Idén huszonhét tájfutó gondolta úgy, hogy előkeresi fejlámpáját, és nekivág a megyei bajnokságunknak. Szokásunkhoz híven az országos bajnokság hetében, hétköznap került lebonyolításra a verseny, ahol Viczena Miki pályáit élvezhettük az igencsak kellemes időben. Végig izgultunk, hogy elkerüljön minket az eső, közel volt, de az égiek megkönyörültek rajtunk.

A verseny első futója én voltam, ugyanis ellenőrzőbírói teendőimet ellátva leellenőriztem az összes pontot, hogy jó helyen vannak-e. Lelkiismeretes munkát végeztem, nem ám sima futkorászás volt, hanem egy-két pontot még be is kellett mérni! A nagy alaposságban aztán sikerült is az egyik pont mellett elfutni, és egy kb. 2 percet hibázni, pedig szerintem arra még éjszaka sem sokan hibáztak (A-pálya 11. pont). Szerencsére minden a helyén volt, egy pontnál sem kellett beavatkozni, úgyhogy várhattuk a versenyzők véleményét!

A nappali versenyzők rögtön utánam indulhattak is a terepre: Győrből Weibl Zoli és Mentler Balázs már megszokott vendégeinknek számítanak, előbbi az A-pályán mutatta meg, mi a jó idő, utóbbi a B-pályán. Rajtuk kívül még Gyulai Zoli tesztelte az A-pályát, Vera és Imeli Jani pedig a B-pályát. Jani meg is jegyezte, hogy kemény éjszakája lesz a mezőnynek: és ő még nem is fogta a legkomolyabb pontokat :-)

21:30-kor aztán hivatalosan is besötétedett, és indulhattak a fejlámpás versenyzők is. Volt rendesen technikai felhozatal, Haresz és Golyó szinte nappali fényt csináltak a fennsíkon :-) Hiába, megy előre a technika, és hát minek vakoskodjunk...

Kicsit izgultunk, hogy mindenki beérjen, ne legyenek lámpa gondok, illetve ne legyen nagy elkeverések, de végülis csak Golyótól hallottuk, hogy a tartalék lámpára kényszerült. Jó volt nézni a Gránáson és a Bucka-hegy dombjain cikázó fénypontokat, egészen látványos volt!

Este 11 után már úgy gondoltam, hogy a Gránás felőli oldalt mindenki letudta, így elindulhattam bontani. Nagyon féltem a köves talajtól, nem esett ínyemre az éjszakai futás. Jobb lett volna kihagyni, de így rendezőként legalább kocoghattam versenyen kívül - sőt, a lefelékben szabályosan sétáltam. Azt lehetne hinni, hogy valamicskét segített a pontok nappali felkutatása, de hát sokra nem mentem vele: éjszaka minden nagyon más volt, sehol sem volt deja vu érzésem, sőt, olyan volt, mintha egy teljesen más terepen futnék!

Biztonság kedvéért, tanulva a tavalyi bontásból, vittem magammal egy tartalék fullos akksit Eci félig lemerült szettje mellé. Nem tudom, miért nem a fullos akksival futottam, talán szeretem a kihívásokat :-) A fejlámpát viszont lecseréltem egy töredezett foncsorúra, mindig olyannal futok. Igazából az éjszakai futásaim több mint fele nyílt terepen volt, különösen kedvelik OB-kon és megyeiken is a nyílt területeket. Ezzel alapból nem lenne gond, de ha nem megfelelő fényforrással fut az ember, akkor a nyíltban rendesen szétszóródik a fény. Nekem annyi energiája volt az akksimnak, hogy 10W halogént még bírta, de 20W-nál már szenvedett. Viszont a 10W-nál sem láttam 20 méternél messzebb, ami igencsak komikus helyzeteket szült, volt hogy egy mély markáns völgyet nem vettem észre, pedig ott futottam mellette...

Azért technikailag jól ment éjszaka is, csak 2 pontra szálltam el: az A-pálya 7. és 8. pontja okozott nehézséget. Első körben sikerült a 7. pont mellett körön belül elfutni (Route Gadget szerint), valami miatt nem villant a pont. Aztán jó sok karikát megtéve jutottam vissza a pontra. Pedig már rendesen el voltak keseredve. A fő probléma az volt, hogy a pont mögött lévő felhagyott ösvényt szinte lehetetlen volt azonosítani, és akkor találtam vissza a pontra, amikor végre rátaláltam az útra: onnantól a növényzet alapján pofon egyszerű volt. Csak hát e nélkül igencsak lutri...

Aztán visszakavarodtam nagy nehezen az ösvényre, azaz először át is futottam rajta, de valahogy a növényzetből kitaláltam, hogy hol is lehet. Aztán próbáltam követni, több-kevesebb sikerrel. Végül ismét sikerült a pont mellett elfutni, de itt már csak súroltam a kör szélét, azaz a kört jártam körbe. Jó nagy kavarást produkáltam a hegytetőn, majd végre sikerült jó messze kikötnöm a ponttól: a határkőnél. Onnan, megunva a sok bénázást, sétálva azonosítottam be az objektumokat, és irányban szépen meg is lett a pont. Összesen 16 perc maradt benne.

Ekkor viszont már kb. 10-12 méterre csökkent a látótávolságom, így felvettem a nyúlcipőt, és elkezdtem összeszedni a többi pontot. Leérve a hegyről, a 12. pontra menet meg kellett állnom, mert nem láttam a hegyre vezető utat. Tulajdonképpen ekkor már sárga fényem volt. Két lehetőségem volt: vagy akksit cserélek, vagy inkább haladok. Utóbbit választottam: átvágtam mindenen át, és irányba fogtam a pontot. Utána már meglett az ösvény, és szépen sorban jöttek a pontok is. Végül belefutottam Mikibe, aki a cél környéki 4 pontot szedte be. Együtt visszasétáltunk a kocsikhoz. Jól megizzadtam, hátamon volt az akksitartó, a hátizsák a sok ponttal és a tartalék akksi, valamint egy vésztartalék fejlámpa :-)

Hát így esett a 2013-as megyei éjszakai. Mindenki túlélte, és senki sem veszett el. Köszönjük Mikinek a pályákat, jó volt a 2005-ös bajnokság után ismét éjszaka futni a kopasz dombokon!