HTML

Tagdíj

A közlemény rovatba írják be,hogy tagdíj  és a nevet, akinek a tagdíját külditek.

Az OTP Bankban vezetett számlánk száma: 11736116-20131533

Bemutatkozás

Alba Regia Atlétikai Klub Tájfutó szakosztály honlapja

 

Fejér Megyei Tájékozódási Futó Szövetség

 

Adó 1%: ARAK

Adószám: 18481769-2-07

Szepesi Imre honlap

2013.07.15. 12:16 bota71

Hegyifutó OB - a lefelé futás művészete

Július 13.-án, Visegrádon gyülekeztek a hegyifutók, hogy eldöntsék, ki lesz idén az országos bajnok. Zitával a nyílt kategóriákba neveztünk, úgymond távolról figyeltük a profik küzdelmét.

A szervezők rögtön az elején elkövettek egy nagy hibát: nem tudtak róla, vagy nem gondolták, hogy ekkora gond lesz, de a visegrádi várjátékokkal egy időben szervezték meg a versenyt, a pályát pedig a hegyi szerpentinen keresztül vezették. Azonban nagyon gyorsan lereagálták a dolgot, profi módon változtatták meg utolsó pillanatban a pályát, ami így egy kicsit rövidebbre, de szintesebbre sikerült. Az egészből mi, a mezőny semmit sem érzékelt, nagyon profi szervezés mellett dőltek el a bajnoki címek. A kemény küzdelem amúgy nem csak a bajnoki cím megszerzéséről szólt, de a verseny válogató is volt a szeptemberi lengyel Hegyifutó VB-re is. A módosított pálya pedig rendkívül hasonlított a VB várható pályájára, azaz aki ezen a versenyen jól futott, az nagy valószínűséggel a VB-n is hasonló módon helyt fog állni. A mezőny talán a verseny történetében az egyik legerősebb volt, a férfi és a női élboly is próbált együtt maradni, és ezúttal elmaradtak a taktikázások: az élen állók adták az ampert rendesen... Ez azt is jelenti, hogy a VB-n is talán sikerül majd együtt maradniuk, és egymást erősítve futhatják le a rendkívül kemény távot.

hegyifuto_vb_szintrajz.jpg

A VB pálya...

A pálya a nőknek 2 körös, a férfiaknak 3 körös volt. 1 kör a gépées szerint 2.850m hosszú volt, és 235m szintemelkedés volt benne. A pálya rövid leírása: a síháztól fel kellett futni egy meredek szerpentinen a sípálya tetejére, majd egy "eszetlen" downhill-el érkeztünk vissza a célba, ahol még volt egy kis hurok egy lankás emelkedővel és lejtővel (sípálya alsó lépcsője).

Rögtön az elején felmértem, hogy hogy is vannak az erősségeim: felfelékkel nem lesz gond, a downhill pedig nekem fog a legjobban menni, mert hát tájfutó vagyok, és sokkal bátrabban futok a lefelékben, mint az atléták. Még akkor is, ha a térdem és a fájós bokáim egy kicsit akadályozhatnak is. Utóbbi nem következett be, viszont rendesen elkalkuláltam magam: a hegyifutón induló atléták nemhogy nem féltek a downhilltől, hanem még jobban is pörgették a lábukat (az én utóbbi 4 évben elvégzett nulla résztávos edzésem eredménye...). Az egyetlen mázlim az volt, hogy a sok kerékpáros edzésen voltak pörgetések, így az izmaimnak nem volt teljesen idegen a nagy sebesség. Viszont ez azért mégis más... Érdekesség, hogy a GPS végül 2:25-ös max. tempót mért be nekem, ami nem annyira nagyon fényes, hiszen ezt is valószínűleg csak 1 msp-ig értem el: Bokodi Balázs barátom anno ifiként 1000m-en keresztül diktált pályán ilyen iramot :)

Tehát rögtön az elején lankás lefelé, mindenki futott ahogy bírt. Aztán megkezdtük a mászást, és érzetem, hogy mindenki erőből megy ugyan, de azért ez a tempó fokozható, így az élre álltam. A mezőny pedig jött, és a sípálya tetejére egy kb. 10 fős boly alakult ki. A lefelében pedig toltam, ahogyan csak a csövön kifért, egy pillanatig sem féltettem a térdem vagy a bokáim, de hát nagy meglepetésemre a 10. hely környékén találtam magam a kör végére. Nem kicsit volt idegesítő, nagyon durván kaptam ki a srácoktól. Olyan deja vu érzésem támadt, hiszen a nem túl fényes MTB-os karrierem is hasonló versenyzéseket hozott...

Reméltem, hogy atléta sporttársaim bezsibbadnak a nagy lejtmenetben, és hát így is lett. Felfelé a hegyre ismét sikerült átvenni a vezető helyet. Azaz csak majdnem, mivel egy fiatal srác, aki amúgy válogatott atléta, nagyon elkapta a fonalat, és nem zsibbadt be a lejtmenetben, így őt már nem sikerült utolérnem. Ő szépen el is szakadt a fáradtan mozgó mezőnytől, és nagy különbséggel behúzta a bajnoki címet.

Tehát a 2. kör felfeléje is ment, lefelében viszont ismét mindenki elhúzott. Annyira sikerült felhoznom magam, hogy a későbbi ezüstérmes Soós Daninak csak kb. 10 méter előnyt adtam a 3. kör elejére. Az utolsó hegymenetben már én is fáradtabban mozogtam, de sikerült ismét vagy 7 srácnak egyszerre feljutni a hegytetőre. Gondoltam, ez valami eszement hajrá lesz a végére, ahol nem én leszek az esélyes :-) Így is lett, mindenki elhúzott mellettem, a végére az utolsó emelkedőben sikerült valamit hoznom, és végül az abszolút 6. helyre futottam be, de így is rendesen kikaptam a downhillesektől, akik véresen kemény meccset vívtak (Dani kemény 40msp-et adott...). A bronzérmet a Hegyifutó EB-t frissen megjárt Pelsőczy Attila szerezte meg, a 4. helyen pedig a Kékes Csúcsfutás ezüstérmese szaladt be. Érdekes, hogy a Kékes leggyorsabb futója (a terepfélmaratoni OB ezüstérmese) és 3. helyezettje ma nem volt annyira erős, a vert mezőnyben voltak... Az 5. helyen, közvetlen előttem a terepfélmaratoni OB bronzérmese, Csontos Imre haladt át a célvonalon.

A köridőket nézve aránylag egységeset nyújtottam, a 2. és 3. kör azonos idővel sikerült, az első körben pedig a gyors kezdés miatt 1 perccel voltam gyorsabb. Így elégedett lehetek a teljesítményemmel. Mivel az amatőröket külön díjazták, így én megnyertem a kategóriát, Zita pedig a 2. lett.

A verseny után, 12:45-ös rajttal rendezték meg a Skyrun sorozat akárhányadik állomását. A verseny arról szólt, hogy ki tud a sípályán minél hamarabb felfutni. 500 méter / 130m, az elején lankás, majd pedig majdnem függőleges pálya :-)Visegrad_sipalya.JPGJöttek páran, akik frissen álltak a rajthoz, de a hegyifutó mezőny is felhúzta újra a sportcipőt, már csak a poén kedvéért. Mivel valamiféle jutalom volt a kiírásban, ezért én komolyra vettem a versenyt, és próbáltam kicsit a helyére tenni a dolgokat: bár a lankás részen óvatosan kezdtem (10. hely), a végére sikerült feljavulni. A tavalyi 3:45-ös győztes időtől alig elmaradva, 3:51 alatt értem fel a csúcsra, kb. 10 méterrel kikapva egy triatlonos friss erőtől (Kovács Zsolt). A jutalmazás elmaradt, de éppen elég volt a helyezés, és hogy éreztem, hogy egy kimerítő OB futam után még ennyi erő van bennem! A csúcsról a kilátás meseszép volt, már csak ezért is megérte azért a majdnem 4 percért :-)Skyrun_2013.JPG

Hegyifutó OB: 8.550m / 700m

1. Szabó Sándor: 35:03

2. Soós Dániel: 36:41

3. Pelsőczy Attila: 36:49

4. Komócsin Balázs: 36:58

5. Csontos Imre: 37:14

6. Én: 37:21

Abszolút eredménylista

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://araktajf.blog.hu/api/trackback/id/tr875404043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása