Egy érdekes versenysorozat (Skyrun) utolsó állomásán vettem részt: nyáron volt ugye a visegrádi sípályán való felfutás, ahol fáradtan és kimerülten a 2.helyet szereztem meg, most a győzelem volt a cél.
Maga a pálya nem igazán kedvezett a gyorslábúaknak: az eleje mondjuk aszfalton teljesen futható volt, illetve a vége is lankásan emelkedő beton volt. Viszont a közepe... Gyilkosan emelkedő felfelé, amit lehet, hogy csak én tudtam végig kifutni, de a sebességem sajnos nekem sem volt valami acélos. Nézegettem is az órámat, hogy ebből bizony nem lesz valami fergeteges bombaidő. Egyből Fecóra gondoltam, aki hátracsapott kézzel biztosan legalább ilyen sebességgel megoldotta volna sétálva.
Nem is ez volt az érdekes, hanem hogy ismét belefutottam egy olyan versenybe, amin igazából nem kellett volna indulnom. Ugye volt egy jó kis utazás Óbudára és vissza, ami nyilván költség. A nevezés 2.500Ft volt. Összesen 32 férfi és 9 női versenyző vágott bele különböző korosztályokból. Nos lássuk azt a versenykiírást, értesítőt, aminek tartalmaznia kellett volna minden lényeges információt:
- "Időmérés: Az időt chippel mérjük." -> Nem volt chip-es időmérés, stopperrel mérték.
- "Verseny távja: 3 km terepfutás" -> 2,6km volt, bár ezt már a rajt előtt bemondták. Mondjuk a Mahfusz honlapján 5km-el volt meghirdetve...
- "Szintemelkedés: 350 m" -> a pályarajz szerint 310m, és mivel nem nagyon volt lefelé futás, egyezzünk is ki ebben.
- Nevezési díj szeptember 20.-ig 2.450Ft (előre utalással), utána 3.450Ft. -> A nevezési határidőt kitolták, a helyszínen is 2.450Ft volt. Ezt ezek szerint csak azok tudták, akik a Mahfusz-tól kaptak hírlevelet.
- "Pályarajz és szintrajz" -> szintrajz elmaradt, a pályarajz nem sok információt tartalmaz (egy kék-lila-rótsaszín vonal).
- "pályabiztosítás" -> festékkel és szalagokkal volt jelölve az út, mindössze egy helyen tévedtem el majdnem: ott 2 hölgy volt hivatott figyelmeztetni a futókat arra, hogy a széles dózerútról hirtelen fel kell kanyardni egy egynyomos ösvényre élesen balra, de ez nálam elmaradt (túl korán érkeztem).
- "A rajtcsomagok átvehetők 1,5 órával a verseny rajtja előtt." -> csak rajtszám volt.
- "A Skyrun futamokon az első 3 férfi és női versenyzőt díjazzuk." -> nem volt még eredményhirdetés sem. Életem első ilyen versenye :-) Viszont kaptunk ásványvizet a célban.
Végül, de nem utolsó sorban: elképzelés sem volt arra, hogy a pólóban és rövidnadrágban hegyre izzadtan és kimerülten felérkező futók hogyan fogják elkerülni a tüdőgyulladást. Én mire leértem a hegyről, már égett a torkom, és tüsszögtem rendesen.
(A győzelmemmel, és a visegrádi 2. helyemmel az 4 futamos sorozat korosztályos (26-30 év) 5. helyet szereztem meg. Érdekesség, hogy mind a 4 futamot a korosztályom nyerte: Pelsőczy Attila, Kovács Zsolt, Tábor Miklós.)
Hát aki ezek után kedvet érez ilyen jellegű futóversenyekre, az látogassa meg a következő honlapot:
Egész éves tapasztalataimat összevetve: hatalmas szakadékot látok a terepfutó versenyek és tájfutó versenyek rendezése között: a tájfutó versenyek igényesebbek, jobbak, profibbak. A terepfutó versenyeknek van hová fejlődnie.
Mondhatnánk persze, hogy kevés az induló, de az igazából csak a profitot határozza meg. Én pl. még sose jöttem ki nyereségesen versenyrendezésből, de nem is volt sohase célom. Csak pozitív kritikát hallottam a Velencei-tó körüli Pók-féle "batyus" futásokról, ahol nincsen nevezési díj, mindenki visz valamit (kaja-pia), amit kivisznek a frissítő pontokra lelkes önkéntesek, illetve a célban el lehet fogyasztani a verseny után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.