap, és már a látványa is felmelegít... Szépen lassan kapaszkodok fel dombról dombra, míg el nem érek a határkőig. Lerombolok az oldalban, átkelek a mocsár erén, és pár száz méter múlva átkelek a "tankjárón". Innen irányba kell mennem: már vagy százszor megjártam ezt az utat, de még sose tudtam kétszer ugyanazt az utat választani. Össze-vissza kerülgetem a bokrokat,kacskaringózok, és élvezem ahogy a meredek dobra felfutva felzavarom a nyulakat álmukból. Nem győznek menekülni! Átugrom egy szederbokron, megkerülök egy sziklát, és már látom is a Pogány-köveket. Átbukok a völgyön, felkocogok a kövekhez, és leállítom a stoppert.

Ügyesen felugrok az alsó kőre, majd a középsőre, onnan pedig a tetejére. Látom a távolban a Pátkai-víztározót, a Velencei-tavat. Szépen lassan fordulok körbe. A Nap vörösen izzik a horizonton. Szomorúan veszem tudomásul, hogy visszafelé szembeszél lesz...

A csípős szél áthatol az összes ruhámon, a mellkasomat nyomja. Küzdök az elemekkel, de tudom, hogy visszafele nagyrészt lefele kell menni, egészen Csaláig. A poros utakon már nem egy cipőmet elkoptattam. A kis dombnál jobbra veszem az irányt. Lefutok a kastély felé, majd a birkáknál balra fordulok. A méhkaptárokból most nem kell támadásra számítani, pedig nyáron már egyszer megjártam velük. Csalánál sem kell nagy vízmennyiségre számítani. A Császár-víz apró kövein szökdelek át, majd Csala határában balra fordulok, Kisfalud felé. Avenue: a két szántó közötti fasor egy kicsit felfogja a szelet, levegőhöz jutok. Egészen Kisfalud alá futok, ott pedig a meredek, kopasz emelkedőn kapaszkodok felfelé. Hosszú, meredek út, a tüdőm csak úgy éget. Fáradt vagyok, de nem gyenge: hatalmas különbség... Égnek a combjaim, amikor felérek a tetőre. Balra fordulok, és befutok Kisfaludra.

Egy lélek sincs még az utakon, túlságosan korán érkeztem. Felverem a kutyákat, hangosan ugatnak azalatt a 400 méter alatt, amíg végigfutok a felső utcán. Onnan két lehetőségem van: murvabánya salakos útja vagy a szántó. A szántót választom...

Hosszú, lankás emelkedő, egészen a Bulláig. A fagyott talajon instabilan mozgok, de a bokaszalagok továbbra is tartanak. A szántó végén még vár rám egy rövid, de annál meredekebb emelkedő, fel a Bullához. Körbenézek: a város még csendesen pihen...

Átkelek a Bulla alatti szántón, majd hazafelé a kemény betont kemény szántóra cserélem. A bicikliúttal párhuzamosan, lassan közelítek a lakótelep felé. Ez már a levezetés. Végig kontroll alatt tartottam a tempót, sikerült az edzés! A lábamat már egyre nehezebben emelem, de mindjárt vége. Délután lendületes iramfutás lesz. Messze van még, majd a munkahelyen kipihenem magam...